Inuyasha – Miért történik mindez
4. rész: Inuyasha átváltozik

        Már egy órája mentek csöndben, persze tartották a tisztes
távolságot. Inuyasha egyszer megszólalt:
-        Kagome én… én bocsánatot szeretnék kérni, azért amit
reggel mondtam.
-        Na ez szép most már két betegnek kell orvosságot
készítenem – mondta egy kicsit huncutul Kagome.
-        Ide figyelj! Én nem vagyok beteg csak bocsánatot kértem.
-        Éppen ez a te sose szoktál bocsánatot kérni semmiért.
Mentek tovább és végre megtalálták a gyógynövényeket. Amíg Kagome
szedte őket addig Inuyasha lepihent az egyik fatövében, mert egyre
jobban fájt a sérülése, amit a szellem okozott neki reggel. Mikor
Kagome visszament a hanyouhoz a gyógyfüvekkel nagyon megijedt,
mert Inuyasha szellemmé változott.
-        Inuyasha mi történt veled? – Kagome félve nézett a fiúra, aki
egyre csak közeledett felé és vérszomjasan mosolygott rá.
-        Fekszik! – Inuyasha elterült a földön, de nem változott
vissza. Kagome sarokba szorult nem tudott elmenekülni. Inuyasha
mikor odaért a lányhoz még mindig az a vérszomjas mosoly volt az
arcán.
-        Nyugodj meg! Még nem öllek meg, mást fogok veled tenni –
és a fiú ördögien felkacagott.
„Inuyasha miért változtál át, és mit akarsz tőlem?”
Inuyasha még közelebb ment Kagoméhoz.
-        Mit akarsz tőlem? – ezt Kagome rettegve kérdezte. Inuyasha
odahajolt Kagoméhoz és ezt mondta:
-        A vágyaimat fogom veled csillapítani, aztán megöllek – azzal
letépte Kagoméról a ruhát.
 A lány ott állt előtte egy szál fehérneműben. Kagome minden erejével
próbálta magától távoltartami a szellemet, de az csak egyre vadabbul
viselkedett vele. Össze-visszakarmolta a lány hasát és onnan „itta” a
vércseppeket. Inuyasha vadul csókolta Kagomét. A lánynak mindez
nagyon rosszul esett és a fájdalomtól sírni kezdett. Néhány
könnycseppje a szellem sebére esett, ami ettől megtisztult és
Inuyasha visszaváltozott. Éppen időben, mert Kagomén már csak az
alsóneműje volt és már nagyon sok vért vesztett ennek hatására
elájult.
Inuyasha lassan fogta fel, hogy mi is történt. „Mi történt Kagoméval?
Miért nincsen rajta a ruhája, és miért vérzik? Nem emlékszek semmire.
Ugye ezt nem én tettem vele?” A fiú a lányra terítette felsőjét és nagy
iramban indult a többiekhez.
-        Jaj, Kagome bocsáss, meg nem akartalak bántani. Soha
többé nem fogsz veszélybe kerülni, nem engedem, hogy bántódásod
essen. Csak kérlek, ne halj meg! Tarts ki!
-        Inuyasha mi történt Kagoméval? – kérdezte egyszerre Miroku
és Sango egy nagy veszekedést abbahagyva.
-        Majd elmondom, de most sürgősen el kell vinnünk Kaede
anyóhoz! – Inuyasha meg sem várta, hogy barátai válaszoljanak
egyből indult Kaede anyó faluja felé.

