Harmadik r�sz: K�tel�k (prol�gus)

Kagome befejezte a k�sz�l�d�st. Minden holmit �sszepakolt. Most egy hosszabb id�t fog otthon t�lteni. Hiszen am�g Inu Yasha nem �p�l f�l, nem tudnak Shikon szil�nkokat keresni. �s �gy semmi �rtelme nincs, hogy itt maradjon. Eredetileg, csak k�t- h�rom napra tervezte, de a tegnapi ut�n a f�lv�r sebei felszakadtak, �gyhogy elh�z�dhat a dolog ak�r egy h�tre is. Mindenkit�l sz�pen sorban elk�sz�nt, hiszen ez azon ritka alkalmak egyike, amikor �gy megy el, hogy nem veszett �ssze Yashaval. �ppen k�sz�lt beugrani a k�tba. Amikor egy er�s k�z durv�n visszar�ntotta �s elter�lt a f�ld�n. �jdons�lt test�re �llt k�zte �s a k�t k�z�tt.
„Nem tudom, mi�rt akarsz beugrani, de megv�delek, ha kell magadt�l is.” Sango �s Miroku r�g t�n megjelentek valahonnan �s k�zib�k ugrottak, fegyverrel a k�zben.
„El a kezekkel, d�mon!” ki�ltotta Miroku. Sesshoumaru nem mozdult. Kagome el�sz�r nem �rtette a helyzetet, de azt�n leesett neki. Elnevette mag�t �s lassan felt�p�szkodott. Elment a d�bbent Sango�k k�z�tt �s a szellemre mosolygott.
„Jaj, Sessy, de buta vagy. Nem akartam �ngyilkos lenni. Csak haza m..” itt elharapta a mondatot. De m�r �gy is t�l sokat mondott. Sesshoumaru meg�rtette a helyzetet.
„�gy. Sz�val ez az �sszek�ttet�s a te vil�gos �s e k�z�tt.” Elmosolyodott. „Akkor veled megyek.” A t�rsas�gnak egy emberk�nt esett le az �lla.
„Mi…mi…?” dadogta Kagome. K�zben Kaede is megjelent valahonnan.
„Mi a gond, gyermekem? A kutyussal van valami?” Sessnek �k�lbe szorult a keze.  ine„Igen, v�ns�g. Velem. Kagomevel fogok menni. �s nem tudtok megakad�lyozni. Vagy… tenn�tek egy pr�b�t?” K�rdezte vicsorogva �s megropogtatta a kezeit. Kaede el�szedett egy nyakl�ncot �s odaadta a szellemnek.
„Nem akar megakad�lyozni senki. Csak vedd ezt f�l.” Sess �tvette a nyakl�ncot �s gyanakv�an m�regette.
„Ez mi?” Kagome meg�rtette a dolgot.
„Sessy, vedd f�l. K�l�nben nem j�hetsz velem. Hidd, el b�rmilyen j� vagy, egy idegen vil�gban le tudlak r�zni.” Sesshoumaru el�sz�r ellenkezni akart, de azt�n bel�tta, hogy van abban valami, amit a l�ny mond. V�llat vont �s f�lvette a l�ncot. Kaede gonoszul elvigyorodott.
„L�nyom, tudod, mi a dolgod.” Kagome elki�ltotta mag�t.
„Fekszik” mire Sesshoumarut a saj�t izmai pr�selt�k bele h�rom centi  m�lyen a laza talajba. Alig b�rta felemelni a fej�t �s f�lddarabokat k�pk�dve, d�h�sen k�rdezte.
„Milyen �rd�gi var�zslat ez?! Ezt alkalmazt�tok a bolond �cs�men is?!” Kaede magyar�zni kezdte.
„Igen, csak neked �nk�nt kellett felvenned, mert er�sebb vagy n�la. �s a ti�det m�g kieg�sz�tettem azzal, hogy am�g rajtad van, nem mehetsz el Kagomet�l sz�z m�tern�l t�volabbra.” Kagome b�lintott.
„Bizony Sessy, ez a felt�tele, hogy velem gyere.” Kiny�rom! Sz�tt�pem!- gondolta Sesshoumaru.- Enn�l m�g az unalom is jobb volt. Soha nem gy�l�ltem m�g senkit ennyire, mint azt a Vad�szt!- de fennhangon csak ennyit pr�selt ki az �sszeszor�tott fogai k�z�tt.
„V�llalom.” A var�zslat engedett �s fel tudott kelni, majd k�vette Kagomet a k�tba. Nem is �rzett i zgalmat egy �j vil�g fel� tartva. Minden gondolat�t a Vad�sz elpuszt�t�s�nak min�l f�jdalmasabb m�dozatainak ki�tl�se k�t�tte le.
Kint Miroku bizonytalanul n�zett Sangora.
„Te is hallottad, hogy Sessynek sz�l�totta?” Sango v�llat vont.
„Ink�bb nem.”

