Hetedik r�sz: Rossz vil�g...

Yaken el�gedetten d�rzs�lgette a kez�t. A V�grehajt� els� oszt�ly�, hatalmas g�lem volt. T�k�letesen m�k�d�tt. Elhozta Inu Yash�t �s k�nnyed�n elaltatta. De nem v�rt probl�m�k l�ptek f�l. A szertart�st nem m�k�d�tt t�k�letesen �s Yaken egyed�l nem tudta kijav�tani a hib�kat, a V�grehajt�, b�r mindent megtett, a szertart�s menet�re vonatkoz� k�rd�seket k�vetkezetesen figyelmen k�v�l hagyta. Sz�ks�g lesz Sesshoumaru nagy�rra. Ki is adta parancsot.
„Keresd meg Sesshoumaru nagyurat �s mutasd meg neki az utat.” A V�grehajt� nem mozdult. Yaken elbizonytalanodott. „Mi van?”
„Nem tehetem.”
„�s mi�rt nem?” K�rdezte csod�lkozva.
„Ehhez a vil�ghoz vagyok k�tve.” Yaken megv akarta a fej�t.
„Rendben, akkor ide vezetem �n. �rizd a barlangot, am�g nem �r�nk vissza.” Majd elindult.

Sesshoumaru futott. Igen! Siker�lt! Elszak�totta a l�ncot. Megt�rte a var�zst. Boldog volt. �jra szabad. Nem zavarta, hogy ez egy idegen vil�g. Itt is meglesz valahogy! Hiszen, ha okosan haszn�lja a hatalm�t, itt b�rmit el�rhet, nincs vet�lyt�rsa. De egyel�re r��r m�g, elvezheti a friss szabads�got!
P�r �ra m�lva viszont m�r nem l�tta ilyen r�zs�san a helyzetet. Bes�t�tedett. A leveg� furcsa m�don leh�lt. De hi�ba volt s�t�t, a v�rosban mindenhol emberek j�rk�ltak �s �lt�k a nagyv�ros �l�nk �jszakai �let�t. De Sesshoumarunak ez idegen volt. Emberek, t�meg mindenfel�… vill�dz� f�nyek, f�st, f�ls�rt� zaj…�s ami m�g rosszabb, szagok. Az embe ri izzads�g mindent bet�lt� cs�p�s szaga, az �telek �des arom�ja, �s a mindent bebor�t� f�st �s por keserny�s �ze �mely�t� elegyet alkotva sokkolt�k… Egyre rosszabbul �rezte mag�t. Botladozott az emberek k�z�tt, n�ha nekik d�lt, volt aki bocs�natot k�rt, volt aki k�romkodva arr�bb l�kte. De nem sokat fogott f�l az eg�szb�l. Mindenb�l t�l sok volt… t�l sok hang, t�l sok f�ny, t�l sok szag… t�l sok �rz�s, t�l sok �let. Csak ment el�re, b�gyadtan. V�g�l tal�lt egy parkot, ahol viszonylag csend volt… lerogyott egy padra �s b�multa a sz�k�kutat. V�z… v�gre valami ismer�s. Teljesen elgyeng�lt. Egy kedves hang riasztotta f�l a b�biskol�sb�l.
„Eln�z�st… j�l �rzi mag�t…?” Egy fiatal, huszon�t-huszonh�t k�r�li n� � llt f�l�tte �s agg�d� arccal m�regette. Sesshoumaru v�laszk�nt b�lintott.
„Igen…” A n� szomork�san r�mosolygott.
