Negyedik r�sz: A Professzor

„Hol az az egyetem?!” morogta Sesshoumaru. Kagome �gy d�nt�tt, nem megy bele a j�t�kba. Ha nem mondja el �rtelmesen, hogy mi�rt gy�l�li ennyire szeg�ny profot, akkor nem mennek sehov�.
„Mi�rt k�rted?” n�zett r� �rtatlanul.
„Oda kell mennem. Ha elint�ztem ezt a fick�t, megszabadulsz t�lem.” Kezdet lehiggadni. Kagome v�llat vont.
„Ha te ut�lsz valakit, az val�sz�n�leg nem gonosz, teh�t nem hagyhatom hogy, b�ntsd. Nem megy�nk sehov�.” Jelentette ki. Sesshoumaru hidegen elmosolyodott.
„Nem gonosz…? D�monokat teremtett. L�ttam.” Kagome elbizonytalanodott egy kicsit..
„Mi�rt b�zzak benned…?” Sesshoumaru izmai egy pillanatra megfesz�ltek… csak l�tsz�lag higgadt le, amit az arc�ra ki�lt v�rszomjas vigyor  is jelzett.
„Mi�rt? �h, ennek igen egyszer� oka van.” K�zelebb ment a l�nyhoz… eg�sz k�zel… Norm�lis esetben Kagome sz�ve tal�n hevesebben vert volna, de a hideg hangt�l, ahogy a l�gyan a f�l�be suttog, bors�dzott a h�ta… „A kezedben vagyok, am�g rajtam van ez a l�nc… am�g rajtam van… de szerinted ha �tv�ltozom, melyik az er�sebb… a d�moni testem vagy a nyamvadt l�ncod…?” Kagome ijedten elh�tr�lt. Most fogta csak f�l, hogy milyen vesz�lyes j�t�kot j�tszik val�j�ban…
„N… nem…! Nem teheted…! T�l felt�n� lenn�l…” De maga sem hitte el, amit mond.
„Igen…Pontosan…” A szemei �sszesz�k�ltek, ahogy v�gign�zett a v�roson… „Sz�p vil�g… de m�g nem mutatott nekem semmi olyat, ami megtudna �ll�tani… �s ha m�gis

 '85” az utols� szavakat m�r szinte k�pte, ak�r a m�rget… „..szerinted mennyi �ldozat lenne…? Egy ilyen nagy v�rosban…” Kagome szemei el�tt megjelent a Toki� belv�ros�ban tombol� Sesshoumaru k�pe… ahogy egyetlen mozdulat�ra eg�sz toronyh�zak d�lnek romba… �s v�g�l a neh�zt�z�rs�g leter�ti, de milyen hatalmas �rat fizetnek �rte… nem b�rta elviselni, m�g a gondolatot sem. R�ki�ltott.
„Nee! Hagyd abba!!! Rendben! Elviszlek az egyetemre.” Kicsit �sszeszedte mag�t… v�g�l is, a l�nc csak jelent valamit… „Egy felt�tellel.” Sesshoumaru m�lyet s�hajtott.
„Mi lenne az?”
„Hagyod, hogy besz�ljek vele. Ha gonosz a ti�d… de ha nem, akkor elfelejted az eg�szet. �s ne pr�b�lj meg kib�jni az alku el�l…”tette hozz� gyorsan „

 '85hidd el nekem, nem �r annyit, hogy meg�ld magad miatta, Sesshoumaru.” Rem�lte, hogy ezt az utols� �rvet siker�lte el�g kem�nyen hangs�lyoznia. Sesshoumaru g�nyosan elmosolyodott..
„M�r nem is vagyok Sessy? Pedig kezdett tetszeni. Mutasd az utat.”

