4.A bankban

Mikor átértek Kagome világában sötét volt. Kagome kinézett a kútból,és mondta a hanyounak.

-        Úgy látom,hogy csak holnap megyünk a bankba!

-        Nem baj, Kagome!

-        Addig rendbe szedlek,hogy holnap,ne így menjünk be a bankba. Meg a sebeidet is bekötöm!

-        Kagome,nem kell bekötnöd a sebeimet,kibírom,ha eddig nem estem össze akkor kibírom. - mondta mérgesen a hanyou magáról meggyözödve,hogy kifogja bírni. Mikor mentek fel,az emeletre Kagome szobájába,hírtelen egy puffanást hallott maga mellett Kagome. Inuyasha összeesett.

-        Tudtam,hogy fájnak a sebeid,de te akartál nagyoskodni! – mondta halkan a lány,és felhúzta a lépcsön ötett. Fent a szobájában bekötözte Inuyasha sebeit,de még a szellem jelek nem tüntek el róla. A lány nagyon gondolkodott ezeken a jeleken.

-        ’’ Remélem nem lesz olyan mint Sesshomaru! Remélem! – mondta magában Kagome,és tovább is elmélkedet,mikor egyszer csak a honyou megfogta a kezét,és Kagome meg ijedt.

-        Kagome! –mondta halkan.

-        Inuyasha,már jobban vagy?

-        Á,nem csak téged akartalak látni.

-        Aha-’’ Eddig még soha nem volt ilyen talán a szikla ártott megneki,ami a fejére esett tegnap’’ – gondolta Kagome.

-        Inuyasha jól vagy tényleg? Nem fáj a fejed,amit Kikyou dobott a fejemre.

-        Nem fáj a fejem,és nem érdekel,hogy Kikyou dobta a fejemre.

-        Biztos,hogy nem azért vagy,ilyen kedves,mert elveszteted az emlékezetedet.

-        Kagome! Akkor lehet,hogy azért voltam kedves,mert tényleg nem emlékeztem semmire,de most tényleg magamtól vagyok ilyen kedves hozzád!

-        Biztos? –kérdezett rá Kagome. Inuyasha már,nem bírta,azt és hírtelen magához rántotta a lányt,és megcsókolta.

-        Na látod,hogy igazat mondok!

-         Most már elhiszem!

Utána lefeküdtek,és korán keltek másnap. Kagome Inuyashara,egy öltönyt adott,mert komoly helyre,a banka mentek Kagome is komolyan öltözött. Ő egy kosztümöt vett fel,bordót.  Mikor bankban el akarta kérni,a bankár az aranyat. Inuyasha rávicsorgott.

-        Inuyasha,add oda az embernek az aranyat!

-        De, Kagome   elakarja tőlem lopni!

Kagome már mérges volt,már feksziket akart mondani,de eszébe jutott,hogy nincs Inuyashan a nyaklánc.

-        ’’Most mit csináljak!’’ – sopánkodott magában Kagome. – ’’ Ó,nincs más választásom,hogy mindenki előtt megcsókoljam,mert az nélkül nem fogja odaadni az aranyat.’’

-        Inuyasha!

-        Igen Kagome! –ekkor odament,Inuyashahoz Kagome,és megcsókolta Inuyashat. A hanyou elengedte az aranyat,hogy átölelje Kagomeét. A hátuk mögött lévő emberek,összesuggtak.

-        Hogy merik mindenki előtt.

Mikor Inuyasha elengedte, Kagomeét. Kagome elmagyarázta a dolgokat.

-        Bocsánat az illetlenségért amit elkövettünk,de sajnos barátommal máskép,nem tudtam bánni! – magyarázkodott Kagome,és elpirult.

-        Látod Inuyasha nem lopják el az aranyat csak így vigyáznak rá! –suggta oda Inuyashanak.

-        Jó,most már tudni fogom! – mondta Inuyasha.   

-        Bármikor kivehetjük majd az aranyat,csak nem éjjel! Elintézem a papírokat,és megyünk,jó!

