~ A nagy szellem mes�je ~

Els� r�sz: A Vad�sz

„Yaken!” -zengett a parancsol� hang a krist�lytiszta hegyi t� mellett. Gy�ny�r� kis t� volt. A vize k�k, hiszen tiszt�n t�kr�zte az �jszakai eget. A telihold csillog�sa csak gazdagabb� v�lt a rezzen�stelen felsz�n m�lys�g�ben… Az egyik v�g�n egy hegyoromr�l egy kis hegyi patak v�jt utat mag�nak lassan az �vsz�zadok alatt, hogy felt�ltse a m�lyed�st, ami a t� otthon�v� v�lt. A v�zes�s �rny�k�ban egy kis alak mozgott a felsz�n alatt, majd a hangot meghallva l�lekszakadva ugrott ki a v�zb�l �s szalad az ura fel�, de t�l lass� volt, ez�ttal t�relmetlens�g is vegy�lt a hangba...
„Yaken!!” - A kis alak lihegve borult t�rdre a d�mon el �tt. Nem, nem d�mon volt... A d�monok torzs�ga �s embertelen �r�lete elt�rp�lt az alak k�nnyed, term�szetes fens�g�vel szemben... ezeket a tiszta arany szemeket egyetlen haland� sem nevezte volna d�moninak... de ember sem volt… a fiatal arc�hoz t�rsult ez�st haj jelezte, hogy norm�i messze t�lsz�rnyalj�k az emberi m�rt�keket… �m volt valami a hatalmas szellem arc�n, ami nem illet oda, �s megbontotta az �sszk�p fens�g�t… Egy furcsa kifejez�s… Yaken leveg� ut�n kapkodott, de az ura fel nem tett k�rd�s�re v�laszolni kellett.
„S…semmi… Sesshoumaru nagy�r… semmit nem tal�ltam…”-ny�gte f�radtan. Az arcot tov�bb torz�totta az �rz�s majd hirtelen d�h�dten megragadta a sz�nalmas kis alakot �s felemelte maga el�.
„Eg�sz biztos?”- k�rdezte nyugodt hangon. Yakennek  elakadt a l�legzete. Lassan kib�kte.
„B…biztos…” majd r�vid gondolkod�s ut�n hozz� merte tenni a k�rd�st: „Nagyuram… mi�rt keress�k a t� szellem�t….? �riz valamit…? Esetleg egy fegyvert…?” A szellem nemet intett. „Akkor tal�n… k�pes tenni valami…?” �jabb int�s a v�lasz. Yakennek felcsillant a szeme. „Akkor tal�n, egy er�s sz�vets�ges lehetne?” Sesshoumaru egy pillanatig m�rlegelte a lehets�ges vari�ci�kat, de v�g�l csak d�h�sen bev�gta Yakent a bokrok k�z�. Majd v�laszolt a szolga k�r�s�re.
„Meg akarom �lni.” Mondta egyszer�en. Majd elmosolyodott. „N�zd Yaken… h�t nem gy�ny�r�? A h�bor�tatlan term�szet… a maga sz�ps�g�ben…a f�k suhog�sa… a t� t�kr�nek csillog�sa…” Selymes, mà 1r-m�r szeretet teli hangja meglepte Yakent. Ehhez nem volt szokva. De az �vek sor�n megszerzett rutinja helyesl�en b�lintott helyette is…
„Igen, nagyuram gy�ny�r�.” Sesshoumaru d�h�sen megp�rd�lt �s mag�b�l kikelve ord�tott.
