Kilencedik r�sz: Az �let �ra

A fekete lyuk erej�nek m�g maga a V�grehajt� sem tudott ellen�llni. Egy darabig dacolt a sz�llel, de sz�pen lassan, porszemr�l porszemre, Miroku keze besz�vta. �nel�g�lt mosollyal z�rta el �jra a r�st. Sango megr�k�ny�dve n�zett r�.
„Ennyi…?” k�rdezte. Miroku b�lintott.
„Persze. Mi�rt?”
„�s ezt mi�rt nem lehetett volna kor�bban…? Mindegy… Menj�nk Inu Yasha�rt.” Elindult a barlang fel�. Miroku k�vette. De hirtelen �les f�jdalom has�tott a karj�ba. T�rdre esett. Sango agg�d� arccal fordult vissza. „Mi a baj, Houshi?” Miroku ny�gve v�laszolt.
„N… nem tudom… valami… t�pi bel�lr�l…” Ell�kte meg�t�l Sangot… „Fuss… szabad�tsd ki Inu Yash�t!
„De..:”

 line„Siess!!” ki�ltotta, majd felord�tott a f�jdalomt�l. Sango d�bbenten n�zte, ahogy Miroku f�l keze lerobban a hely�r�l, �s sok-sok �les penge sz�r�dik sz�t k�rk�r�s ir�nyban a sebb�l. Nagy r�sz�k �rtalmatlanul �llt bele a f�kba �s a szikl�ba, de egy-kett� eltal�lta �ket. Mirokut elbor�totta a v�r… szerencs�re a k�t�s nem esett le a r�sr�l… Most neh�z lenne visszarakni, hiszen a kar j� h�rom m�terre fek�dt a f�ld�n a gazd�j�t�l… A peng�k �jra megmozdultak, k�r�zni kezdtek a leveg�ben �s �jra �ssze�llt bel�l�k a g�lem… Miroku k�ny�rg� szemekkel n�zett Sangora �s halkan suttogta.
„Siess…” Majd szembefordult a V�grehajt�val �s megmarad kez�vel fogva a botj�t, r�t�maszkodott. Sango meg�rtette, hogy itt mà 1r csak Inu Yasha seg�thet, ez�rt futni kezdett a barlang fel�. Miroku g�rnyedten �llt a g�lemmel szemben. Pr�b�lt nem t�r�dni a hi�nyz� karj�val �s a t�nnyel, hogy most meg fog halni. Meg kell �ll�tania a V�grehajt�t. B�rmi �ron. Elsz�ntan kiegyenesedett, ami �jabb v�rvesztes�get jelentett neki. De m�r semmi nem sz�m�t. Elsz�ntan n�zett szembe a v�gzettel. A sz�rnyeteg arc�n most el�sz�r jelent meg valami �rzelem. Nevetett.