-        Jó! – mondta Inuyasha . Elintézte a papírokat Kagome,ahogy mondta, Ezek után elmentek a városba,és jártak egyet.

-        Na hova menjünk el? – kérdezte Kagome.

-        Nem tudom. Menjünk el a hova te szerettnél.

-        Jó! Akkor gyere elmegyünk  a  múzeumba,mert ebben a ruhákban,máshova nem is tudunk elmenni.

-        Mi az a múzeum Kagome? – kérdezte kiváncsian Inuyasha.

-        A múzeum,olyan hely ahol kihalt állatok csontját állítják ki. Mint például a dinószauroszok csontja,és a mamuté.

-        Sesshomaru nincs kiállítva? – kérdezte értetlenül a hanyou.

-        Örülnél neki,mi!

-        Nem csak kérdeztem,mert ebben a kórban biztos,hogy nem él.

-        Inuyasha inkább ne kérdez tőlem semmit a múzeumról.

A múzeumba végig néztek mindent utána,még nem, akart visszamenni Inuyasha a középkori Japánba. Körül akart nézni Kagome világában.

- Kagome,menjünk el még valahova a múzeumon kívül.

- Jó Inuyasha elmegyünk vásárolni. Úgy is kell valami,amivel megfékezhetlek.

- Csak azért akarsz elmenni vásárolni,hogy engemet megint megtudj fékezni,mint régen avval az átkozott nyaklánccal? – kérdezet rá Inuyasha.

- Igen. - mosolygott Kagome. – Ma is megtudtalak fékezni a bankban. – mondta mosolyogva még mindig a lány. – de az nem mindig,jó megoldás,főleg mindeki előtt,mint ma.

- Értem. Akkor csak azért csókoltál meg,hogy engedelmeskedjek annak az embernek.

-Ühü. – bólogatott Kagome.

- Akkor most,én is megfékezlek téged- és megcsókolta lányt. Kagomeének tetszet a dolog,de megint nem ennyi ember előtt.

- Inuyasha kérlek,ne itt!

- Jó,de máskor,ne csináld direkt velem,jó!

- De most menjünk vásárolni,hogy valami kíméletes dolgot vegyek elened!

-  Köszi! – mondta mérgesen Inuyasha.

A kutyaboltba mentekbe elsőnek,de Inuyasha,nem is fogott gyanút,hogy itt veszi,meg az ellenszert ellene.

- Hölgyem egy kutyasípot kérnék! – mondta Kagome,de Inuyasha oda,se figyelt hanem leskelődött  boltban.

- Hölgyem valami mást kér? – kérdezte az eladónő.

- Mást nem!

- 50 yen lesz!

Mikor kifizette a kutyasípot Kagome, a nyakába akasztotta,és mondta Inuyashanak.

-        Most már mehetünk vissza a középkori Japánba.

-        De még nem vetted meg amit akartál,nem!

-        Csitt! – mondta Kagome és elindultak vissza Kagomeék háza fele. A háznál mindjárt beleugrottak a kútba. A túl félen pedig már Mirokuék várták öket.

-        Azt hittem soha nem jöttök vissza! – mondta Miroku.

-        Kagome itt vagy végre! – mondta Shippou boldogan.

-        Inuyasha,gyere velem egy kicsit! – hívta fére Miroku Inuyashat.

-        Mit csináltál Kagomeével a világában? –kérdezte kíváncsian.

-        Te perverz szerzetes! Mire gongolsz! – kiabált Inuyasha,Mirokura. – Nem csináltam vele,semmi komolyat te! Nőfaló! Na,én mentem mielőtt előtör belőlem a szellem!

Ezt az egész beszélgetést,hallotta Kagome,de ez a mondat,megfogta ötett,hogy ’’Na,én mentem mielőtt előtör belőlem a szellem’’.

-        ’’ Ezek szerint tudja, most, irányítja a személyiségét. Vagyis mindig ilyen fog maradni.’’ – mondta magában Kagome.

-        Várj Inuyasha! -és a fiú után futott. Inuyasha megállt,és megvárta Kagomeét.

