Inuyasha demon kiüzése

3. A gonosz lélekkel való harc

Miku, nem akarta,hogy egy kutyaszellem irányítsa,ezért akarta elküldeni Kagomeét. Felkiáltott,és nem bírt szabadulni,a gonosz szellemtől,ezért elkezdte magát folytogatni magát,de ekkor se ment el a szellem tőle,mert úgy gondolta Miku,ha veszélyben érzi magát a szellem akkor elmegy. Ez nem sikerült odament,az ablakohoz,és ott próbálta a torkából kiszorítani a szellemet,mert a torkában is volt ez a szellem,és ott próbálta átvenni rajta az irányítást. Az osztálytársai megint észre vették a kiabálást,be is jött Asuka. Látta Inuyasha emberként földön,Miku az ablaknál pedig a gonosz szellemmel kilodott. Annyira szenvedet ettől a szellemtől a lány,hogy már kiabált,de eszébe jutott egy ötlet. Megpróbát nevet ni,de ez nehez sikerült neki. Asuka nem sokáik bírta Miku swzebvedését láttni,és elszaladt,és Inuyasha nem sokára ébredezni kezdet,és meglátta Mikut.

-        Ne! Ez nem lehet! – suttogta halkan,és szomorúan,és csodálkozva. – Miért üzted belőlem ki a szellemet,csak megszenvedsz tőle,de ne add fel a harcot,mert ergy emberben nagyobb kárt tesz,mint bennem tett.

Miku oda figyelt,a szeme sarkából,és a szellem,még erösebben eluralkodott rajta. A lány elájult,de hírtelen a lány fejében,a lelkének képe jelent meg,és mondta neki,hogy ne adja fel.

-        Miku,ne add fel! Ne ő irányítson téged,de ne is magad,hanem az aki kiüzte a szellemet,de az nem rossz volt tudod.   Mondta biztatóan. Miku bologatott,és lassan felkellt,és elkezdte a szellemnek kiabálni,nem csak magában.

-        Tünj el tőlem,mert én ember vagyok,és nem a romlást akarom! Szabad választásom va,és én nem a romlást választom! – kiáltotta magát el. Egy szél fújt Miku testéből ki,és összeroyot,és egy pillanatra elájult,de nem sokára felkellt,de aludt. Inuyasha odament a lányhoz.

-        Kelletneked segíteni rajtam! Én nem érdemlem meg a segítséget! Te meg megszenvedted,és azt se tudom,hogy ezt hallod-?! – mondta Ibuyasha sajnálva a lánynak.

-        Hadd  Inuyasha,remélem a lány túl élte! - és a fiú vllára tette a kezét.

-        Remélem én is! Meg,hogy felkell még,mert nem halt meg!  - és Miku szíve fölé hajulva állapította meg.

-        Az jó,hogy nem halt meg! – nyugodott meg Kagome.

-        Üh. – nyögte ki Inuyasha. – Mit csináljak,már nem leszek félszellem többé,így is jól leszek neked?: - kérdezte a lánytól

-        Persze. Ne mondj ilyen hülyeséget Inuyasha! – és magához ölelte a fiú fejét.

-        Jó! Mert akkor,lehet,hogy a középkori japánba nem mehetek vissza… - mondta szomorúan,de mondandóát nem fejezte be.

-        Nyugodj meg! – mosolyodott el Kagome. Reggel Miku felkellt. Próbált Inuyasha elál menekülni,de a fiú ott volt az ágya mellett. Miku az ágyból próbált volna megszökni de nem tudod.

-        Ü-ü! – köszörülte meg Inuyasha a torkát. – Hová akarsz menni?

-        El! Nem mindegy hova! – válaszolt mérgesen.

-        Addig nem mész el,míg ezt nem gondolod meg amit tegnap tettél. – figyelmeztette apaisan az ágy mellett ülö.

-        Hü! – értetlen pofát vágott Miku  - Mi??! Minek nézzel 15éves vok,tudok magamra vigyázni,na menj ,és ne vonj felelőségre! – kiabálta Inuyasha arcába,és elment. Inuyasha  rémült  pofát vágot,és még az orra alatt morogta Miku,mikor elment,hogy.

-        Há! Mi ő az apám,még az apámra se hallgatok,még,hogy rá hallgasak!Persze!

-        Huh! Ebbe a k

-        Lányba,azt van szufla! – mondta csodálkozva. Nem sokára megjött kagome is,de Inu még Mikun gondolkodott,de ahotelbe visszament Kagomeével. Nem is hallottak többet Mikuról,de Inuyasha se tudta meg,hogy mi történt a lánnyal ezek után

The End