�t�dik r�sz: A M�lt t�nca

Sesshoumaru gyorsan napirendre t�rt a l�tottak f�l�tt �s k�vette a profot, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vegye a l�tv�nyoss�got. Kelletlen�l, de beismerte mag�ban, hogy ez�rt �rdemes volt id�ig elj�nni… tal�n m�g Asamit �letben hagyni is… Kagome viszont nekit�maszkodott a falnak �s csak b�mulni tudta a valaha volt hatalmas l�ny maradv�nyait… egy �tv�ltozott kutya-d�mon hatalmas �ri�si csontv�za t�lt�tte a barlangot. Nem az �jdons�g ereje tagl�zta le, l�tott m�r ilyet, s�t, sz�rny�bb dolgokat is… hiszen Inu Yasha apj�nak is l�tta a kopony�j�t, j�rt is benne. De ez eg�sz m�s volt. Az tiszta, magasztos… ez meg… a d�mon tagjai teljesen ki voltak facsarodva, meg�r�k�tve sz�rny� hal�l�nak utols� pillanatait… �s… _ e9s… a kopony�ja teljesen sz�t volt z�zva. Az �lkapcsa megmaradt, de a homlok�t �rt iszonyatos csap�s bet�rte a kem�ny csontot. A teremben a k�vek k�z�tt itt-ott csontdarabok csillogtak a f�nyben, val�sz�n�leg a l�ny sz�tsz�r�dott darabjai… A test t�bbi r�sze sem volt eg�sz. Elsz�rtan t�r�sek, z�z�d�sok bor�tott�k… k�t-h�rom borda, cs�p�, mancsok… semmi sem maradt �pp, az egyik h�ts� l�ba t�rdb�l hi�nyzott, igaz, valamivel arr�bb az is meg volt…a csonkot pedig fogak nyomai bor�tott�k…vajon ki�… a gyilkos��… vagy a saj�tj��…? Kagome elsz�rny�lk�dve hallotta, amint Sesshoumaru nevet� hangja az � gondolatait visszhangozza…
„Hahaha… szerencs�tlen fl�t�s! Val�sz�n�leg meg�satt�k vele a saj�t s�rj�t, azt�n megadt�k neki a keg yelemd�f�st. H�, te!” Ki�ltotta. „Legal�bb tiszta v�r�h�z m�lt� m�don hacolt�l, he? Hehehe…”Kagome r�ki�ltott.
„Hagyd abba!!! Hogy lehetsz ilyen… egy fajt�rsadr�l van sz�!” Sesshoumaru v�llat vont.
„Igen. �s?” Kagomenek elakadt a szava…erre az �rz�ketlens�gre m�r nem tudott mivel felelni. Ink�bb a prof ut�n sietett. A terem egyik sark�ban egy m�hely volt berendezve, tele csontdarabokkal, maradv�nyokkal, �s furcsa szersz�mokkal, amiknek sem Kagome, sem Sesshoumaru nem tudta meg�llap�tani a rendeltet�s�t. Az �reg sz�lesen k�rbemutatott.
„H�t, ezt tal�ltuk. Nem rossz, mi?” Sesshoumaru mosolyogva b�lintott. � is kezdte megkedvelni az �reget, b�r eg�sz m�s okokb�l, mint Kagome.
