~ Egy barátság kezdete ~

A szél sebesen száguldozott hirtelen elborult az ég és felhök gyülekeztek.

Inuysaha még mindig ölében tartotta a lányt.Síros szemekkel kiabálta a nevét...  Miroku és Sango egymást ölelve sírtak láták a fiu szemébe a mély szenvedést. Kaide is könyezve figyelte az eseményeket majd meghassadt a szive amikor megpillantota Kagome tükrös szemét. Ahogy látta szerencsétlen Inyashát hogy üvölt a fájdalomtol, a mindig erös tetrekész Inuyasha most igy megtörve...

Inuyasha minden erejét öszeszedte és akkorát üvöltöt hogy megremegett a közelit to vize. A többiek szive is beleremeget a fájdalmas hangba.

A fájdalmas üvöltés a legmeszebbi helyekre is eljutott. A hangja rengete érzést és hatalmas fájdalomrol árulkodot a fák is meghajoltak a szélben ami abban a pillanatban föltámadt mintha a táj is a fiuval együtt üvöltene. A ég beborult szörnyü vihar volt készülöben mintha ö is sirni készülne és haragudna Kagome haláláért és barátai szenvedéséért.

A szél messzire repitette a hangokat ahol valki nagyon messze töllük ezt meghallota...

Ugyanakkor máshol

A tájat mindenfelöl sötét felhök boritották pedig párpercel ezelött még lehetett látni a gyönyrü fényjátékát a naplementének. Egy sziklás ösvénynétöl nem mesze Sessomaru és Rin sétáltak amikor a szellem észrevette a fájdalmas üvöltést. Bár sose volt rémülös szellem de enek hallatára még ö is megrázkodott. Elsőnek arra gondolt elindul a hang irányába de aztán megláta a remegő Rint odalépet mellé:

-Rin maradj itt Jekinnel és ne mozduljatok!!! Elég világos voltam?- tudta hogy a kislány engedetlen ha arrol van szo ö a világvégéig is követi a gazdáját.

Rin bolintot Sessohmaru pedig elindult a hang irányába amikor ismét meghalotta ugyanazt a szörnyü fájdalmas üvöltést. Ekkor már érezte hogy valahonnan ismerös ez a hang. Még magasan ugrált az erdök felet azon gondolkodot mért indult el hisz öt általában nem érdekli másnak a szenvedése messze nem, de aztán arra gondolt biztos valami véres csata van arra és lehet hogy nem szeret segíteni senkinek de öldökölni annál inkáb. Aztán ismét meghallotta azt a borzongtato üvöltést. Érezte hogy egyre közelebb van a céljához hisz a hangok is egyre erösödtek. Ekkor hasítot bele a ledöbenntö fölismerés... ez testvére hangja Inuyasha üvöltözik ílyen szívet tépdesöen. Sesshomaru nem ált meg de nagyon furcsának találta a dolgot és mivel kiváncsisága nagyon erös volt hisz még életében nem  hallota öcsét igy üvöltözni ezért meg se ált és még ha lehet méggyorsabban ment mint eddig.

Egy nagy tisztásra érkezett egy csomo embert látott a közeli falubol majd megpillantota Naraku csatlosait előrántota a kardját de még mielőt letudta volna mészárolni az egyhejben ácsingozo elenfeleket egy kezet érzett a válán, védekezően hátra csapot de az íleto elkerülte a támadást. Legnagyobb meglepetésére a "hátbtámado,, Kayde anyo volt. Kérdön nézet rá hisz az idős aszony szeméből még mindíg csorogtak a könnyek. Pár percig egymással szemben áltak de Sesshomaru megtörte a csendett:

-Mit csinálsz itt vénasszony.És mért véded ezeket a talpnyalokat?mutatot a hátamögöt lévö még mindíg mozdulatlan szellemekre.A hangja most szokatlanul kedves volt talán azért mert olyan embert mint Kayde soha nem látot sírni.

-Ök mostmár nincsenek a vezetőjük meghalt.felelte könybelábadtt szemekkel.

- Ezzel azt akarod mondani hogy Naraku... halot? a szemei kikerekedtek és a kardot is leengedte.

-Pontosan.

-Akkor az öcsém is halot... kérdezte a hangjában nem lehetett érezni de ő érezte hogy agodik érte szokatlan volt ez neki hisz a félvérért soha nem érzet semmit... de a gondolatmenetét megszakította egy másik gondolat. Kiskorukban amikor még apjuk élt nagyonsokat voltak együt és nagyon szereték egymást... de amikor édesapjuk meghalt akkor más lett a kapcsolatuk érezték hogy egyre távolabb kerülnek egymástól.... de it abahagyta a gondolkozást. Mért törnek rám ilyen kérdések?... Tete föl magának a néma kérdést de válasz hejet Kayde anyo megragaddta a karját és kijebhuzta hogy lássa mi történt a testvérével.

