Inuyasha – Miért történik mind ez?
8. rész: A Narakuval való találkozás

Reggel miután mindenki felébredt Inuyasha beszélt barátaival.
-        Most, hogy már Kagome teljesen felépült nekem már nincs itt
maradásom.
-        Inuyasha! Nem mész te sehova! Nem értettél meg? Én
megbocsátok neked, így hát semmi oka annak, hogy itt hagyj minket!-
förmedt a hanyoura Kagome.
-        Értem, de…
-        Nincs semmi de. velünk maradsz és kész.
-        Jó veletek maradok – ezt Inuyasha beletörődötten mondta,
de legbelül nagyon örült neki, hogy nem kell ott hagynia barátait.
Reggeli után elindultak, hogy felkutassák a maradék ékkövet.
Egész úton Kagome nagyon furcsám viselkedett. Ok nélkül
elmosolyodott és nagyokat sóhajtott és mikor Inuyashaval találkozott
a tekintetük hirtelen elfordította a fejét és elpirult. Sango odament
hozzá
-        Kagome miért viselkedsz így?
-        Ó, Sango olyan szépet álmodtam!
-        Jó, de mégis mit?
-        Azt, hogy Inuyasha megcsókolt, de nem úgy, mint mikor
szellem volt, hanem sokkal gyengédebben.
-         Kagome hisz ez csak egy álom volt.
-        Igen tudom. Sajnos csak egy álom volt.
Inuyasha nem akart hallgatózni, de kiváló hallása révén mindet hallott,
amiről a lányok beszéltek. „Vajon Kagome miért mondhatta azt, hogy
sajnos csak egy álom volt? Talán örülne neki, ha úgy viselkednék vele,
mint tegnap este? De ez miért tetszene neki?” A félszellemet
gondolataiból egy hang hozta vissza.
        - Régen láttalak benneteket! Inuyasha hogy-hogy nem ölted
meg Kagomét?
        - Naraku! Légy átkozott!
        - Nyugalom Inuyasha, csak kérdeztem – Naraku ördögien
felkacagott.
        - Inuyasha! – Kagome odament a hanyouhoz – Inuyasha ez
az igazi Naraku látom nála az ékkövet.
        - Valóban? Akkor az a megtiszteltetés ért minket, hogy az
igazi Narakut ölhetjük meg – és Inuyasha előrántotta a Tessaigat. Erre
viszont megjelent Kagura és Kanna is – Te gyáva féreg nem mersz
egyedül kiállni ellenünk?
        - Inuyasha majd, ha legyőzted őket utána, megküzdhetsz
velem is.
Mintha kis csapatunk csak erre a mondatra várt volna úgy rontottak a
reinkarnációkra. Kanna nem bírta valami sokáig miután Kagome a
szentnyílvesszőivel eltörte Kanna tükrét. Kaguraval már nehezebb
dolguk volt. A szélboszorkány egy sárkánytánccal súlyosan
megsebesítette Mirokut és Sangot.
-        Sárkánytánc! – és indult is a következő csapás Inuyasha
felé, de a hanyou sikeresen hárítani tudta azt.
-        Kagome! – kiáltotta a fiú és a lány a szentnyílvesszővel,
megtisztította a szelet és így Inuyasha elő tudta hozni a szélbordát.
 Kagura már nem tudott kitérni a támadás elől és így volt szélboszorka,
nincs szélboszorka. Inuyasha nagyon elfáradt a Kagura elleni harcban,
de akkor is odalépett Narakuhoz.
-        Itt vagyok Naraku! Most téged küldelek a másvilágra!
-        Azt szeretném látni, kutyuli.
Inuyasha támadásba lendült, de Naraku sem tétlenkedett. A hanyou
folyamatosan támadt, de az ellenfele mindig kitért a támadások elől.
Naraku is előrántotta fegyverét, és több helyen megsebezte
Inuyashat. Kagome már készült kilőni egy nyílvesszőt.
-        Kagome ne! – parancsolt a lányra Inuyasha.
-        De Inuyasha…
-        Semmi de! Ne avatkozz bele!
Azzal Kagome leeresztette íját, és tovább nézte a véres küzdelmet.
Inuyashanak sikerült súlyosan megsebeznie Narakut, de az úgy
viselkedett mintha csak egy karcolás esett volna rajta. Naraku egy
váratlan mozdulattal szíven szúrta Inuyashat, aki ott helyben
összeesett.