„T�nyleg nem rossz, haland�. De mihez kezdtetek ezzel? e 
„Egy pillanat.” Mondta �s elkezdett keresg�lni egy kupac t�rgy k�z�tt. Majd el�szedett egy kis t�rt. Val�sz�n�leg a l�ny csontjaib�l faragt�k. „Ezt. Felhaszn�ltuk �s mindenf�l�t csin�ltunk bel�le. B�r m�r j� ideje halott, hihetetlen spiritu�lis ereje van.” Ak�rcsak a Tetsusaiga �s a Tenseiga, gondolta Kagome. „De �rdekes m�don a t�rgyak nagy r�sze itt nem m�k�dik… mintha ebb�l a vil�gb�l kihalt volna a m�gia. De esetleg folytatn�m. Sz�val megtal�ltuk. Kutatni kezdt�nk, rendszerezni a csontjait. El�sz�r azt hitt�k, hogy egy hatalmas, dinoszaurusz m�ret� eml�s maradv�nyaira bukkantunk, de egy k�t apr�s�g megd�nt�tte ezt az elm�letet. El�sz�r is, nem tudtuk meg�llap�tani a kor�t. P�ld�ul radikarbonos kormeghat�roz�ssal mindig az j�tt ki , hogy teljesen friss. Mintha tegnap pusztult volna el. De ami m�g furcs�bb volt, hogy mindenf�le m�szer teljesen megbolondult a k�zel�ben. A Geiger-M�ller sz�ml�l� ide oda ugr�lt, r�di�k sem m�k�dtek rendesen, m�g az egyszer� elektromos k�belek ellen�ll�sa sem volt �lland�… Igaz, a klasszikus megold�s, a vastag �lombor�t�s most is seg�tett, de minden jel arra mutatott, hogy nem egyszer� maradv�nnyal van dolgunk, ez�rt nem is hoztuk nyilv�noss�gra, hanem �sszekapartunk egy kis p�nzt, megvett�k a telket �s ide k�lt�zt�nk… �s elkezdt�nk bark�csolgatni. V�g�l, a l�ny sz�tsz�rt kopony�j�b�l �sszeraktunk egy p�nc�lt…” Megmutatta a nyak�ban l�g� nyakl�ncot. „Ez lenne az…” Sesshoumaru elnevette mag�t.
„Ugye csak viccelsz? Ez nem egy p�nc�l.” Az  �reg v�lasz helyett egy mint�t rajzolt a nyakl�nc krist�ly�ba… tal�n egy k�d… majd a med�l elkezdte kihajtogatni mag�t. Leny�g�z� l�tv�ny volt, ahogy a kis krist�lyb�l egyre �jabb �s �jabb csontr�tegek bukkantak el� �s �p�tett�k f�l a p�nc�lt… ami v�g�l az eg�sz test�t befedte. Az ujjai v�g�n karmok hajtott�k ki magukat, aminek k�sz�nhet�en � is hasonlatoss� v�lt egy szellemhez… De nem csak csontokb�l �llt… mivel csak t�rmel�kb�l �p�lt f�l, helyenk�nt ki kellett p�tolni, ezeket a r�szeket furcsa, idegen szer� csillog�s jellemezte, valami f�m lehet. Majd utols� l�p�sk�nt a terem sarkaib�l az �rny�kok megelevenedtek �s egy csukly�t alkotva k�r�lfont�k, �s v�g�l ott �llt Sesshoumaru el�tt a gy�l�lt Vad�sz… alig b�rt a visszafogni mag�t, de meg�g�rte, nem b�nthatja… most nem… De… valami nem stimmelt. Alacsonyabb volt, mint akkor �s a hangja is teljesen m�s… �regebb…
„Itt, ezen a vil�gon ez minden amit tud. Mert el kellett nyomnunk benne a szellemet. A kopony�b�l k�sz�lt �s a koponya az elme h�za… ott volt a leger�sebb a n�hai szellem ereje, �s m�g mindig bossz��rt ki�ltott. El�sz�r, amikor kipr�b�ltam a p�nc�lt, teljesen �tvette f�l�ttem a hatalmat… szerencs�re, akkor m�g nem volt teljesen k�szen, ez�rt a bar�tom csod�val hat�ros m�don megtudott �ll�tani… de m�snap reggel holtan tal�ltam �t… botor m�don nem tudott v�rni, �s a p�nc�l meg�lte �t…” Itt egy pillanatra abbahagyta a mes�l�st. Behunyta a szem�t, koncentr�lt egy kicsit �s a p�nc�l �sszehajtogatta magà 1t… majd �jra elrejtette a med�lt az inge al� azt�n folytatta. „Ekkor d�nt�ttem �gy, hogy el kell nyomni a szellem tudat�t. �m ezzel a p�nc�l ezen a vil�gon elvesztette a hatalm�t. Ez�rt van sz�ks�gem a Shikon gy�ngyre… Hogy itt is kitudjam haszn�lni a p�nc�l erej�t… Gondolj csak bele, Kagome!” mondta hirtelen fellelkes�lten. „Ezzel az er�vel milyen dolgokat tehetn�k…tehetn�nk! Ha r�j�nn�k, hogyan lehet m�g ilyen p�nc�lokat csin�lni, az emberis�g minden gondja megold�dna!” Eg�szen megv�ltozott. Kih�zta mag�t �s csillog� szemmel, lelkes�lten besz�lt. Sesshoumaru flegm�n k�zbe v�gott.