Inuyasha – Miért történik mind ez?
5. rész: A bűntudat

         A félszellem berontott a papnő házába és lerakta a még
mindig eszméletlen lányt.
        - Inuyasha mi történt Kagoméval? – kérdezte meghökkenve
az anyó.
        - Hosszú történet és nem is akarok róla beszélni, csak kérlek,
gyógyítsd meg!
        - Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek.
Inuyasha kiment a kunyhóból, hogy a papnő nyugodtan el tudja látni a
sebesültet.
-        Inuyasha mond, hogy van Kagome és mi történt vele? –
támadta le Sango a hanyout.
-        Igen Inuyasha mondjad, mi történt vele?  Inuyasha nem
hallod? – mérgelődött Miroku.
-        Szerintem nem akarjátok hallani és egyébként is, hagyjatok
békén!
-        Inuyasha jól vagy? – kérdezte barátját a szerzetes.
Inuyasha nem válaszolt, csak ment az erdő felé és lassan eltűnt
barátai szeme elől. A hanyou még késő délután sem tért vissza a
faluba Sangoék már aggódtak érte.
-        Miroku szerintem meg kéne keresni Inuyashat. Nem tudom,
hogy mi történt vele és Kagoméval de nem szeretném, hogy valami
butaságot tegyen.
-        Igazad van. Te maradj itt Kagome mellett, hátha felébred, én
addig megkeresem Inuyashat – azzal elment megkeresni barátját.
Inuyasha egy közeli tónál ült a történteken tűnődött.
-        Biztos, hogy ebben is Naraku keze van. Ő küldte azokat a
szellemeket. Kagome soha többé nem akarok a szemed elé kerülni.
Megvárom, még felépülsz utána, eltűnök az életedből, és így boldogan
élhetsz azzal a sráccal vagy Kougaval vagy akivel, csak akarsz.
-        Inuyasha ne mondj ilyeneket! – lépet barátjához Miroku –
Figyelj pontosan mi is történt? Mesélj el mindent!
Inuyasha mindent elmondott attól kezdve, mikor meglátta Kagomét a
domboldalon aludni. Miroku megpróbálta nyugodtan végig hallgatni azt,
amit barátja mond, de mikor Inuyasha ahhoz a részhez ért, mikor
magához tért és meglátta Kagomét hiányos öltözékben nem bírta
tovább szó nélkül.
-        Inuyasha, amíg szellem voltál nem megölni, hanem
magadévá akartad tenni?
-        Azt hiszem igen. Nem akartam bántani soha Kagomét, de
most testileg és lelkileg is megsebeztem. Ezt soha nem fogom
magamnak megbocsátani, ezért mihelyt felépül, örökre eltűnök az
életéből.
-        Inuyasha hisz nem önmagad voltál. Biztos, hogy Naraku ezt
az egészet jó előre kitervelte. Szerintem Kagome meg fog neked
bocsátani.
-        Miroku ha igazad is lenne már semmi sem lesz a régi.
-        Lehet, de most akkor sem szabad magára hagynod. Mellette
kell maradnod, és még jobban kell vigyáznod rá, mint eddig valaha.
Utána meg majd meglátod, hogy elhagyod vagy sem.
-        Rendben, de Miroku kérlek se Sangonak, se Kaede anyónak
ne mond el, amit itt elmondtam neked!
-        Rendben, de most menjünk vissza a faluba, mert lehet, hogy
Kagome már felébredt és Sango is már aggódhat már.
A két fiú visszaindult a faluba. Sango mindvégig ott ült Kagome
mellett. „Mi történhetett vele, vajon hogy sebesült meg ilyen súlyosan?
Mirokuék hol lehetnek már ennyi ideig? Remélem Inuyasha nem tett
semmi butaságot.” Sango gondolatait egy hang zavarta meg.
        - I… Inu… Inu… yasha! Kérlek vál… változz vissza! Inu…
yasha! – Kagome beszélt álmában – INUYASHA! Változz vissza! –
Kagome felriadt és hirtelen felült, ami nem volt valami jó ötlet, mert
felszakadt a sérülése és így egy kicsit felszisszent.
        - Kagome, de jó végre magadhoz tértél! – ugrott barátnője
nyakába Sango és rögtön elment szólni Kaede anyónak.
Mirokuék ép akkor értek vissza mikor Kagome kiáltott. Inuyasha
fejvesztve rohant a lány kunyhójához, de mire odaért Kagome már
aludt, de a lány még akkor is őt szólongatta.
-        Inuyasha! Kérlek, változz vissza! – erre Kagome megint
felült, ami most sem volt jó ötlet, mert a sebe még jobban megfájdult
és a takaró is lecsúszott róla, ami így láthatóvá tette felsőtestét.
-        Kagome kérlek, feküdj vissza és takarózz be! – mondta
Inuyasha leszegett fejjel és egy kicsit elpirulva. Kagome még csak most
vette észre a hanyout ezért gyorsan maga elé rántotta a takarót és
lassan visszafeküdt, de nem szólt semmit. Óráknak tűnő percek
következtek.
-        Kagome én nagyon sajnálom, hogy megsebeztelek, ezért
úgy döntöttem, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, eltűnök az
életedből, de csak akkor, ha felépültél. Így lesz a legjobb. Kérlek
Kagome bocsáss meg!
Kagome úgy hallgatta a félszellemet, hogy végig a fiút nézte. Mikor
Inuyasha elmondta mondandóját felállt és indult volna kifelé.
-        Inuyasha várj, szeretnék kérdezni tőled valamit! – a fiú
visszaült a lány mellé – Inuyasha miért tetted ezt velem, és miért nem
öltél meg?
-        Nem tudom – pedig Inuyasha szíve legmélyén érezte, hogy
miért nem tudta megölni Kagomét.
-        Inuyasha miért akarsz elmenni?
-        Mert mellettem egyikőtök sincs biztonságban még Miroku,
Sango, Shipou sőt még te sem – Inuyasha még most sem bírt a lány
szemébe nézni.
-        Értem – mondta Kagome és elfordult a hanyoutól – Inuyasha
kérlek, menj ki, pihenni szeretnék.
-        Rendben – azzal Inuyasha kiment a kunyhóból.