Az egyetem val�j�ban el�g k�zel volt. Persze, gyalog egy �ra volt az �t, de Kagome nem akarta megkock�ztatni, hogy Sessel f�lsz�ll egy buszra. Reggel tal�n m�g megtette volna, de ez az utols� p�rbesz�d gy�keresen megv�ltoztatta a v�lem�ny�t… J�k�p� ide, v�delem oda, akkor is csak Sesshoumaru marad. A hallgat�k hamar �tbaigaz�tott�k a prof Asami irod�j�ba. Bekopogtak, mire az �reg sz�rakozott hangja invit�lta be �ket. Az iroda kicsi volt, egyetlen asztallal, ami mellett a prof �lt �s �ppen te�zott. Amikor Kagome bel�pett, mosolyogva v�gig n�zett rajta.
„Szia! Eml�kszem r�d, az �j oszt�lyomba j�rsz. V�rj, ne seg�ts!” egy kicsit elgondolkodva m�regette „Kagome, igaz?” A l�ny b�lintott. Az �reg elmosolyodott. „Bizony, eg�sz j� az arcmem�ri�m. �s, kit tisztelhetek az �rban? Az apuk�d?” Sesshoumaru eddig les�t�tte a szem�t �s a kalapt�l nem l�tszott az arca, de most lassan feln�zett, egyenesen a professzor szem�be. Asami arc�ra lassan ki�lt a d�bbenet, majd �talakult t�m�ny retteg�ss�… alig b�rta kiny�gni.
„Te… te…itt? Ho…hogyan…?” Sesshoumaru nem v�laszolt szavakkal, de a szem�b�l az �reg kiolvashatta a hal�los �t�let�t. A szellem egyetlen hang n�lk�l t�mad�sba lend�lt. Illetve, lend�lt volna, ha Kagome nem sz�m�t erre a fordulatra, de �gy m�g maradt ideje kimondani a var_ e1zsig�t.
„Fekszik!” mire Sesshoumaru hasra v�gta mag�t az iroda padl�j�n. A profnak elf�jt�k a f�lelm�t �s �rdekl�dve �llt f�l, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vegye a szellemet.
„Hmmm… �rdekes…nagyon �rdekes…” Majd Kagomere n�zett. „Kagome… amikor „oda�t” j�rtam, tal�lkoztam d�monokkal, akik rettegve besz�ltek egy f�lv�rr�l �s a csod�latos papn�r�l, akit Kagomenak h�vnak… te lenn�l az akir�l besz�lnek? Igen, csak te lehetsz az…Istenem, milyen r�g�ta kereslek… Sesshoumarut is �gy tal�ltam meg, hogy t�ged kerestelek… rem�ltem, hogy elvezet majd hozz�d, de azt nem gondoltam volna, hogy itt…�s �gy tal�lkozunk…” Kagome megszak�totta a sz��radatot, amikor a prof v�gre leveg�t vett.
„Igen, �n vagyok az a papn�.

 rdblquote 
„Igen, �rtem. Ebben az esetben sz�ks�gem van a Shikon gy�ngyre.” Jelentette ki kertel�s n�lk�l. Kagome megr�k�ny�d�tt.
„Tess�k?! Minek? �s egy�ltal�n, ki maga?” H�tr�bb l�pett. „Figyelmeztetem, ne tegyen hirtelen mozdulatokat… ha kell, elengedem…” Sesshoumaru h�r�gve helyeselt…
„Igen… engedj el… hidd el, gyorsan megoldom…” A prof elmosolyodott �s vissza�lt a sz�k�re.
„T�nyleg, milyen faragatlan vagyok. Betolakodtam a vil�gotokba. Tartozom egy magyar�zattal. Addig is foglalj helyet. Egy te�t esetleg?” Kagome k�rben�zett, majd jobb h�j�n le�lt egy rak�s pap�rra.
„Nem k�rek, k�sz�n�m…” Egy percnyi hallgat�s k�vetkezett, am�g Asami a te�j�t kortyolgatta. Majd Kagome bizonytalanul megsz�lalt… „prof…? uote  Az �reg felriadt.
„Igen..? Ki? Ja, a magyar�zat. Rem�lem, t�relmes ember vagy, mert egy kicsit hossz� lesz. Tudod, mindig is �rdekelt az okkultizmus. Ez foglalkoz�si �rtalom lehet, mint fizikus, j�l eset kicsit elszakadni a materi�list�l, a k�zzelfoghat�t�l. Volt egy t�rsam, mondhatom, hogy egy bar�tom, egy biol�gus, akivel hobbib�l az �gynevezett „paranorm�lis” jelens�geket kutattuk. Egyik kutat�sunk sor�n egy �sr�gi tekercsben megtal�ltuk a var�zsvessz� elk�sz�t�s�nek a m�dj�t. Tudod, az a fadarab, amivel �ll�t�lag olajat lehet keresni. A sz�veg szerint ara nem j�, viszont �gynevezett d�moni energi�kat lehetett vele lokaliz�lni. Mi nem nagyon hit�nk benne, de az�rt megcsin�ltuk, hiszen olcs� volt, �s am�gy is �lvezt�k. Azt�n elj�tt a nagy nap. Mondanom sem kell, olajat nem tal�ltunk  egy decit se. Viszont valami m�st ann�l ink�bb… Nem hitt�nk a szem�nknek. Egy hatalmas… de nem, nem hinn�tek el. Ink�bb megmutatom. Rendben?” Egy kopog�s szak�totta f�lbe a profot. Majd az illet� egyb�l benyitott.
„�dv, doki, csak a dolgozatomat j�ttem leadni, m�r itt sem vagyok.” Mondta a hallgat�, letett egy k�teg pap�rt az asztalra, majd t�vozott, de az�rt az ajt�b�l vissza fordult, csod�lkoz� arckifejez�ssel…
„�hm.. doki… ha nem vagyok indiszkr�t, mi�rt fekszik az a fick� a padl�n…?” A prof szemrebben�s n�lk�l v�laszolt.
„Fizikai k�s�rlet.” A di�k v�llat vont �s elment.
„Na, mit mondasz? B�zol bennem? Engedd el Sesshoumarut, �s nincs f�lni val�d. Itt nem vagyok t�bb, mint aminek l�tszom, tehetetlen vagyok ellene.” Kagome megcs�v�lta  a fej�t.
„�nben egyre ink�bb kezdek b�zni. Benne nem b�zom. Semmi nem g�toln� meg abban, hogy �jra �nnek rontson…”Sesshoumaru k�zbesz�lt.
„A szavamat adom.” Kagome leguggolt hozz�.
„Tess�k…? Mit mondasz?”
„Nem fogom b�ntani, az ap�m csontjaira esk�sz�m! Csak eressz m�r el, a padl� csupa por. Mindj�rt kidobom a taccsot…” Kagome elgondolkodott… Sesshoumarunak mindig is fontos volt, hogy � is tisztav�r�, ak�rcsak az apja… Ez nagyon s�lyos fogadalom… Vett egy m�ly leveg�t �s…
„Rendben.” Sesshoumaru lassan f�lt�p�szkodott. Leporolta az ing�t �s gyilkos pillant�st vetett a profra.
„Szerencs�d. De egyszer m�g elkaplak.” Asami v�llat vont.
„T�lem. �gyis j�v�k eggyel. Eml�kszel. „Ha m�lt� leszel r�. ote” �s hangosan kacagni kezdett. Sesshoumaru elv�r�s�d�tt fejjel k�vette �ket. Kagome nem �rtett semmit, de mivel l�that�lag Sessyt zavarta a dolog, � csak halkan kuncogott.