„Ez mind sz�p, haland�, de hogy ker�lt�l a mi vil�gunkba?” Asami v�llat vont.
„Nem tudom. A p�nc�l valahogy k�pes v�ltani a k�t vil�g k�z�tt.” Maj d �jra Kagomehez fordult. „Na, mit sz�lsz? Nekem adod a gy�ngy�t?”
„N…nem tudom.. m�g gondolkodnom kell… kicsit sok ez nekem egy napra…”mondta a l�ny b�gyadtan. Az �reg b�lintott.
„Persze, gondolkodj csak nyugodtan. Azt�n, ha d�nt�tt�l, seg�thetek is �sszegy�jteni a szil�nkokat. Mert, ha j�l tudom, m�g nincs meg az eg�sz gy�ngy…” Kagome b�lintott.
„Tal�n… de most hazamenn�k… pihennem kell…” Az �reg elindult kifel�, de m�g visszan�zett Sesshoumarura.
„T�nyleg… mindig is �rdekelt, hogy hogyan n�z ki egy ilyen l�ny val�j�ban… nem v�ltozn�l �t? Itt van el�g hely…” Sesshoumaru megcs�v�lta a fej�t.
„K�tlem, hogy a l�ny levenn� a l�ncot csak ez�rt. �s am�g rajtam van, nem tudok �tv�ltozni.” Kagome megt orpant. Teljesen meg volt d�bbenve.
„Nem…? de… az iskola el�tt azt mondtad…” A v�laszt a g�nyos hangnem csak m�g egy�rtelm�bb� tette.
„Bl�ff�ltem.” Vetette oda Sesshoumaru.
Az �reg hazavitte �ket. Kagome sz�lei pedig megismerkedtek Sesshoumaruval, mint a csal�d t�voli rokon�val, akit a nagyapa nem mutatott eddig be. �gyv�d, Okinaw�ban dolgozik, �s most egy fontos per miatt van itt, �s nem tudott sz�ll�st tal�lni… Viszont kapott saj�t szob�t. Ennek Kagome nem �r�lt annyira, de b�zott abban, hogy a l�nc rendesen m�k�dik.

A l�nc rendesen m�k�d�tt, de ez nem szegte Sesshoumaru kedv�t. Nagyon vid�m volt. Ez egy �rdekes kir�ndul�s volt, sokkal �rdekesebb, mint ahogy azt Kagome gondoln�… Mert a kis szerencs�tlen haland�kkal ellenben � m�r tudta, hogy kihez tartozik  az a csontv�z…�s hogy mi�rt? Mert �rtette a jeleket, amik a falba voltak kaparva… de ezt nem fogja az orrukra k�tni. A jelek egy m�gikus szertart�st �rtak le. Egy olyan szertart�st, amit � m�r r�g�ta keresett. Azt m�r eddig is tudta, hogy a Shikon gy�ngy felhaszn�l�s�val Inu Yash�t teljes d�monn� tudn� tenni, de ez a m�dszer, mivel a gy�ngy sz�t volt sz�rva, most nem m�k�d�tt. De biztos volt benne, hogy m�s m�dok is l�teznek, amikkel el�rheti… �s most, megtal�lta! Igaz, az utols� mondat elmos�dott, de az val�sz�n�leg m�r nem volt fontos, mert a szertart�s teljesnek t�nt. �s hogy ki� a v�z? T�k�letesen egy�rtelm�. M�r eddig is gyakran hallott �gynevezett id�hurkokr�l… Azt nevezik �gy, amikor egy paradoxont el�id�z� esem�nysor k�vetkezt�ben megbomlik a t�rid� s z�ved�ke, �s a vil�gegyetem ezt �gy kompenz�lja, hogy egy olyan l�ncot alak�t ki, ami �nmag�ba visszat�r, �s �gy elsim�tja a paradoxont. Arra m�g nem j�tt r�, hogy most mit kell elsim�tania, de az biztos, hogy a v�z a teljes, tisztav�r� Inu Yasha�… bizony�t�k erre falba kapart szertart�s… de nem is fontos, hogy mit kell elsim�tani… �, Sesshoumaru most teljess� teszi a hurkot. El�vett egy darab pap�rt, �s felv�zolta a szertart�st. Igaz, egy darabig eltartott, mire r�j�tt, hogy hogyan m�k�dik a goly�stoll. De most m�g ez is felvid�totta. Azt�n egy kis sebet ejtett mag�n �s p�r cseppet a lapra folyatott v�r�b�l… erre a szertart�shoz lesz majd sz�ks�g. Sz�ks�g van p�r csepp tiszta v�rre. Kinyitotta az ablakot �s beleki�ltott az �jszak�ba.
