A közös cél

Élt Tokióban egy lány
Ő a középkorban is járt.
Beleesett a csontokkútjába,
Így találta magát az ősi Japánban.
Egy fiút látott fának szegezve,
A lány azt hitte, alszik, pedig varázslat szállta meg.

Ötven évvel ezelőtt élt egy hatalmas miko,
Ki a négylélek szent ékkövének őrzője volt.
Kikyo volt a papnő neve,
Az ő reinkarnációja a jövőből jött Kagome.
Kikyo egy fához szegezte a félszelem Inuyashat,
De Kagome ötven évvel később megtörte a varázslatát.

Újjászületett a szent ékkő a reinkarnáció testében,
De a lány a shiko no tamat véletlenül összetörte.
Kagome és Inuyasha az ékkövek után eredtek,
Hogy több ezer szétszóródott darabját megkeresse,
S a négylélek szent ékköve újra teljen, legyen.

Inuyasha megszerezte apja kardját, a Tessaigát.
Később egy Shipo névre hallgató kis rókaszelem bővítette a hanyou
csapatát.
Kis idő múlva egy szoknyavadász szerzetes is csatlakozott,
Ki a kezén lévő lyukban lakozó szélnek parancsolt.
Naraku volt a kis csapat közös ellensége,
Ő is az ékkő szilánkokat kereste, hogy még erősebb legyen.

Naraku ötven éve Kikyot és Inuyashat egymás ellen kijátszotta,
Hogy az ékkőőrző miko szerelmét megkaparintsa.
A szoknyavadász szerzetesnek kinek neve Miroku
Az ő nagyapjának tenyerébe lőtt lyukat Naraku.
S ez az átok generációról-generációra
Szál a szerzetes családjában,
Amíg meg nem hal az átok okozója.

Eltelt egy kis idő és bővült a csapat új tagokkal.
Egy szelemírtó lánnyal, kinek faluját Naraku lemészároltatta.
A lány kis kedvence is velük tartott
Egy Kirara névre hallgató macska démon.
Miroku rögtön szemet vetett az új úti társra
Meg is kérdezte tőle: lenne-e a gyermekei anyja.
Egy pofon volt erre Sango válasza,
De a szerzetes nem adta fel ilyen hamar.

A kis csapat szellemekkel harcolt nap, mint nap,
Pihenésre idejük alig akadt.
Közös cél hajtotta őket:
NARAKUT ELPUSZTÍTANI ÖRÖKRE!