Inuyasha – Miért történik mind ez?

6. rész: A döntés

          Eltelt egy hét. Kagome már sokkal jobban volt de a falut még most sem hagyhatta el. Inuyasha minden nap elment a lány kunyhója előtt, de nem mert bemenni. Azonban Sango mindig rávette valahogy, hogy menjen be hozzá legalább akkor, amikor Kagome alszik. Egyik nap Inuyasha elment sétálni, ahogy az eddigi napokban mindig is tette, azonban Miroku követte, mert Sango nagyon aggódott a fiú miatt, mert az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedett.

            Miroku Inuyashat az erdő mélyén egy fának dőlve találta, de nem ment oda hozzá, hanem hallgatta, amit a hanyou mond.

-         Jaj mi lesz velem, ha itt kell hagynom a többieket? Rajtuk kívül nincs senkim. De Kagome 2 héten belül felépül, akkor biztos vissza fog menni a saját világába. Nem akarom Kagomét elveszíteni. Már hozzászoktam, hogy mindig mellettem, van. Miért tettem vajon ezt vele? Soha sem tudnám bántani, de a szellem részem talán igen. Nem igaz! Egyáltalán nem emlékszek arra, hogy mit tettem vele, csak találgatni tudok.

-         Inuyasha! Miért nem akarod, hogy meghaljon az a lány? – szólt egy hang.

-         Ki van ott? – Inuyasha felállt és már a kardja markolatát fogta.

-         Inuyasha már meg sem ismersz?

-         Kikyou?

-         Igen én vagyok. Inuyasha, ha már itt akarod hagyni azt a lányt, akkor gyere velem most, és együtt lehetünk mindörökre.

-         Nem Kikyou! Kagome még nagyon rosszul van, nem hagyhatom itt ilyen állapotban.

„Micsoda? Inuyasha nemet mondott Kikyounak? Mik nem vannak?” morfondírozott Miroku, aki még mindig egy bokorban bujkált.

-         Inuyasha mi lenne, ha az a lány valami véletlen folytán az életét vesztené? Akkor én visszakapnám a lelkemet és neked, sem kellene itt maradnod.

-         Kikyou! Ne merészeld bántani Kagomét! – Inuyasha kirántotta a Tessaigat és fenyegetően a papnő felé, tartotta.

-         Csak nem akarsz megölni? – kacagott fel Kikyou.

-         Kikyou, ha egy ujjal is hozzá mersz érni, én… én nem állok jót magamért.

-         Jól van Inuyasha, szóval így állunk – azzal hátat fordított a hanyounak, de azért még visszaszólt – Inuyasha hallasz még rólam, te és az a lány is.

-         Kikyou! – Inuyasha csak nézte azt a helyet, ahol a papnő eltűnt.

Miroku mind e közben lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. Miután Kikyou elment ő is távozott a helyszínről és egyenesen Sangohoz ment.

-         Sango beszélnem kell veled! – mondta a szerzetes levegő után kapkodva.

-         Jól van, mondjad!

-         De nem itt. Négyszemközt kell beszélnünk. Inuyasharól van szó.

-         Ugye nem esett semmi baja?

-         Nem. Csak gyere már!

-         Jó megyek de ki fog vigyázni Kagoméra?

Ebben a pillanatban megérkezett Inuyasha is. Sango rögtön letámadta.

-         Inuyasha maradj itt Kagoméval. Mindjárt jövünk.

-         De Sango, inkább Kaede anyó vigyázzon rá.

-         Kaede anyó elment Shiopouval gyógyfüveket szedni. Maradj itt Kagoméval és ha sétálni, akar, kísérd el! Értetted?

-         Igen.

Azzal Sango és Miroku elmente, Inuyasha pedig leült Kagome kunyhója elé. A hanyout gondolataiból egy puffanás hozta vissza.

-         Kagome hová indultál?

-         Csak sétálni szeretnék, de még nem megy valami jól ezért Sango szokott elkísérni de, ahogy látom ő most nincs itt, Így elindultam egyedül.

-         Várj, segítek, majd én elkísérlek. Sango, hogy szokott neked segíteni?

-         Megfogja a kezemet és a derekamat. Miért?

Inuyasha nem válaszolt csak felsegítette a lányt és megfogta az egyik kezét és a derekát. Kagome erre egy kicsit elpirult ezért elfordította a fejét.

-         Mi a baj Kagome? Rosszul csinálom?

-         Nem, nem. Egész ügyes vagy.

-         Akkor jó. Hová szeretnél menni?

-         A kúthoz.

-         Rendben. „ Remélem nem akar haza menni”

             folyt.köv