A vacsora igen �rdekesen telt. Shota minden�ron Sesshoumaru f�leit akarta megfogni, hogy l�ssa, hogy ugyanolyan puh�k-e, mint Inu Yasha�. Azt�n persze elszontyolodott, amikor r�j�tt, hogy nem. A nagyapa pedig folyton az idegen vil�gr�l k�rdezgette. M�g az a szerencse, hogy a sz�lei nem voltak otthon… Amikor v�ge volt az �tkez�snek, Kagome vett egy nagy leveg�t �s felvezette Sesshoumarut a szob�j�ba. Leter�tett a f�ldre egy pokr�cot.
„Rendben, itt fogsz aludni.” A szellem meglep�d�tt.
„Itt? A szob�dban? quote  A l�ny b�lintott.
„Igen. Nem kock�ztathatom meg, hogy ne legy�l szem el�tt.” Odas�t�lt az ablakhoz �s kinyitotta. �r�mmel sz�vta be a tiszta tavaszi leveg�t, de egy halk kr�kog�sra vissza fordult. „Mi a gond, Sessy?” Hmmm… nincs j� b�rben. Mintha h�nyingere lenne…
„Az eg�sz vil�gotok… b�zlik. Mindenhol f�st �s mocsok szaga… �mely�t�…” Kagome elbizonytalanodott.
„Inu Yasha j�l b�rta…”
„De �n tisztav�r� vagyok. Az �n orrom �rz�kenyebb.” Majd r�vid hallgat�s ut�n hozz�tette. „De ne agg�dj, nem maradok sok�ig. Most m�r biztos, hogy az a sz�nalmas Vad�sz err�l a vil�gr�l val�.”
„Kicsoda? Err�l a vil�gr�l…? M�g valaki? Mir�l besz�lsz?!” Sesshoumaru elfordult.
„ Felejtsd el. Ez az �n �gyem.”
„Ez fontos lehet! Ha m�g valaki tal�lt egy �tj�r�t…!” A szellem elvigyorodott, de ezt Kagome nem l�thatta. B�r a gyilkos hang jelezte, hogy mi v�r arra a fick�ra.
„Ne agg�dj. Ha megtal�lom, nem lesz vele gondotok.”
Sesshoumaru nem volt hajland� t�bbet mondani. Kagome viszont nem tudott j�l aludni…

„Viszl�t, nagypapa! Megyek suliba!” l�pett ki Kagome az ajt�n. Alig tett meg p�r l�p�st az utc�n, amikor egy ki�lt�st hallot.
„H�, nem feledkezt�l meg valamir�l?” Amikor visszafordult, Sesshoumarut l�tta, aki t�le egy sz�z m�terre t�r�k�l�sben lebegett a j�rda f�l�tt. „Tudod, nem mehetek el egy bizonyos t�vols�gn�l messzebbre. De ez azt is jelenti, hogy te sem r�zhatsz le.” Kagome megcs�v�lta a fej�t.

 line„Rendben. Kihagyom az els� �r�t, am�g keres�nk neked valamilyen ruh�t. Nagyon felt�n� vagy �gy.” Visszamentek a Kagomeek h�z�ba. Egy kisgyerek kin�zett valahol az ablakon. Az anyja nem hitte el neki, hogy egy furcsa k�k ruh�s b�csi a j�rda f�l�tt lebeg.
Kagome nagyapja adott ruh�kat Sesshoumarunak. Az �reg l�that�an �lvezte, hogy „megtervezheti” valakinek a kin�zet�t. Egy f�l �ra ut�n beengedte Kagomet is.
„K�ssz van.” Mondta nem kis b�szkes�ggel. A l�nynak leesett az �lla. Ott �llt… nem, nem Sesshoumaru. Hanem egy elk�peszt�en j� pasi, gy�ny�r�, f�s�lt ez�st hajjal �s ragyog� arany szemekkel… a tiszta, feh�r ing, kieresztett fels� gombbal csak m�g ink�bb felt�n�v� tette, de az �lre vasalt fekete nadr�g v�gk�pp hasonlatoss� tette eg y egyetemist�hoz. Az �sszk�pre pedig az apja fekete kalapja tette fel a koron�t. �s amikor elmosolyodott, Kagome teljesen elolvadt. Egy pillanatra majdnem elfelejtette Inu Yashat. A nagyapja hangja t�r�tette mag�hoz.
„�s ez m�g mind semmi. K�rdezd meg t�le mennyi az id�.” Kagome bizonytalanul engedelmeskedett.
„Mennyi az id�, Sessy?” Ak�r egy rajzfilmben, Kagome szinte l�tta a r�zs�kat �s a csillog�st Sesshoumaru k�r�l, amint egy laza mozdulattal h�tr�bb r�zta az ingujj�t �s megn�zte az �r�j�t. A selymes, l�gy hang csak hab volt a tort�n.
„Iz�… a r�videbb p�c�k a nyolcason �ll, a m�sik meg a hatoson…”
H�t igen, semmi nem lehet t�k�letes.

