M�sodik r�sz: Furcsas�gok

„Az istenit neki, ne k�vess m�r!”- ki�ltott Kagome. Furcsa egy helyzet volt. Soha nem gondolta volna, hogy a nagy Sesshoumaru-val egyszer besz�lni fog. R�ad�sul �gy, ilyen st�lusban. De miut�n egy �r�n kereszt�l k�vette f�radhatatlanul, viszont azt meg rezzen�stelen arccal v�gig n�zte, ahogy szedegette a gy�gyn�v�nyeket a csal�n k�z�l, kicsit kezd ideges�t� lenni. Seg�teni persze meg sem pr�b�lt. Megp�rd�lt �s r�ki�ltott.
„Hallod, amit mondok? T�nj m�r el!” Sesshoumaru meg�llt, t�le m�sf�l m�terre. Nem t�l k�zel, de messze nem el�g t�vol… Nem sz�lt semmit, csak �res tekintettel n�zte.
„Rendben. �s most maradj �gy.” Lassan megfordult �s elindult, tov�bb az �sv�nyen. Nem hallotta maga m�g�tt a l�pà 9seket… Egy �t perc ut�n megemberelte mag�t �s �tpislantott a v�lla f�l�. Sesshoumaru ugyan�gy �llt, ugyanolyan t�vols�gra, m�g mindig n�m�n. Kagome m�r nagyon fesz�lt volt.
„Mi az isten�rt k�vetsz? Honnan veszed ezt a marhas�got?” Sesshoumaru nem v�laszolt. Yaken viszont �n�ll�s�totta mag�t.
„Sesshoumaru nagy�r isteni volt! J�tt az a vad�sz �s megs�rtette, de � azt�n nem hagyta mag�t. Meg�lte az �sszes d�mont �s a t� szellem�t is, de amikor a csukly�st elkapta volna, az gy�va m�don elmenek�lt…” Ezt egy leveg�vel elhadarta �s m�r kezdte volna a k�vetkez� mondatot, amikor Sesshoumaru v�gre megsz�lalt.
„Yaken…” A vakarcs azonnal t�rdre esett.
„Fogd be.” Yaken ijedten hajlongani kezdett.
„Igenis, nagyuram. Bocs�sson meg nekem, n agyuram.” Kagome nem tudott ellen�llni a jelenetnek �s elnevette mag�t. A cseng� kacag�sra m�g Sesshoumaru is felfigyelt �s csod�lkozva n�zett a l�nyra. Esz�be sem jutott d�h�snek lenni, annyira meg lep�d�tt. Kineveti! Egy haland�! Kagome k�t l�legzetv�tel k�z�tt megjegyezte.
„El sem hiszem. Te lenn�l a nagy Sesshoumaru, akit�l annyira f�lt�nk?” �s tov�bb kacagott, ahogyan csak egy �rtatlan l�ny tud. Majd csillog� szemekkel r�n�zett.
„Tudod mit? Nem k�rdezek t�bbet. Nem is t�nsz olyan vesz�lyesnek.” Sesshoumaruban gy�lt a m�reg. Mit k�pzel ez mag�r�l?! „�gy t�nik, t�nyleg csak megv�deni akarsz. Gyere nyugodtan.” Nincs sz�ks�gem az enged�lyedre!!- ord�totta a hatalmas kutyaszellem mag�ban, de nem mutathatta ki, hogy d�h�s. Csak n�m�n csikorgatta a  fogait. A l�ny vid�man folytatta.
„De a Sesshoumaru nem tetszik, t�l hossz�. Mostant�l Sessy-nek foglak bec�zni, j�? Gyere, Sessy, menj�nk. A t�bbiek m�r agg�dhatnak miattam.”
Sesshoumaru gondolatait neh�z lett volna ebben a pillanatban �sszefoglalni, de a domin�ns szavak mindenk�ppen az „Aaarrrgggh” �s a „meg�l�m azt a rohad�kot” voltak. V�g�l vicsorogva k�vette Kagomet.