„Hogy gondolod, hogy meg�ll�thatsz?” Por alakba bomlott �tsz�llt Mirokun. Olyan volt, mintha egy forg�sz�l f�jt volna fel� egy f�mforg�cs-felh�t… Minden egyes darab, ami eltal�lta, egy-egy kis sebet szak�tott rajta… Az egyik egy szerencs�tlen v�letlen folyt�n lez�rta a f�l szem�t… A szikl�kat k�r�s-k�r�l bebor�totta a kifr�ccsent v�re_ 85 elcs�szott a nedvess�gen, ami valaha az � l�ktet� �lete volt. A botja elgurult �s f�l k�zzel t�masztotta mag�t. Nagyon sok v�rt vesztett, nem volt ereje megfordulni, de tudta, hogy a felh� egyenesen Sango fel� haladt. Sango hallotta maga m�g�tt gyomorforgat� hangot, ahogy a f�mt�sk�k a h�sba hatolnak, de nem fordult meg. Minden erej�t beleadva futott. De hi�ba, a felh� gyorsabb volt, megel�zte �s arcon csapta. Mintha egy t�m�r, apr� t�sk�kkel telet�zdelt f�mfalnak �tk�z�tt volna. Majd a felh� k�rbevette �s felvette a g�lem alakj�t. �t�lelte Sangot, aki tehetetlen volt. Pr�b�lt kiszabadulni, de hi�ba, a kezek �gy szor�tott�k, mintha f�mb�l lettek volna… Majd egy csavarint�s �s egy halk, elv�gott sikkant�s ut�n Sango mozdulatlan teste csap�dott be Mirokut�l p�r m�terre. Miroku l assan odak�szott…
„Sango…” sz�longatta, de hi�ba. Megmaradt karj�val maga fel� ford�totta a l�ny test�t. Most t�nt fel neki el�sz�r, hogy milyen k�nny�, val�j�ban milyen t�r�keny… A fej�n egy seb t�tongott, amikor ide esett, beverhette a szikl�ba… de ez nem volt s�lyos s�r�l�s… viszont a h�t�n egy kis dudor jelezte, amit�l Miroku a legjobban f�lt. A g�lem elt�rte a gerinc�t. K�nnyekkel k�szk�dve borult r� a l�ny mellkas�ra… hi�ba minden. Nem l�legzett, m�r a sz�ve sem vert. Sango halott volt. M�r nem l�tott a v�rvesztes�gt�l, �rezte, hogy ahogy a sz�ve egyre lassabban ver �s lassan kih�l a l�ny m�g kellemesen meleg test�n… Jobban kellett volna vigy�znia r�… tal�n… ha kapn�nak m�g egy es�lyt… de nem… v�ge…
Egy �r�kk�val �s�gnak t�n� pillanat ut�n l�gy szell� simogat�s�t �rezte, �s egy suhog� hangot hallott. Utols� erej�t megfesz�tve feln�zett de csak �rnyalakot l�tott a szem�be t�z� nap f�ny�ben k�zte �s a g�lem k�z�tt… de az alak… a ruh�k, a haj… Inu Yasha…? A hideg hang azonban �szhez t�r�tette.
„H�, V�grehajt�. Elj�tt az �t�leted ideje. Ne ezekkel a patk�nyokkal t�r�dj. Itt vagyok �n neked.” Sesshoumaru?! De ha � itt van, akkor itt kell hogy legyen Kagome is…
„Miroku… j�l vagy?” Hallotta is m�r a l�ny hangj�t, de m�r nem tudta abba az ir�nyba ford�tani a fej�t…
„Bocs�ss meg, Kagome… Inu Yasha… Sango…” � sem sz�lt t�bbet. A sz�ve nem b�rta tov�bb a v�rvesztes�ggel j�r� meger�ltet�st… Houshi-sama,  a szerzetes, kiv�rzett… cs�nya hal�l… Kagomenek elgyeng�ltek a l�bai. Mindennek v�ge. Inu Yasha fogs�gban, a bar�tai halottak. Lerogyott mell�j�k �s csendben s�rni kezdett. Sesshoumaru viszont k�nnyed�n meg�rizte a hidegv�r�t. A hangja m�g mindig kem�nyen csengett.
„Sz�val… te lenn�l a h�res V�grehajt�?” A g�lem b�lintott. Sesshoumaru g�nyosan elvigyorodott. „Mi lenne, ha abba hagyn�d a kisded j�t�kaidat? Ez a teszt… �s most ez az �retlen sz�nj�t�k… sz�nalmas vagy, V�grehajt�. Vagy sz�l�tsalak ink�bb Vad�sznak? �, maradok m�gis ink�bb a sz�nalmas patk�nyn�l.” A g�lemnek eltorzult az arca.
„Rendben…” morogta. Az �rny�kok k�rbe vett�k… �s egy f�mes villan�s ut�n ott �llt a Vad�sz. Asami, a p�nc�lban. De eg�sz m�s volt. F iatal. �leter�s.
„Tess�k, ahogy akarod. De most te is meghalsz.” Sesshoumaru v�llat vont.
