2.Az örült ember

Inuyasha odaért arra,a helyre ahol Kagome járt.

-        Na, melyik fa  volt az? – kérdezte Inuyasha,és még a lányt nem tette le a hátáról. Kikyou,pont arra járt és látta,hogy Inuyasha és Kagome együtt vannak.

-        ’’Már megint ez a lány! Elintézem,hogy ne emlékezen Inuyasha erre a lányra! ’’ – mondta magában Kikyou,és felugrott arra a fára,amelyiket,majd Kagome mutatni fog Inuyashanak.

-        Hát,ő..az! – mutatott hírtelen fára a lány.

-        Hiszen az a fa ugyan úgy néz ki,mint a többi. Remélem nem terveltél ki semmit ellenem? – nézett sunyin Inuyasha.

-        Inuyasha,semmit nem terveltem ellened. Nézd meg közelebbről! – mondta a lány. Inuyasha közelebb ment,és Kikyou egy nagy sziklát dobot a fejére. Nem tudom honnan szedte,de sikerült Inuyasha fejére dobnia,és Inuyasha,észre se vette,hogy Kikyou ott van. Félre sikerült a papnő terve,és inkább az ellentettje következettbe.

-        Inuyasha jól vagy? – kérdezte Inuyashatól aki a földön fogta a fejét.

-        Jól vagyok,csak fáj a fejem egy kicsit! –és már föl is akart állni,de tántorgott.

-        Inuyasha ne állj fel! – mondta aggodva Kagome.

-        Jó!

Ekkor Kikyou leugrott a fáról,és ezt mondta Kagomeének.

-        Most már nem fog rád emlékezni Inuyasha.

-        Ki vagy kérdezte ? – Kikyoutól Inuyasha.

-        Nem emlékszel rám Inuyasha? – hökkent meg a gyülölködő papnő.

-        Inuyasha,és rám emlékszel? – kérdezte Kagome.

-        Rád,hogy ne emlékeznék Kagome. Téged szeretlek a legjobban a világon.

-        Mi? –csodálkozott Kagome,és elpirult.

-        Hogy lehet,el kellet volna felejteni téged,és helyette engem felejtett el! Még egyszer fejbe kell vágnom ő! – mondta Kikyou,és vágta volna fejbe, már Inuyashat.

-        Ne kérlek, Kikoyu ne vágd fejbe! – kérte Kagome Kikoyout.

-        Kikyou,de ismerős név! – mondta Inuyasha.

-        Úgy látszik még is emlékszik rám! – mondta gonoszan a papnő. Inuyasha megfogta Kagome kezét,és magához húzta. –

-        Ismered,ez a lány? – kérdezte Inuyasha tőle.

-        Ismerem ! – mondta Kagome mérgesen. –Régen öt sze… -de,már nem tudta befejezni a szavát,mert Inuyasha megcsókolta. Kikyou pedig fel akart gyulladni saját magától,hogy nem sikerült a terve. Mikor elengedte Kagomeét Inuyasha. Kagome megszólalt.

-        Na látod Kikyou,hogy nem sikerült a terved.

Kikyou mérgesen eltűnt.

-        Te átkozott! – sziszegte halkan.

-        Mi a baja veled Kagome?

-        Á,hagyjuk Inuyasha,hosszú lenne elmondani neked,na gyerünk menjünk vissza,és mondjuk meg a többieknek,hogy a fa közelébben nincs az a megszállt rabló,mert túl ostoba,ahhoz,hogy felfogja,hogy könnyen ellophatják tőle a zsákmányát.

-        Igazad van Kagome,mert ezen a mérges lányon kívül nem  volt senki!

-        Igen! – mondta mérgesen Kagome,és visszamentek a falúba,és elmondták,hogy mi volt a fánál,de azt Kagome nem engedte elmondani Inuyashanak, azt ami a fánál,vele,és közte történt.

-        Amikor,az a furcsa lány leugrott a fáról,akkor én… - ekkor befogta Kagome Inuyasha száját,és félre húzta.

-        Csitt! Nem tudhatnak róla,mert te régen nem voltál ilyen mint most.