Kaede kunyh�ja ajtaja csikorogva kit�rult. Sango azonnal felugrott �s oda sietett.
„Kagome, hol a fen�ben volt�l? Inu Yasha-t alig b�rtam vissza fogni, hogy ut�nad menjen. Csak a sebei miatt tudtam meg�ll�tani. Miroku m�r t�ged keres az erd�ben. �n itt maradtam, hogy vigy�zzak az �regre, meg Shipora.” V�g�l meg�llt �s csak k�rd�en n�zett Kagomera. Aki lassan, hebegve magyar�zkodni kezdett.  ine„H�t��…iz�… hoztam gy�gyn�v�nyeket.” Mutatta az any�nak. De m�g mindig ker�lgette az igaz�n f�jdalmas t�m�t. V�g�l kib�kte.
„H�tiz�… lenne egy fontos k�rd�sem. Hol fog � aludni?” �s kil�kte az ajt�t, hogy a bent l�v�k is megl�ss�k Sesshoumarut. El�sz�r nem t�rt�nt semmi, csak mindenki �llt, �lt, vagy �ppen fek�dt leesett �llal. Azt�n a hideg hang csak r�tett m�g egy lap�ttal.
„�dv” �s erre elszabadult a pokol. Sango v�delmez�en az any� el� �llt, Inu Yasha pedig minden sebe ellen�re felpattant �s h�r�gve r�vetette mag�t. Term�szetesen hi�ba. A mozdulatai m�g lass�ak voltak �s darabosak, Sesshoumaru �kl�vel a gyomr�ban �jult el �jra. A szellem m�lyet s�hajtott.
„Valaki vigye innen ezt a bolondot. lquote  Majd amikor senki nem reag�lt, odadobta Yashat az �gyra. „T�bbet nem fogok foglalkozni vele.” Kagome vigyorogva pr�b�lta enyh�teni a helyzetet egy kis gyenge viccel�d�ssel.
„��… Haz�ig k�vetett, megtarthatom…?” Sango m�g mindig remegett, legel�sz�r az �reg Kaede nyerte vissza a l�lekjelenl�t�t.
„Nem tudom mi folyik itt, l�nyom, de az” mutatott az ajt�ban �csorg� Sessre „nem teszi be a l�b�t a kunyh�mba.” Majd lassan elmosolyodott. „�s igaz�n helyes kutyus, megtarthatod.” Sesshoumarunak elakadt a l�legzete, majd eltorzult arccal kil�pett a kunyh�b�l �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Aznap m�r sokadszorra esk�d�tt meg, hogy egyenk�nt t�pi ki a titokzatos Vad�sz v�gtagjait, ha egyszer megtal�lja. Csak sajnos ehhez Kagome a kulcs. 

Miroku megtal�lta t�bb�r�s keres�s ut�n megtal�lta Kagome l�bnyomait az �sv�nyen, �s mivel a kunyh� fel� haladt, megnyugodva � is elindult vissza fel�. Amikor a kunyh�hoz �rt, igen kellemes l�tv�nyban volt r�sze. Egy hossz� haj�, kecses alak �llt a kunyh� mellett. Miroku nem l�tott m�st, csak a gy�ny�r� ez�st haj�t, de biztos volt benne, hogy a n� nagyon sz�p. Lassan odalop�zott �s �t�lelte… Milyen romantikus! Kettesben, a holdf�nyben, egy sz�p ismeretlennel! �rezte a finom kelm�k s�ly�t, �s alatta a meleg test vonz�s�t… Biztos volt benne, hogy k�rd�se ez�ttal meg�rt� f�lekre tal�l…
„Lenn�l a gyermekem anyja?” duruzsolta a f�leibe… A hideg, g�nyos v�lasz meggy�zte, hogy igen s�lyosan t�vedett.
„Sajnos nem k�z�sk�d�m haland�kk al.” Miroku r�m�lt ord�t�s�ra a t�bbiek is kirohantak a kunyh�b�l. Miroku a f�ld�n fekve a botj�val hadon�szott �s folyamatosan ki�ltozott.
„Itt van! Sango, seg�ts! Sz�jatok Inu Yashanak!” Sess egy m�ly s�hajt�s ut�n Kagomehez fordult.
„Tudom, hogy �nsz�ntamb�l vagyok itt, de azt m�r akkor sem viselem el, hogy egy elmebeteg szerzetes a gyermeke anyj�v� akarjon tenni.”
Nem igaz�n lep�d�tt meg, amikor kinevett�k. Egy pillanatig majdnem a hat�r�n volt, hogy most v�get vet az eg�sznek, de nem tudta kiverni a fej�b�l a nyamvadt haland� hangj�t. „V�dd, am�g m�lt� nem leszel”, �gyhogy csak nyelt egyet �s morogva elfordult.

„Sz�val te” mutatott Miroku Kagomera. „Azt �ll�tod, hogy �” b�k�tt ki az ablakon, Sesshoumarura utalva „m egmentett egy s�skad�mont�l �s most meg akar v�deni. �s haz�ig k�vetett, ennek �rdek�ben �s nem tudod ler�zni.” Kagome b�lintott. Eddig k�r�lbel�l h�romszor mondta el a t�rt�netet, de m�g mindig nem hitte el senki.
„Di�h�jban. Hadd maradjon. Sessy igaz�n nem fog b�ntani senkit” Miroku megr�zta a fej�t.
„Itt nekem valami b�zlik. Biztos akar valamit.” Inu Yasha k�zben mag�hoz t�rt, eddig csak hallgatta a besz�lget�st, de most k�zbesz�lt.
„Nem akarom v�deni, de szerintem megb�zhatunk benne.” A t�bbiek meglepve hallott�k ezt a kijelent�s, v�g�l Sango adott hangot el�sz�r a k�telyeinek.
„Biztos vagy ebben? V�g�l is… meg akar �lni…”
„De minden ellent�t ellen�re, m�gis a b�ty�m �s ismerem. Valahogy �rzem rajta, hogy ez most  nagyon fontos neki �s b�rmit hajland� elviselni, hogy megv�dje Kagomet. Csak azt nem �rtem, mi�rt?” Miroku bizonytalanul jegyezte meg:
„Nem lehet, hogy…?” A v�lasz k�rusban �rkezett, mindenki m�st�l.
„NEM.”
„J�, csak felvetettem.”