„Egy fen�t! Unatkozom, te barom! Unatkozom! �s a t� szelleme a legend�k szerint j� kih�v�s lett volna, hogy el�zze az unalmamat! De nem, val�j�ban nem is l�tezik. �s most tov�bb unhatom magam.” Igen, ez mindent megmagyar�zott. Ez volt az a furcsa kifejez�s a szellem arc�n. A m�lys�ges, f�sult unalom. Yaken b�tortalan hangon jegyezte meg a bokorb�l…
„Akkor mi�rt nem �getj�k f�l a falut…? Hiszen hazudtak nek�nk…” Sesshoumaru arca egy pillanatra v�rszomjas vicsorba torzult �s k�vethetetlen sebess�ggel csapott Yaken fel�, aki a szem�t behunyva r ettegett… te a csap�s nem �rkezett meg. Yaken lassan kiny�totta �sszeszor�tott szemh�j�t… majd meglepet�s�ben a m�sikat is. Sesshoumaru a t�parton �llt, csukott szemmel… a sz�l belekapott a k�peny�be �s lassan megcib�lta… Olyan b�k�snek t�nt. T�l b�k�snek. –Mi �rtelme?- gondolta.- Ennek �gy semmi �rtelme. Mi�rt foglalkozzam ezzel a f�reggel…Mi�rt �gessem f�l a falut… semmi �rtelme… m�r nem is sz�rakoztat…unatkozom.- Hangosan is f�ltette a k�rd�st…
„Mi�rt?” suttogta. Yaken komolyan megr�m�lt. Mi t�rt�nt a nagy�rral?! A sz�l a t�lparton let�pett egy vir�got egy f�r�l… lassan t�ncolt a fuvallatokon… Hirtelen egy k�darab v�g�dott bele �s z�zta sz�t az am�gy is muland� sz�ps�g eme el�gi�j�t. A k�darab tov�bb haladt �s bevà 1g�dott a f�k k�z�, ahol meteorhoz hasonl� puszt�t�st v�gzett. Izz�sig hev�lt a leveg�ben, �s t�bb neh�z fa t�rzs�t is sz�trobbantotta, mire m�lyen a f�ldbe f�r�dott �s leh�lt… Sesshomaru unott arccal ny�lt a k�vetkez� kavics ut�n… amikor egy g�nyos, teny�r bem�sz� hang f�lbeszak�totta.
„Sz�p l�v�s volt, Nagyuram” Sesshoumaru lassan megfordult. Az arca nem t�kr�z�tt �rzelmeket, viszont bel�l majd sz�tfesz�tette a tetter�… v�gre valami… Yaken m�g�tt a f�k f�l�tt egy csukly�s alak lebegett… Fekete csukly�ja �gy lobogott, mintha nem a sz�l r�zn� azt, hanem � r�zn� a szelet… �s valahol igaz is lehetett… Sesshoumaru kifinomult orra nem �rzett m�st, csak a csukly�sb�l �rad� szagot… neh�z, f�st�s, de valahonnan ismer�s…  az a haland� l�ny, aki Inu Yasha-val m�szk�l… annak a ruh�i �rasztott�k mindig ezt a szagot… Hasonl� g�nnyal tette f�l a k�rd�st.
„Ki vagy te? �s hogy mersz s�rtegetni?” A csukly�s egy pillanatra elgondolkodott. Csak a sz�ja l�tszott a csuklya alatt, de az mosolygott. Ezt a k�rd�st m�g senki nem tette f�l neki ezen a vil�gon. Lassan, kim�rten v�laszolt.
„A Vad�sz” Sesshoumaru elmosolyodott.
„Ennyi? Jobbat nem tudt�l kital�lni? Haland� vagy… �rzem a szagodon. A sz�leid milyen nevet adtak neked?” Majd unott arccal intett. „Felejtsd el. Nem �rdekel. Haland� m�g nem gy�z�tt le. Most meg fogsz halni.” A csukly�s mosolya nem lanyhult. Megr�zta a fej�t.
„Nem, most nem harcolok veled. El�bb be kell bizony�tanod, hogy m�lt� vagy r�.” A hang egy pillanatig sem  remegett. Ez felkeltette Sesshoumaru �rdekl�d�s�t. Nem �rezte a f�lelem szag�t. Az idegen nyilv�nval�an tudta, hogy � kicsoda, m�g sem f�lt. Ez �rdekesnek �g�rkezik. �s ha m�gis csak fecsegett, m�g akkor is r��r lassan kit�pni a sz�v�t… V�g�l is, r�vid t�von tal�n az is sz�rakoztat� lesz.
„Sz�val tesztelni akarsz…? Ma szerencs�d van… Bele megyek a kisded j�t�kodba… de figyelmeztetlek… ne vesztegesd az id�met, haland�…” Az alak b�lintott.