-        De miért nem mondhatom el nekik? – kérdően mondta Inuyasha. – és milyen voltam régen.

-        Majd mindent elmondok neked Inuyasha,de most gyere vissza a többiekhez velem.

-        Oké! – bólintott Inuyasha. Visszamentek a többiekhez,és kitervelték,hogy kapják el este a megszállt rablót. Este odamentek a barlanghoz,és kijött a rabló. Nagy pupós hátú,vörös szemü ember,akinek,hosszú fehér haja volt. Egy ember megkeseredett lelke irányította,aki eltűnt egy pár hónapja a falúból. Igen elkeseredett ember lehetet,ha ezt tette,avval a rablóval,aki barlangba ment be aludni egy pár hónappal ezelőtt. Úgy nézett ki,hogy könnyen elintézik,de ez nem így lett. Mikor Inuyasha támadni akart a Tesaigával,ő egyenesen kikerülte a kardot,és Kagome fele futott.

-        Ad ide  az ékköszilkokat! – kiabálta a lány felé.

-        Kagome vigyáz! – kiabálta Shipppou Kagome felé.

-        Kagome! – kiáltotta Inuyasha is,de a lány szerencséjére az ékköszilánkok megvédték valamennyire a rabló karmaitól,aki úgy nézett ki most mint Sesshoumaru.

-        Nézzétek nem Sesshomaru ez? –kérdezte Sango Mirokutól.

-        De,úgy nézki mint ő. Inuyasha elkezdett futni a rabló felé.

-        Ki vagy,te,és hogy hogy a bátyámra hasonlítasz? – kiabálta Inuyasha a rabló felé,és kezében a Tesaigávaal, egy Kongosohara készült. – Kagome vigyázz elintézem ezt a rablót aki szerintem egy szellem.

-        Ha elintézel megölöm a lányt! – fenyegetödzött a rabló.

-        Ugyan mivel intézed el hiszen,nincs nálad fegyver-

-        Ne hamarkodd el kutya! – mondta a rabló.

-        Miért ugyan?

-        Inuyasha lehet,hogy ez Sesshoumaru! – kiáltotta oda Miroku.

-        Ez nem Sesshomaru,ötet kilométerekről megérzem. Ő egy áll szellem. Mert,nem is szellem,nem is ember,ő egy olyan valami amit egy megörült ember irányíthat,mert érzem a szagát. – elkezdett befelé futni a barlangba,és hamar is megtalálta az örült embert. Míg befutott, a megszállt rabló Inuyashara figyelt,és Kagome eltudott szökni. Mire visszanézett a rabló már Kagome Sangoőéknál volt!

-        Te! – mondta mérgesen a rabló.

-        Ember enged el azt a rablót hiszen nem ártott neked!

-        Nem ártott nekem,de tudtam,hogy erre fogtok jönni,és nálatok vannak,az szent ékkőszilánkjai,és azért kaptam el.

-        ’’Gondolhatam volna. Akkor tudja,hogy mit is gondolok.’’ – mondta magában Inuyasha,és morgott.

Eddig kint a barlang előtt. Néha sikerült magához  térni-e a rablónak mert Inuyashahoz beszélt az irányítója.

-        Honnan tudta Inuyasha,hogy ki irányítja? – kérdezi Miroku Kagomeétől.

-        Nem tudom! – válaszolt a lány.

-        Inuyasha úrfi még tőlem tud ilyenekről,én meséltem neki pár hónappal neki,róla,hogy apja is találkozott egy ilyen helyzettel mint most, Izayoit kellet megvédeni-e egy ugyan  ilyen örülttől.

-        Hogy kerülsz ide Miyoga? – kérdezte Kagome,a bolhától.

-        Én csak erre jártam,de már megyek is!  - mondta a szerzetes vállán,és már iszkolt volna el,de a szerzetes elkapta.

-        Hová mész Miyoga? –kérdezte a szerzetes.

-        Hát,én sehová most már maradok. – mondta a szorult helyzetben.

Addig a barlangban,az örült ember fenyegette Inuyashat,ha elpróbálja intézi ötett,akkor ő Kagomeét intézi el.

-     &n