A prof elvitte �ket kocsival. Sok�ig utaztak, legal�bb egy �r�ig. A v�ros sz�l�n t�l, a dombok k�z�tt, egy mag�nyos h�zban lakott Asami. Most oda mentek. Amikor kisz�lltak, az �reg el�re sietett. Amikor k�vett�k a h�zba �ppen, telefon�lt.
„… igen, igen, ahogy mondtam. A betegs�ge miatt sok id�t kihagyott, �gyhogy most n�lam van �s korrepet�lom. Igen, persze, hazaviszem, ha v�gezt�nk, viszl�t!” Letette, elviharzott mellett�k, ki az ajt�n �s elindult a h�z m�g�.
„Gyertek, erre van. Am�gy a sz�leiddel besz�ltem. M�r s�t�tedik, gondoltam, sz�lok nekik, hogy ne agg�djanak.” Kag ome meglep�d�tt. �rdekes ember ez a prof, n�ha nagyon k�pes figyelni mindenre, de gyakran kihagy… tal�n csak �regszik…
„Erre, erre, itt van benn a f�szerben…” Bel�ptek a f�szerbe, ahol az �reg m�r nyitotta is a csap�ajt�t. Lementek egy l�tr�n, majd egy hossz� lejt�s folyos� k�vetkezett… Lassan sz�lesedett…Sesshoumaru megsz�lalt.
„Egy domb alatt vagyunk…” A falak lassan megv�ltoztak. Mintha valaki a saj�t k�rm�vel v�jta volna ki a j�ratott, �let�nek utols� ag�ni�j�ban… Kagomet kir�zta a hideg… Sess folytatta… „A hal�l szag�t �rzem…nem a rothad�s �s a pusztul�s b�z�t… �ppen ellenkez�leg…egy nagy, magasztos hal�l… V�gre valami kellemes szag.” Kagome megborzongott. � is ezt �rezte, de neki egy�ltal�n nem tetszett… A folyos� v

 'e9get �rt. Az �reg megtorpant �s a l�mp�j�val a falakra vil�g�tott.
„El tudj�tok olvasni?” A k�be �br�k voltak kaparva… val�sz�n�leg ugyanaz a valaki kaparta bele �ket, aki a j�ratot v�jta… a kem�ny, �les vonalak szenved�sr�l, f�jdalomr�l �rulkodtak…Kagome nemet intett… m�r nem tudott besz�lni…Sesshoumaru is megcs�v�lta a fej�t.
„Egy sz�t sem.” Mondta bizonytalanul. Az �reg v�llat vont.
„K�r �rte. El�g r�g�ta dolgozom rajta, de semmire nem j�ttem r�… pedig ha egy kis �tmutat�sunk lett volna, pr�b�lkoz�sok helyett, tal�n ma m�r… de ezt majd bent. Gyere, Sesshoumaru, seg�ts. L�kd arr�bb ezt szikl�t.” Sess v�llat vont �s engedelmeskedett. A szikla k�nnyed�n arr�bb g�rd�lt �s m�g�tte felt�nt m�g egy folyosð 3… nem, egy terem… egy hatalmas terem. Semmit nem l�ttak bel�le, am�g az �reg oda nem botork�lt egy kapcsol�hoz, amit �k nem l�ttak. Val�sz�n�leg hihetetlen k�lts�gek �s f�rads�gok �r�n bevezette ide az �ramot, mert amint megnyomta, sorban felgyulladtak a terem fal�n a reflektorok �s megvil�g�tott�k azt, ami miatt ez a hely igaz�n fontos lehet.
Kagome hangosan felsikoltott �s m�g Sesshoumarunak is leesett az �lla.