„Aha. M�g egyed�l is el tudn�lak int�zni… de nem vagyok egyed�l.” Mondta vigyorogva. A Vad�sz dallamos hangon kacagott.
„Igen? Ki seg�tene neked, Sesshoumaru nagy�r?!” mondta g�nyosan. „Az a l�ny? Hahaha, n�zz csak r�. Teljesen �sszeomlott. Semmit nem tud tenni. A bar�tai hal�la… t�l sok neki. Hahahaha!” Sesshoumaru lassan megsz�lalt.
„Igen. A friss gy�sz mindig megviseli az embereket.” Mondta meg�rt�en mosolyogva. H�tat ford�tott Asaminak. A Vad�sz szava elakadt. Nem szokott hozz�, hogy ilyen k�nnyed�n leveszi r�la valaki a szem�t, hogy ennyire semmibe veszik. Mozdulatlanul figyelte Sesshoumarut. Mire k�sz�l…? Val�j�ban nem is hozz� besz�lt…! „�rz�kenyebbek a f�j dalommal szemben, mint �n. Ez a gyeng�j�k. De az erej�k is. Meg�rtettem, Kagome. Az elm�lt napokban sok mindent l�ttam. �llj f�l.” Kagomet szinte hipnotiz�lta ez a szokatlanul kedves hang… Engedelmeskedett. F�lre�llt. Sesshoumaru el�h�zta a Tenseig�t. A napf�ny kem�nyen csillogott a peng�n, ahogy a szemei el�tt tartotta �s v�gign�zett rajta. „Meg�rtettem, hogy fontosak egym�s sz�m�ra. F�ggenek egym�st�l. �s ez a forr�sa legnagyobb b�natuknak… de az �r�m�knek is. N�zd, haland�… te aki elfelejtetted a saj�t fajt�d �rz�seit… N�zd, ahogy a gonosz szellem, Sesshoumaru emberibben cselekszik, mint ahogy te valaha is tudt�l…” Igen… l�tta… ott t�ncoltak Sango �s Miroku f�l�tt. Az Alvil�g k�ld�ttei… Egyetlen v�g�s. Kem�nyen megmarkolta a kard markolat�t. V�rt a megfelel � pillanatra. Vett egy m�ly l�legzetet �s lecsapott. A penge arany �s ez�st sz�nekben vill�dzva szelte a leveg�t… de csak � l�tta, ahogy a K�ld�ttek kett�esnek �s elp�rologtak az �letteli napf�nyben.
A Vad�sz elkerekedett szemmel n�zte. Nem �rtett semmit, m�gis, nagyon rossz �rz�se volt. Mit csin�l…? Mit hadon�szik azzal a karddal…? Megbolondult, vagy mi a fene…? Hiszen azzal a fogpiszk�l�val semmit nem lehet tenni!! Mire k�sz�l…?! Egy pillanat. A l�ny… megmozdult…?! Nem… Nem!!! Az nem lehet… csak a szemem k�pr�zott … nem… meghaltak!! De hiszen meghaltak!! Meg�ltem �ket!! Halottnak kellene lenni�k!!! Remeg�, eltorzult hangon ord�totta.
„Meg�ltem �ket!! NEM T�MASZTHADOD F�L A HALOTTAKAT!!!” Sesshoumaru eltette a kardot �s sajn�lkoz� pillant�st vetett az �r�ltre. A  tekintet�k �sszekapcsol�dott… Sesshoumaru l�tta a retteg�st… az ismeretlent�l val� f�lelmet...
Miroku l�legezni kezdett, de nem mozdult. Val�sz�n�leg nagyon j�l �rezte mag�t, Sango mellein pihenve. De a l�nynak ez m�r kor�ntsem tetszett annyira.