-        Hallottam,hogy mit mondtál!

-        Akkor tudod ezek szerint,hogy én akarok ilyen lenni,ahogy most kinézek! – mondta Inuyasha.

-        Aha! – és a lány bólogatott. Inuyasha átölelte a lányt,és magával hívta.

-        Most pedig gyere velem! – és a lány vele ment.

 

5.A vallomás

 

- Kagome valamit be kell vallanom neked!

- Igen Inuyasha mondjad!

- Én téged jobban szeretlek ,most már mint Kikyout! – és leült a földre a hanyou,és maga mellé ültette Kagomeét.

- Inuyasha most már ne félj,hogy nem hiszek neked,mert hinni fogok neked,azok útán amit tettél!

- Azért védtelek meg akkor is amikor szellem voltam,mert téged nagyon szeretlek! Remélem,ha szellem leszek,még valamikor,akkor soha nem bántalak téged.

- Remélem én is Inuyasha! – és átölelte a fiú karját.

- Szeretnék neked mondani neked egy verset remélem,tetszeni fog neked,mert nem vagyok költő,és ennél jobbat nem tudok!

Elmondom néked….

 

Kagome szeretek,az első pillanatól fogva,

Csak az én vágytalan szívem nem tudta,

Nem akarta be ismerni,hogy valakit.

Valaha is szeretne,s nekem nagy nehezen,

Sikrült kitörnöm szívem gátját,és átadni

Neked,akit tényleg szeretek.

 

A harcban,a bajban sikerült megerősödnöm,

Nem futok el,mint gyáva nyúl,hogy téged,

Ne védjelek meg,mert téged tényleg szeretlek.

Voltak pillanatok mikor elmentem volna,

De érted nem tettem volna meg ezt,

Mert tégedet mindenél fogva szeretlek.

 

Ha az utolsó harcban elesek,

Azt is érted teszem.

Mást nem láttam,olyanak mint téged,

Hogy egy olyan lényhez,mint én hozzám,

Szeretettel bújna,de te megláttad a

Reményt a vágyat,és az életet a szívemben,

Nem úgy mint mások teveled.

 

Vannak személyek akik szeretnek,és utálnak,

De te mindegyiket ismered,ahogy nézel rájuk,

Még ök is tudják,hogy nem őket választod,

E világ vagy más világ nem áll közénk,

Te soha nem törödtél vele,hogy milyen vagyok,

Csak mindig szerettél.

 

Ellenségek,vágyak,mind meg maradtak bennem,

Csak te segíthetsz nekem,hogy a régi sorsot,

Elfejeltsem,ami bánt,átvág,és szétszed,

Mert azt nem nekem szánták,hanem nem néked,

Hanem annak,aki feledésbe megy,

Mert nincs már benne élet.

 

-        Inuyasha ez szép volt!

-        Ugye,nem volt hosszú?

-        Á,nem. Nem számít ha hosszú volt,csak az a lényeg,hogy nekem szántad! – mosolygott Kagome.

-        Utána visszamentek a többiekhez,de Miroku már nem,mert Inuyashahoz szólni. Most Inuyasha hívta félre Mirokut.

-        Hey,Miroku! – kiabált a szerzetesnek oda.

-        Mi van Inuyasha? – kérdezte a szerzetes. – Most nem gondolok semmi rosszra.

-        Jó! Végre elmondtam Kagomeének,hogy szeretem.

-        Gratulálok Inuyasha! Végre elmerted mondani!

-        Ja,de én voltam a hülye,hogy előbb nem mondtam el neki. – mondta Inuyasha.

Ezt a hírt Sango is,és Shippou is megtudta egy kis idő mulval. Inuyasha most már elengedette magát,és eltüntek a méreg csíkok az arcáron,és a külseje is olyan lett mint ezelőtt. Most már jobban látszott rajta,hogy Kagomeét szereti. Ezt Naraku is látta. Ki is akarta,használni,hogy Inuyasha szereti Kagomeét,de nem tudta ezt kihasználni,mert így erősebb lett Inuyasha,a szeretettől,hogy végre tud mindenki mindent. Egy pár hónap múlval sikerült törbe csalniuk Narakut,és végeztek vele örökre.