Mikor odaértek Sesshomaru látta hogy körülötte mindenki sír az öcse pedig könybelábadt szemekel szorítsa magához a halot Kagomét. Érdekes érzés futot végig rajta éretzte ahogy futkározik hátán a hideg amikor öcse ismét felordítot nem tudta mihez kezdjen a látványal hisz ök háboruban vannak egymással és utálják egymást... De mért kell enek így lennie...? tete föl magának a kérdést... Nem értette magát mért kell neki most ilyenekre gondolnia hogy lehet hogy az erös szellem most sajnálatott és nem szánalmat érez öccse iránt akit már régesrég gyülöl....

Kayde anyo ismét a válához ért de Sesshomaru nem moccant... Rin és Jekin is ott termet mellette a kislány szinte olvasott a gazdája gondolataiban. Érezte hogy gazdája most tanácstalan és látta is rajta ö nem szolhat hogy mit tegyen de... Rin levete gazdája oldalán fityegö Tensaigát és Sesshomaru kezébe nyomta. Sesshomaru előszőr tétovázot de aztán mégegyszer eszbe jutot az a kérdés hogy: Mért kell ennek így lennie.... most megis válaszolta hát azért mert a testvérek vagyunk istenem mit tetünk, mennyi elvesztegetett idö.

Megfogta a Tensaigát és az öcse felé nézet anyi sok veszekedés vita és véres csata mind hiába...

Közelebb lépet a testvéréhez és megfogta a vállát.Inuyasha tudta hogy kivan mögötte de nem hagyta abba a sírást nem szégyelte hisz KAGOME halott... lassan öszeszedte magát és letete a földre a halot lányt fölált és tétova lépésekkel elindultt, de érezte hogy bátya keze még mindig a válán van. Hozzá fordult és észrevet valamit a testvére szemébe amit nagyon régen nem látot csak akkor amikor még kicsike volt akkor látta a két testvér egymással szemben áltak és mozdulni sem bírtak.Csöndben nézték egymást és meg sem mertek mozdulni a csendet Inuyasha törte meg előréb lépet és elordította magát:

-Kagome meghalt...üvöltötte a szeméből csorogtak a könyek és remeget.

Sesshomaru szinte érezte azt a kínt amit a testvére most átél.  

Inuyasha is tudta hogy most a testvére tényleg a testvére és hogy most elösször közel érzi magához Sesshomarut. Közben lépet, legbelül ö is érezte azt a kérdést hogy mért kellet mindennek így történnie mért volt szükség erre a tragédiára hogy a bátyát ismét a bátya lehessen.

-Mért kellet ennek megtörténnie...?kérdezte Inuyasha mélyen Sesshomaru szemébe nézve.

Sesshomaru nem szolaltmeg csak elfordította a fejét a halot Kagome irányába. Ekkor legnagyobb megdöbenésére öcsse a karjaiba eset és magához szorította. Elkezte verni a vállát de tudta jol Sessomaru hogy ezt már csak végsö elkeseredésében teszi. Lefogta öcse karjait és ö is átölelte...

Mikor megnyugodott Inuyasha Sesshomaru elengedte és odalépet a halot lányhoz előrántotta a Tensaigát és magaelé tartota ekkor meglátta az alvilág küldötteit amit senki más nem látott rajtakívül. És belehasítot a lány hülledező testébe. Aztán elált az utbol odaengedte az öcsét aki nem tudot szohoz jutni és letérdelt az élettelennek tünö lányhoz. Magához huzta majd gyengéden megcsokolta és ekkor vette észre hogy Kagome vissza csokol. Tovább csokolozta kis idő multán fölnéztek mind a ketten és síros szemmel köszöntöték egymást:

-Szoval tényleg szeretsz? kérdezte Kagome könnyes szemekkel.

Inuyasha magához huzta és mégegyszer megcsokolta. Miután ajkuk szétvált Kagome fölált és odasietett a többiekhez akik forron koszöntötték. Malyd a végén Sesshomaruhoz ment.

-Köszönök neked mindent... mondta majd megölelte és megpuszilta az arcát. A nagy szellem vörösödött mint az alma de azért még odafelelte hogy szivesen.

Mindenki vigyorgot a vörös szellem látványán egyedül Inuyasha nem.

-Ugylátom mihelyt fölébredt Kagome egyböl más nyakába veti magát. mondta mint aki megvan sértödve de belül vigyorgott.

-És ezt most kinek céloztad...?kérdezték szinte egyszerre a szellem és Kagome.

De Inuyasha válasz hejett oda ált kettéjük közé és mind a kettö vállát átkarolta. Ekkor már érteték hogy Inu csak jokedvében mondta. Rin is könyeit potyogtatva rohant Sesshomaru felé és egyenesen a karjaiba ugrott.

-Nagyon örülök hogy hejesen cselekedtél...bezzeg Jeki már nem volt ennyire boldog söt leakarta torkolni a gazdáját amiért ösi ellensége életét boldoggá tete és rádásul ölelgette is...de még mielött megszolalhatott volna azelöt eltalálta egy kö amitöl hanyatvágodott. Sesshomaru fölvette a követ és Rin eldobta mielőt még Jekin kritizálni tudot volna valamit is.

Mindenki nevetett még a szellem is vigyorgott ami tőlle elég szokatlan volt.

Késő estig beszélgettek le se feküdtek és ami a legszokatlanabb volt Sesshomaru is otmaradt velük. Nagyon későre járt amikor mindenki elaludt.