Az iskola fel� az �ton mindenki megfordult ut�nuk. Sajnos, nem siker�lt Sesshoumarut kev�sb� felt�n�v�  tenni, de most m�r legal�bb nem volt idegen szer�. Amikor oda�rtek, Kagome meg�llt az ajt� el�tt.
„Rendben, ide m�r nem j�hetsz be velem. Mi legyen?” Sesshoumaru v�llat vont.
„A sz�z m�ter ny�lv�n egy sz�z m�ter sugar� g�mb�t jelent. Majd a tet�n megv�rlak.” Kagome b�lintott. Sesshoumaru bizonytalanul folytatta. L�that�lag nehez�re esett k�rdezni valamit, de t�ltette mag�t a megal�ztat�son. „Iz�…mik azok a gyors f�mkopors�k az utakon…?” Kagome �rtetlen�l n�zett r�, majd lassan meg�rtette.
„Ja, az aut�kra gondolsz. Azokkal k�zleked�nk.”
„�rzem, hogy bel�l�k j�n a legt�bb b�z. Mi�rt nem puszt�tj�tok el �ket?” Kagome meglep�d�tt.
„Elpuszt�tani? Mi�rt? Mi alkottuk �ket…” Sesshoumaru elmos olyodott.
„Ti alkott�tok? Ti emberek rosszabbak tudtok lenni b�rmilyen d�monn�l… �s �szre sem veszitek….” �s ezzel felugrott a n�gy emelet magas �p�let tetej�re.

A bar�tn�i azonnal k�r�l�llt�k Kagomet �s mes�lni kezdt�k, hogy mi minden t�rt�nt, am�g � �ppen t�d�gyullad�ssal fek�dt otthon. A legnagyobb h�r egy �j fizikatan�r �rkez�se volt, aki �ll�t�lag az egyetemen professzor, csak szeret szem�lyesebben tan�tani, de erre ott nincs lehet�s�ge, ez�rt elv�llalt n�h�ny oszt�lyt. Nagyon kedves embernek t�nt, olyan 40 �s 50 k�z�tt. M�r �sz�lt �s kezdett pocakot ereszteni, de j�l tartotta mag�t. Ami nagyon nagy der�lts�get keltett, hogy id�nk�nt a sz�k mell� akart le�lni �s gyakran nem tal�lta a kr�t�t, amit �ppen a kez�ben fogott . Teh�t egy igazi, sz�rakozott professzor volt, de nagyon szeml�letesen tudott magyar�zni. Kagome, ha nem is �lvezte az �r�t, de legal�bb nem unta annyira, mit �ltal�ban �s m�r ez is nagy sz�. A nap v�g�n �ppen a bar�tn�ivel besz�lgetett, amikor a prof s�t�lt el mellett�k. Furcsa volt, vid�man k�sz�nt mindenkinek, nekik is, majd besz�llt a kocsij�ba �s elhajtott az egyetem fel�. Hirtelen Sesshoumaru jelent meg Kagomejek mellett.
„Te l�ny!”
„Ez ki? M�g egy bar�t?” K�rdezt�k a bar�tn�i furcs�n m�regetve �ket. Kagome alig gy�z�tt tagadni.
„Nem, dehogy!”
„Aha. Akkor ink�bb magatokra hagyunk, az „ismer�s�ddel” J�tszatok csak.” �s elt�ntek.
„Ne..! Ne menjetek!” Sesshoumaru t�relmetlen hangja szak�totta f�lbe.
„Ki  volt ez az ember?! Aki az el�bb elment azzal… az aut�val.”
„Ja, az? Csak a fizikatan�r. Szerintem az egyetemre mehetett folytatni valami kutat�s�t. Mi�rt k�rded?” Sesshoumaru t�gra ny�lt szemekkel �s �k�lbeszorult kezekkel, a d�ht�l remegve meredt a tan�r ut�n.
„A Vad�sz… a nyomorult senkih�zi szag�t �rzem rajta!”