K�tel�k (epil�gus)

Ugyanott �lt, ugyanann�l a t�n�l. N�zte a vizet, mint az els� este… A t� eg�sz m�s alak� volt… �s a f�k is fiatalok voltak m�g… de a term� szet m�r megkezdte a munk�j�t, �s hamarosan �jfent ugyan�gy fog t�nd�k�lni, mint r�gen. Yaken �rdekl�dve ugr�lt fel-al�.
„Mi a baj, Sesshoumaru nagy�r?” V�gign�zett a nagy�ron. Az egyik kez�t l�gyan az �l�ben nyugtatta… �s ott volt a kez�ben a m�sik szalag… amit Kagomet�l kapott aznap este, amikor megmentette a m�sik vil�gban… milyen r�gen volt… egy �r�kk�val�s�gnak t�nt… Yaken elkerekedett szemekkel figyelte a szalagot. „Sesshoumaru nagy�r… csak nem… nem lehet hogy… abba a haland� n�be… te… belesz…?!” Elharapta a mondatot. Sesshoumaru elmosolyodott, �szint�n. B�rmikor m�skor let�pte volna ez�rt Yaken fej�t… de ma este nem… ez egy k�l�nleges este.
„Nem, Yaken, nem.” Visszak�t�tte a karj�ra a szalagot. Nem dobta el.
„Akkor_ 85mit fogunk most tenni…?” k�rdezte Yaken bizonytalanul.
„Meg�lj�k �ket… De…” tette hozz� fennhangon is a gondolatait. „Ma nem… Hallod ezt Yaken?” K�rdezte hirtelen. A szolga meglepve cs�v�lta a fej�t.
„N…nem.” Sesshoumaru kih�zta mag�t �lt�ben. Boldogan sz�vta be a tiszta leveg�t. Lehunyta a szem�t.
„Nem? Pedig gy�ny�r�.”
Egy tiszta, csillog�, szomor� mel�dia fonta �t k�rbe… �s � most hallotta. El�sz�r �let�ben �s utolj�ra. A t� t�nd�re dalolt.