„Egyet�rtek. �n sem �rek r� sz�rakozni.” �s hirtelen, minden figyelmeztet�s n�lk�l egy hord�nyi d�mon jelent meg m�g�tte a leveg�ben �s r�vetett�k magukat… Sesshoumaru egy laza bokamozdulattal ell�kte mag�t a f�ldr�l, p�r fejetlen�l t�mad� r�m felt�pte a f�ldet, ahol egy pillanattal a zel�tt m�g � �llt. Miut�n kik�pk�dt�k a f�csom�kat, t�rsaikkal egy�tt acsarkodva k�vett�k. Nem voltak szervezettek, egy mindenf�le, alaktalan, torz, besorolhatatlan l�nyekb�l �ll� horda �llt vele szemben… nem is az erej�k miatt nem t�madott eddig, hanem a meglepet�s miatt… semmit nem �rzet… a fura figura egyszer�en megteremtette ezeket a d�monokat, puszta akarat�val… erre kevesen voltak k�pesek… kicsit megd�lve lebegett a t� f�l�tt p�r m�terrel, �s a csukly�st mozdulatait figyelte. Aki nem tett semmit. Csak �t n�zte. Az els� hull�m el�rte. Azt�n a m�sodik is… majd a harmadik… nem harc volt ez, hanem arat�s… az utols� hull�m is elhalt… a t� tiszta vize felkavarodott �s v�r�ss� festette a v�r… a parton pedig megjelentek az els� habfoltok… A lehull� v�gtagok, bels337?s�gek k�z�tt Sesshoumaru lebegett, m�g mindig unott arccal. Gyakorlatilag meg sem moccant. A csukly�s b�lintott… az egyik keze kivillant a csuklya al�l… furcsa, idegen kezek… valami f�m lehetett… valami szerkezet… egy pillanatra fel f�nylett n�h�ny vonal… tal�n egy kark�t�… A csukly�s halkan kuncogott…
„hehe…Kerested a t� d�mon�t… teremtek neked egyet…” A t� forrni kezdett. Az v�res h�smassz�k egyszer�en elt�ntek, mintha sav marta volna el �ket… majd egy hatalmas v�zk�gy� ugrott Sesshoumaru fel�. A szellem unottan magasabbra emelkedett, de a k�gy� k�vette… a t� teljes v�zt�mege �talakult �s Sesshoumarut �ld�zte a leveg�ben. Aki n�ha odacsapott, de a v�zt�meg mindig �jra �sszez�rult, ak�rhol is v�gta el… V�g�l taktik�t v�ltoztatott �s hagyta mag_ e1t elkapni. A k�gy� r�harapott, majd tekeregni kezdett �s, pr�b�lta megfojtani Sesshoumarut, aki elkezdett haladni a f�ld fel�, mag�val r�ntva az eg�sz forrong�, tombol� v�zg�mb�t… majd p�r m�sodperc zuhan�s ut�n el�rt�k a t� kisz�radt medr�t… a becsap�d�s iszony� ereje �jraform�lta a t�jat �s led�nt�tte a hegyormot, elrekesztve ezzel a csermely �tj�t… A szertefr�csk�l� t�rmel�k, a hatalmas k�darabok �s szikl�k lekasz�lt�k a k�zeli f�kat, amik t�l�lt�k a l�k�shull�mot… A felsz�ll� por �s v�zp�ra eltakarta a csukly�s el�l az esem�nyeket, majd a l�gy ny�ri szell� lassan elsodorta az akad�lyt �s Sesshoumaru alakja bontakozott ki… P�r m�terrel az idegen el�tt lebegett… A szeme d�h�sen villogott, a hangja viszont hideg volt…
„Embe r…” Lassan felny�lt bal kez�vel a jobb v�ll�hoz �s lep�ck�lt egy porszemet… „�sszekoszoltad a ruh�mat, te haland�…” A csukly�s csak mosolygott.
„M�g nincs v�ge a tesztnek.” Sesshoumaru megropogtatta a kez�t. Jobb karj�n megjelentek a m�reg cs�kjai, amint megfesz�tette az izmait.