„Ez nem volt t�l meggy�z�… megengedi, hogy le�ljek?” Meg sem v�rta a v�laszt �s letelepedett a pad m�sik v�g�re. A fej�t kicsit megd�ntve, Sesshoumarura vetette a kedves szemeit. „Tal�n v�r valakire?” Sesshoumaru megr�zta a fej�t. A n� elfordult �s a sz�k�kutat kezdte figyelni. „�n v�rok… illetve, v�rtam… de �gy t�nik, hi�ba. Maga �rti ezt…? Egyik nap m�g kedves, vir�gokat hoz, azt�n…” elnevette mag�t „Nem is tudom, mi�rt besz�lek err�l egy vadidegennek, de valahogy j�l esik… tal�n mert olyan h�s�ges szemei vannak… mint egy kuty�nak…” a csilingel� kacag�s l�gy harm�ni�t alkot a v_ edzcseppek kopog�s�val… Sesshoumaru felkapja a fej�t, f�lig a kijelent�sre, f�lig a gy�ny�r� hangra. A n� f�lre�rtelmezte a mozdulatot. „Zavarom tal�n? Elmenjek?” k�rdezte szomor�an. Sesshoumaru bizonytalanul nemet intett…
„D…dehogy…” A n� l�gyan a k�zfej�re t�maszkodott.
„Milyen udvarias. Pedig biztos unalmas lehet hallgatni egy ilyen zakkant ty�kot… Maga mi�rt van itt?” Sesshoumaru les�t�tte a szem�t. A n� k�zelebb h�z�dott �s kereste a tekintet�t. „Ne mondja, hogy csak pihen. Nem hinn�m el. Na… mes�ljen. Persze, nem musz�j. De higgye el, j�l fog esni…” Sesshumaru elfordult �s a s�t�tbe b�mult. Majd szaggatottan elkezdte.
„E…ez nem az �n vil�gom… Ami�ta csak tal�lkoztam vele, minden �sszeomlott.” Lassan megeredt a nyelve. „Mag

 'e1hoz l�ncolt. �n pedig, k�vettem �s megv�dtem. Mi m�st tehettem volna?” A n� figyelmesen hallgatta. „Bolond voltam. Azt hittem, j�l alakulnak a dolgok, de val�j�ban csak minden kics�szott a kezeim k�z�l… �s csak miatta… Azt hittem, hogy el�g er�s vagyok, hogy elszak�tsam magam t�le, de t�vedtem… ez egyed�l…n…nem az �n vil�gom…” A n� persze azt hitte, vir�gnyelven besz�l, �s teljesen f�lre�rtelmezte… Biztat�an r�mosolygott.
„Mindenki �gy van ezzel, aki ezt �t�li. �n is �gy �rzem most, hogy nem tartozom ide, nem tartozom senkihez… de fel a fejjel… Am�g vannak olyan fick�k, mint maga, addig minden rendbe j�n, nem igaz? Ez egy sz�p vil�g, hiszen a mi�nk…” fel�llt. „ Lassan mennem kell… rem�lem, m�g �sszefutunk. Viszl�t.” Egy halv�ny puszit ny omot Sesshoumaru arc�ra �s elviharzott. A szellem sok�ig �lt m�g ott… azt�n lassan eld�lt. A n� szavai voltak az utols� gondolatai… Ez egy sz�p vil�g, hiszen a mi�nk… de nem az eny�m… ez egy rossz vil�g… A hull� levelek lebegtek a szeme el�tt… a sz�k�k�t t�nca elvar�zsolta… lassan �lomba mer�lt.
Arra �bredt, hogy valaki �ti a padot �s hangosan ord�t a f�l�be.
„H���, cs���vviii! ���breszt�!!! Hahaha! N�zz�tek fi�k, elb�biskolt a bar�tunk!” lassan felk�sz�l�dott �s azt�n f�l�llt. J�l fog esni v�gre egy kis testmozg�s.
„Mit akartok?” K�rdezte hidegen. A fick� abbahagyta a nevet�st.
„���, bal l�bbal kelt�nk f�l? Valami n� �gy mi? Na j�, tudod mit? Ha odaadod a p�nzed, most ennyivel meg�szod, azà 9rt nek�nk is van sz�v�nk, nem igaz fi�k? „ A „fi�k” nevetve helyeseltek mind a n�gyen. Sesshoumaru elvigyorodott.
„Nincs n�lam p�nz.” A fick� komoran cs�v�lta a fej�t.