Ezek után,már nem ment Kikyou után a hanyou. Kikyou pedig bele törödöt a sorsába,és elengedte teljesen Kagome lelkét. Inuyasha elment Kagome világába,azok után,hogy legyőzték Narakut. Az ékkö már teljes volt. Inuyashanak,már meg sem fordult a fejében,hogy szellem,legyen,mert tudta,hogy milyen nagy szenvedés az embereknek,ha szellem támad rájuk.

Úgy fél év múlval,mikor Inuyasha ember volt, éjjel,Kagome,és Inuyasha fent voltak,és beszélgetek,és Kagome ágyán ültek. Kagome nyakában pedig az egész szent ékkö volt. Mikor  kezdet hajnalodni, a lány elkezdet közeledni a hanyouhooz,és megcsókolta,és ekkor a szent ékkő elkezdett fényleni,mert az kivánta amit Inuyasha szeretett volna rég,de nem annak az arán,hogy embereket öl. Inuyasha szellem lett,és soha többé nem lett,hanyou. A fiú észrese vette,a változást,csak akkor amikor már feljött a nap,és nem érezte a fején a füleit. A csókot abba,hagyta,mert Kagomeétől kérdezni akart valamit.

-        Kagome mit csináltál,úgy érzem mintha,szellem is lennék,megmintha ember is,mert nem érzem a füleimet? – kérdezte hitetlenül Inuyasha.

-        Szellem lettél! – mosolygott a lány.

-        Mi? Akkor te,csak azért …,hogy én szellem legyek! – akadozott most már a szellem Inuyasha szava.

-        Igen!

-        De akkor Kagome most,én ezek szerint nem fogok ölni? – csodálkozott még mindig.

-        Igen,nem fogsz! – mosolygott továbbra a lány.

-        De akkor a Tesaigat,hogy használom,mert szellemek nem használhatják?! – Inuyasha felugrott ahogy volt, nadrágban,és egy polóban. Felkapta a Tesaigat,de nem történt semmi.

-        Nem történt semmi! – csodálkozott. Kihúzta a tokjából a kardot,és ugyan úgy átváltozott,mint az előtt.

-        Ezek szerint apám,úgy tervezte,hogy csak Sesshomaru,ne tudja használni,a Tesaigat! Ez Jó Kagome!

-        Igten,most már nem kell mindig azt hajtogatnod,ha átváltozom mit csinálok veled…

-        Igen,így van Kagome! Most pedig megyek,és meg mutatom Sesshomarunak,hogy így szellemként is tudom forgatni a Tesaigat.

Gyorsan felöltözött,és már futott a kút felé,ahol már lassan fél éve nem járt.

-        Hey, Inuyasha várj! – kiabált Inuyasha után Kagome,még most is ön fejü volt,mint az előtt a szellem.

A kút másik felén mikor kiugrott a fiú, Sangoék játszottak Shippouval.

- Inuyasha már fél éve nem láttunk! – mondta Miroku.

- Sziasztok! Igen,már féléve nem látatok.

- Inuyasha,mi lett veled,olyan furcsán nézel ki, - kérdezte Sango.

- Igen tényleg furcsán nézel ki! – helyeselte a szerzetes.

- Szellem lettem!

- Mi? De te nem akartál lenni szellem? – csodálkozott Miroku.

- Nem is akartam,de hála Kagomeének az lettem. Most mennem kell ,Sesshomarunak valamit mutatnom kell,csak azért jöttem vissza,és már futott,hogy megkeresse Sesshomarut. Shippou csak,azt vette észre,hogy szellem szagot érez.

- Mi volt ez a szag? Olyan,mintha Inuyasha lett volna,de ez szellem szag volt.

- Igen Inuyasha volt,szellem lett! – mondta Miroku Shippounak.

- Mi? –Shippou csodálkozott. Ekkor kimászott Kagome a kútból.