„Yaken! Yaken!!” A kis l�ny  hamar megjelent. Sesshoumaru elmosolyodott. „K�vett�l, mi?”
„Igen, nagyuram.” B�lintott Yaken. „�s ezek szerint j�l tettem…”
„Tudod mit, most j� kedv� vagyok �s m�g neked is �r�l�k.” Odaadta neki a lapot. „Menj vissza, �s ezt csin�ld meg. Nagyon fontos, hogy mindent l�p�sr�l l�p�sre betarts.” Yaken egy darabig �rtetlen�l b�multa a lapot, majd lassan meg�rtette…
„�s… ez biztos m�k�dni fog…?” Sesshoumaru elvigyorodott.
„Hal�lbiztos.” Yaken sietve t�vozott. M�g sok teend�je volt. Sesshoumaru pedig egyed�l maradt �s �r�mmel gondolta v�gig �jra �s �jra, hogy mi fog t�rt�nni. Inu Yasha sebes�lt, a kis bar�tai pedig nem fogj�k tudni egyed�l megakad�lyozni a szertart�st. Kagome pedig elfogja fogadni a prof aj�nlat

 'e1t… T�ls�gosan idealista, t�l �rtatlan… Nem fogja a saj�t c�ljaira haszn�lni a gy�ngy�t, amikor az „emberis�g haszn�ra is v�lhat”. Hah, sz�nalmas! Elhanyagolni �n�n v�gyait, egy puszta sz� kedv��rt. Erre is csak az ilyen kis haland�k k�pesek. Azt�n, amikor �k h�rman visszamennek, m�r csak a tombol� d�mon-Inu Yashat fogj�k tal�lni, aki majd megpr�b�lja majd meg�lni Kagome-t, hogy elszak�tsa az utols� k�tel�k�t, ami az emberekhez l�ncolja. Ezt persze a Vad�sz nem fogja hagyni. Am�g �k harcolnak, Sesshoumaru k�nnyed�n megszerezheti a Tetsusaig�t. �s annak seg�ts�g�vel m�r k�nnyed�n ler�zhatja mag�r�l a l�ncot �s legy�zheti mind a Vad�szt, mind Inu Yash�t. Persze, a sorrend fontos, el�sz�r a nyamvadt haland�, azt�n a kis �csik�je. Meg�satni vele a saj�t  s�rj�t, azt�n �sszez�zni a kopony�j�t… eg�sz kellemes gondolat. �s v�g�l nem marad m�s, mint belev�sni a szertart�st a szikl�ba. Mert azok a bet�k, amikben m�s a szenved�st l�tj�k, azok val�j�ban az � lend�letes, kem�ny bet�i. A saj�t �r�sa hagyott neki �zenetet, �vsz�zadok t�vlat�b�l… milyen ironikus… m�r sejtette hogy mi lehetett az elmos�dott utols� mondat. „Sok sikert!” vagy valami hasonl�. �s amikor megtal�lja �jra…m�rmint megtal�lta ma �jra… akkor a k�r majd bez�rul, illetve m�r be is z�rult. Kacagni kezdett. Nem vesz�thet. Ez fog t�rt�nni, semmi k�ts�g! Vagyis dehogy! Hiszen m�r megt�rt�nt! Pokolian nyilv�nval�.