„Ez nem j�, pajt�s, nagyon nem j�. Nem fogsz minket h�ly�nek n�zni. Ilyen puccos cuccban rohang�lsz, biztos j� vastag vagy. De l�sd kivel van dolgod, kapsz m�g egy es�lyt.”
„Felejtsetek el.” A fick� v�lasz helyet fel�je csapott. Sesshoumaru elhajolt… de valami nem volt rendj�n… majdnem eltal�lt�k! Komoran vette tudom�sul, hogy amit m�r d�lut�n is sejtett, igaz. B�rmi �ron meg akart szabadulni… A l�nccal egy�tt kit�pte a hatalm�t… ez volt az �r. Minden erej�t beleadva gyomron v�gta a t�mad�t, k�zben egy p�rd�l�ssel arcon r�gta a m�sikat, �s az �gy szerzett lend�letb�l  k�ny�kkel r�esett a g�rnyed� els�re. De azt�n oldalr�l kapott egy �t�st a gyomr�ra �s egy negyedik ir�nyb�l egyet a fej�re. A l�t�sa elhom�lyosult �s a l�ba megbicsaklott, t�rdre esett. Furcsa volt… nem f�jt igaz�n… egyszer�en nem engedelmeskedtek a tagjai az akarat�nak… Hmm… az a v�r�s folt a f�ld�n…azok a cseppek…Pr�b�lt fel�llni, de f�l�ton egy r�g�s m�g h�tr�bb tasz�totta. A saj�t v�r�nek a szag�t �rezte… �s �z�t… alig hallotta m�r a rekedt hangot.
„ A francba, ez a mocsok valami rohadt karat�snak k�pzeli mag�t. Ezt kapd ki, Bruce Lee!” A negyedig r�g�st �s a hatodik �t�st m�r nem �rezte.

Kagome l�zasan kereste a profot. De sem a suliban, sem az egyetemen nem tal�lta. �ll�t�lag egyik helyen sem volt bent, m�r k�t napja . Tal�n beteg, azt mondt�k. B�r akkor betelefon�lt volna. Ak�rhogy sietett, csak k�s� d�lut�n tudott eljutni Asami h�z�ig. Becs�ngetett, de nem �rkezett v�lasz. S�t, az ajt� is nyitva volt. Bent pedig sehol senki. Felkapott egy zsebl�mp�t �s elindult a f�szer fel�. Biztos megint bark�csol. Ott is minden t�rva nyitva. Kicsit zavarta a hely, de az�rt lement a l�tr�n. M�g mindig bors�dzott a h�ta a furcsa �rz�st�l. De rend�letlen�l ment el�re. A term�szetes f�ny hamar elt�nt, �gy hogy a zsebl�mpa f�ny�re hagyatkozva botork�lt tov�bb. A folyos� v�g�n a szikla is el volt tolva. Bel�pett a s�t�t terembe �s elki�ltotta mag�t.