„Sz�llj le r�lam, te perverz!” lel�kte mag�r�l a szerzetest. Miroku vigyorogva tette �ssze a kezeit sajn�lkozva… mindkett� megvolt neki. Sango egy pillanatra el�rz�keny�lt, de azt�n Kagomehez fordult �s d�h�sen folytatta. „Meghaltunk, de ez a kis perverz csak „arra” tudott gondolni! Most mond meg. Norm�lis?” Kagome a m�g mindig szorult helyzet�k ellen�re elnevette mag�t. Mosolyogva t�r�lgette a k�nnyeit.
„Nem, persze hogy nem! EEEchii!” mondta kacagva. Miroku v�llat vont.
„Tudod, mikor foglak �gy megk�rni, hogy a g yermekem anyja l�gy.” S�rt�d�tten elfordult. De val�j�ban � is nevetett. De k�zben a Vad�sz t�ltette mag�t a sokkon. D�h�dten h�rg�tt.
„Nem sz�m�t! �jra meg�l�m �ket! �jra �s �jra!” A hangja magasba csapott �s eszel�sen kacagni kezdett. „De veled kezdem!! Ha sz�tt�plek, senki nem hoz m�r vissza, azt garant�lom!!” Sesshoumaru nem moccant.
„M�g egyetlen dolgot nem �rtek… ak�rmennyit l�ttam �s ak�rhogy pr�b�lom meg�rteni az embereket, nem fogom f�l… mi�rt tetted?” A vad�sz g�nyosan kacagott.
„Mi�rt?! M�g k�rded?! V�jk�lni akarunk m�sokban, hogy kiel�g�ts�k hirtelen j�tt tud�sszomjunkat?! Sz�nalmas!” Vicsorogni kezdett. �k�lbe szor�totta a kezeit. „N�zz v�gig rajtam!! Eml�kszel, milyen voltam oda�t! Itt  er�s vagyok �s hatalmas!! �s �jra fiatal lehetek! Halhatatlan lehetn�k a Shikon gy�ngy erej�vel! Oda�t csak egy v�n bolond voltam! Egy remeg�, szenilis idi�ta!” Kagome k�zbev�gott.
„Ez nem igaz! Mi szerett�k Asami professzort. � nem olyan volt, mint te. Kedves, meg�rt�… �s j� ember.” Ki�ltotta. A Vad�sz r�h�gni kezdett.
„Ak�r tetszik, kis h�lgy, ak�r nem, �n �s �, ugyanaz a szem�ly. De hagyjuk az elm�leti vit�kat. M�g meg kell �ln�m egy szellemet.” �s sz� n�lk�l t�mad�sba lend�lt. Az energia g�mb egyenesen Sesshoumaru feje fel� tartott, de �pphogy elker�lte. Tov�bb haladt �s becsap�dott a f�k k�z�. Sesshoumaru h�trasz�lt a v�lla m�g�tt.
„Szabad�ts�tok ki a f�lv�rt. �n feltartom.”
„De, nem hagyhatunk itt… dblquote  pr�b�lkozott Kagome.
„Semmi de! Ez nem a ti szintetek! Most m�g er�sebb, mint amikor �lc�zta mag�t! Sz�ks�gem van a Tetsusaig�ra…” Miroku felkapta Kagomet �s vonszolni kezdte.
„Igaza van, Kagome. Mi semmit nem tehet�nk. Ide Inu Yasha kell…” Kagome n�m�n b�lintott. Mindh�rman futni kezdtek a barlang fel�.
Sesshoumaru vigyorogva r�n�zett a Vad�szra.
„Azt hiszem �rtelek. Sz�nalmas vagy. Nem tudod elfogadni a sorsod, mint azok, akiket a m�sik vil�gban l�ttam. M�g az ember n�vre sem vagy m�lt�. De nem sz�m�t. Kettesben maradtunk, haland�. �s most, leverem rajtad az �sszes tartoz�sodat.” Mondta morogva. Megropogtatta a kezeit.
„Ne csak besz�lj, szellem. Mutasd, mire k�pes a fajt�d egy „alacsonyabb rend� ember” akarata ellen!”
�sszecsaptak. Az erd