Inuyasha – Miért történik mind ez?
7. rész: Egy furcsa éjszaka

A két fiatal lassan de odaért a kúthoz. Már csak pár lépés kellett volna,
hogy elérjék, mikor Inuyasha megbotlott és elesett. Ennek az lett a
következménye, hogy Kagome ráesett a fiúra, de rögtön le is mászott
róla.
        - Kagome jól vagy? – aggodalmaskodott a hanyou.
        - Igen, és te?
        - Azt hiszem, jól vagyok.
        - Inuyasha neked vérzik a fejed!
        - Á, ez csak egy karcolás!
De Kagome nem hagyta ennyiben a dolgot, ruhája ujjából letépett egy
darabot avval kötötte be a fiú fejét.
-        Na ez kész is volna.
-        Köszönöm Kagome, de én nem érdemlem meg ezt.
-        Miért nem? Hiszen már annyiszor megmentettél.
-        Igen, de miattam vagy ilyen állapotban. Kagome nagyon
sajnálom.
-        Inuyasha hányszor mondjam még neked, hogy nem
haragszok rád, hisz nem te tetted ezt velem, hanem a szellem részed.
Egyáltalán emlékszel valamire a történtekből? Arra, hogy mit mondtál,
vagy tettél?
-        Nem.
-        Na akkor ezt az ügyet lezártnak tekintem, és hol van
egyébként Sango!
-        Elment Mirokuval. Valamit meg kell beszélniük.
-        Remélem Miroku bevallja végre Sangonak az érzéseit.
Inuyasha visszakísérnél a faluba nagyon elfáradtam, és ha jól tudom
ma újhold, van ezért neked, se kellene messzire menned a falutól.
Inuyasha csak bólintott és hátára kapta a lányt, meg sem álltak a faluig
Mindeközben Miroku elmesélte Sangonak, hogy mi történt Inuyasha és
Kikyou között.
-        Miroku ez igaz?
-        Igen. Minek találnék ki ilyeneket?
-        Hisz ez nagyszerű! Most már biztos, Inuyasha szerelmes
Kagoméba, csak nem meri neki bevallani.
-        Igazad van, de szerintem most már nem is fogja.
-        Na de miért?
-        Mert… Jaj ezt nem szabad elárulnom!
-        Miroku most azonnal mond el! – Miroku félt Sango haragjától
ezért inkább mindent kitálalt.
-        Szóval Inuyasha tette ezt Kagoméval, de egyáltalán nem
emlékszik semmire. Ez az átkozott Naraku kitekerem a nyakát, ha a
szemem elé mer kerülni.
-        Nyugodj meg Sango, majd közösen megöljük, de most
menjünk vissza a faluba, vagy talán még maradjunk egy kicsit
kettesben? – és egy vigyor ült ki a szerzetes arcára.
-        Te perverz disznó! Ne merészelj közelebb jönni! – és Sango
jól kupán vágta Mirokut. Azzal visszamentek a faluba.
        Az éjszaka nyugodt volt. Mindannyian Kagome kunyhójában
aludtak. Inuyasha Kagome ágya mellett virrasztott és közben
gondolkozott. „Az ilyen éjszakákon mikor átváltozok emberi érzések,
kerítenek a hatalmukba. Kagome olyan szép, amikor alszik, de mikor
ébren van akkor is gyönyörű. Azok a gesztenye barna szemeivel szinte
megbabonáz.” Inuyashat mágnesként vonzották a lány ajkai. A hanyou
minden lelki erejét összeszedve sem tudott nekik ellenállni, így hát
megcsókolta.  Kagome erre megremegett. „Jaj csak fel ne ébredjen” A
fiú nagyon megrémült, de a lány csak elmosolyodott és beszélt
álmában.
        - Inuyasha! – Inu nagyon meglepődött „Talán rólam álmodik?
De mit álmodhat, aminek ennyire örül?” - Még egyszer! – „Mit még
egyszer? Milyen álmai lehetnek ennek lánynak?” – Csókolj meg! – „Na
jó ez már nekem sok. Honnan tudja, hogy megcsókoltam?” A hanyou
nem sokkal később teljesítette a lány kívánságát, de óvatosan ne,
hogy felébredjen. Kagome nem szólt ezután semmit, egy mosollyal az
arcán aludt tovább.