„De. V�ge.” Mondta ellentmond�st nem t�r� hangon. A karmai �tszelt�k a teret, egyenesen a csukly�s sz�ve fel�… de ott m�r csak a leveg�t markolta… Egy hangot hallott a fej�ben. „Menj egyenesen nyugatnak �s seg�ts az els� bajbajutott emberi l�nynek. Azt�n �rizd �t, am�g �rdemesnek nem tal�llak arra, hogy megk�zdj velem.”
Sesshoumaru el�sz�r csak n�m�n meredt maga el�… majd hirtelen elkezdett kacagni… k�zben lesz�llt a f�ldre… Nyugatnak fordult . Yaken bizonytalanul b�jt el� egy szikla m�g�l.
„Nagyuram. Most mit fogunk tenni? Ugye nem…?” Sesshoumaru m�g mindig kacagott.
„De, Yaken. Megtessz�k, amit ez a senki mondott.”
„de…”
„Semmi de. Unatkozom.”
�s m�g mindig kacagva elindult egyenesen a felkel� nappal ellenkez� ir�nyba… Vissza sem n�zett a pusztas�gra, ami nem is oly r�g egy vir�gz� kis liget volt a hegyek k�z�tt… A felkel� nap sugarai meleg�tett�k a kihalt f�k omladoz� k�rg�t… a romok k�z�l lassan el�bukkant a kis hegyi csermely �s elkezdte felt�lteni a friss m�lyed�st… a t� d�mona t�ncolt a csillog� hull�mokon… �s a t�nd�r dalolt.

Kagome sietve l�pkedett az erdei �sv�nyen. Gy�gyn�v�nyt keresett Inu Yashanak… a t�bbiek ellenezt�k hogy egyed�l menj en, de elsz�k�tt el�l�k… nem merte bevallani, de kicsit egyed�l akart maradni. A gondolataiba mer�lve s�t�lt, amikor hirtelen reccsen�st hallott �s m�r zuhant is a csapd�ba. �tkozta a figyelmetlens�g�t, de m�r hi�ba. A sz�rny verdes�se el�rulta, hogy semmi j�ra nem sz�m�that…L�tta a hatalmas karmokat, amik megpr�b�lt�k kih�zni a csapd�b�l, de szerencs�re m�g nem �rt�k el.
„Seg�ts�g!” sik�totta. De senki nem hallotta a hangj�t. Azt�n egy tompa puffan�s �s �jra megl�tta a nap f�ny�t, majd egy fadarabot, amit neki dugott le az ismeretlen megment�. Belekapaszkodott �s k�nnyed�n kih�zt�k. Amikor ki�rt a csapd�b�l, el�llt a l�legzete. Nem, nem a s�skad�mon teteme volt r� ilyen hat�ssal… hanem a megment�, aki a bot v�g�t fogta…
Sesshoumaru!!!
Azonna l felugrott �s botladozva egy f�hoz h�tr�lt.
„Mi…mi… mit keresel te itt? Ne, ne gyere k�zelebb…!” dadogta remeg� hangon.
„Persze. Ki m�s is lenne az els� bajba jutott emberi l�ny, mint te. Az a csukly�s t�nyleg tudhat valamit.”
„Mir�l besz�lsz?”
„Mostant�l megv�delek.” Kagomenek leesett az �lla. Ez nem k�rd�s volt, nem is javaslat, vagy aj�nlat. Egy sziklaszil�rd, megfellebbezhetetlen kijelent�s volt. Percekig meg sem tudott sz�lalni. Igen, ott �llt. Egy�rtelm�en Sesshoumarur�l volt sz�. Arany szemek, ez�st haj, finom ruh�k, igen, m�g mindig eg�sz j�k�p�, �s persze ott a Tenseiga az oldal�n… Semmi t�ved�s. De.. akkor mi�rt besz�l marhas�gokat?
„Mi… mi�rt?” Sesshoumaru v�llat vont.
„Mert unatkozom.” Kagome le�lt egy  ki�ll� gy�k�rre, mert ezt m�sk�pp nem lehetett elviselni.