„Asami professzor!” -fesszor-szor-szor-… „�n vagyok, Kagome!” –gome-me-me. A visszhang r�d�bbentette, hogy mennyire hi�baval�, amit csin

 'e1l. Hiszen, ha nincs felkapcsolva a l�mpa, val�sz�n�leg nincs itt senki… Elbotork�lt a kapcsol�ig… egy-egy csontmaradv�ny id�nk�nt elroppant talpa alatt �s a terem akusztik�ja sz�rnyen feler�s�tette a k�s�rteties hangot, ami csak tov�bb n�velte a k�nyelmetlen �rz�s�t. Felkapcsolta a l�mp�kat. Katt…katt…sorra gyulladtak f�l �jra a reflektorok. Meglepve tapasztalta, hogy a terem teljesen �res. A csontv�z m�g megvolt, de az asztalok �s a szekr�nyek �resen �lltak, a prof �gy t�nik, mindent elvitt. Val�sz�n�leg az�rt nem l�tta senki napok �ta. Egy pillanatra esz�be jutott, hogy milyen szerencs�s, egy elhagyatott barlangba �ltal�ban bek�lt�znek a…. egy vijjog�s ut�n �nk�ntelen�l f�lkapta a fej�t….a denev�rek!! Akik nem szeretik a f�nyt. Hirtelen mindent bet�lt�tt a b�rsz�r nyak csattog�sa. Kagome sikoltva keresett mened�ket egy t�voli sarokban, egy f�lrees� szikla m�g�tt. Lehunyta a szem�t �s �sszekuporodott, am�g el�llt a zaj �s minden b�reg�r elt�nt. Lassan kinyitotta a szem�t, de �jra felsikoltott, ez�ttal hangosabban… egy halott n�zett vele szembe… Nem egy �si csontv�z, hanem egy �sszeaszott, alig p�r �ves holttest… A mellkas�ig be volt temetve, mintha valaki elakarta volna hantolni, de f�l�ton meggondolta volna mag�t. Valamit tartott a kez�ben. Egy k�nyv… Kagome k�v�ncsis�ga legy�zte az undor�t �s k�zelebbr�l is szem�gyre vette a bor�t�t…Nehezen tudta csak kibet�zni a c�met…H.ns He..e: G.net.k. n.p..inkb.n . Hmm, mi lehet az? Az els� sz� tal�n genetika… ja, igen hallott m�r err�l a k�nyvr�l. Hans Heine: Genetika napjainkban. Egy �tt�r� f elfedez�sr�l sz�l, de tipikusan az a k�nyv, amit csak a t�rgyhoz nagyon �rt�k tudnak �rtelmezni. K�kem�ny biol�gia. Kagomevel fordult egyet a vil�g… lerogyott a hulla mell�. Bi…biol�gia…biol�gia!!! Nyilv�nval� volt, hogy mit�l halt meg… felt�pt�k a h�t�t a nyak alatt �s kit�pt�k a gerinc�nek egy r�sz�t… a sebek pedig k�s�rtetiesen eml�keztettek azokra, amiket az Inu Yasha �ltal legy�z�tt d�monokon l�tott… egy kutyaszellem karmai v�geztek vele… vagy, valami, ami ahhoz hasonl�… egy p�nc�l. Igen, Asami azt mondta, hogy a p�nc�l �lte meg a bar�tj�t… de nyoma sincs dulakod�snak, hiszen m�g az utols� olvasm�ny�t is g�rcs�sen markolja a kez�ben. Tiszt�n v�geztek vele, egy csap�ssal, h�tulr�l… Asami hazudott. Sz� sem volt csod�val hat�ros meg�ll�t�sr�l  �s az ut�na k�vetkez� tragikus balesetr�l… Az �reg, kedves professzor hidegv�rrel, alattomos m�don meggyilkolta a t�rs�t… a bar�tj�t! De vajon mi�rt…? Nem, ez most nem sz�m�t. Biztos, hogy k�ze van Inu Yasha elrabl�s�hoz… hiszen a gy�ngy kell neki! Meg kell �ll�tani. De ki seg�thetne? M�r csak Sesshoumarura tud gondolni… De ahhoz a sz�lei seg�ts�g�t kell k�rnie, egyed�l es�lye sincs megkeresni. �s mindj�rt beesteledik. T�voz�s el�tt m�g egy p�rszor, k�rbej�rta csontv�zat. Vajon ki� lehet? A villany lekapcsol�sa el�tt m�g vetett egy pillant�st a titokra, amit val�sz�n�leg soha nem fog megfejteni… Amikor az �lkapocs darabjai k�z�tt megl�tta. Meglepetten d�rzs�lte a szem�t. Nem… az nem lehet… Odarohant, t�rdre esett �s nem t�r�dve a kosszal, a saj�t k�t kez�v el �sta ki… Lehetetlen… �s m�gis, ott tartja a k�t kez�ben… zsebre v�gta a bizony�t�kot �s l�lekszakadva rohanni kezdett kifel�. Meg kell �t tal�lni. Min�l hamarabb.