letolásátol. Ezért inkább csak magában dohogott tovább.

Gyorsan végeztek a reggelivel és ismét utnak indultak. Sango valamiért nagyon csöndben volt féltete kisöcsét hisz most ha megtalálják biztos hogy kiveszik belölle az égkövet ami az öcse halálát jelenti. Már nem tudta jobban mit akar megtalálni Kohakut hogy tudja hogy holvan, vagy ne tudja meg soha hogy holvan de viszont akkor legaláb életbemarad...

-Mi a baj Sango? kérdezte Kagome aggodva.

-Mi lesz vele ha megtaláljuk? kérdezte síros hangon

Sesshomaru észrevette Sango síros hangát és halgatta tovább a beszélgetést...

-Ha megtaláljuk biztos kikel venni a hátábol az égköszilánkot de akkor Kohaku meghal. mondta egyre elkeseredeteb hangon.

-Nem tudom de majd megoldjuk valahogy. mondta Kadome és barátnője vállára tette a kezét.

 Sesshomaru mélyre szívta a tiszta levegőt és azon gondolkodot mit kellene tennie hogy jovátegye azt a sokbünt amit elkövetet azok elen az emberek ellen akik most mindenben mellete álnak. Rádásul a testvérét, a saját vérét is megtagadta és az Inuyasha édesanyát is lemészárolta a fiu szeme előtt. 15 éves koráig ö nevelte ha lehetett azt nevelésnek nevezni...

Utánna pedig mikor végetért az öcse nevelése minden második lépésben megakarta ölni a testvérét.

Mit tetél? tete föl sajátmagának a kérdést. És mért apám csak 1 nőbe volt iazán szerelmes akit én öltem meg...

Inuyasha remélem egyszer még megtudsz nekem bocsájtani...

Sessomarun is kiült a bánatos fapofa kép de csak két vlaki ismerte fel ezt az arcát... Inuyaha és Rin voltak.

A kislány mihejt észrevette hogy gazdáját valami bántja odasétált a hozzá és átölelte.

-Mi a baj Rin? kérdezte a kislányt

-Sesshomaru nagyur nem az a kérdés hogy nekem mi bajom van hanem az hogy téged mi bánt?!

-Én gonosz vagyok... felelte szomoruan.

-Nem nem vagy az. felelte az öcse.

-Ezt ép te mondod hisz teneked ártotam a legtöbbet...

-Figyelj ez már egyszer megtörtént a multon pedig nem tudunk változtatni... Az a lényeg hogy megbántad a dolgot. felelte és öszintén is gondolta amit mondott.

-Köszönöm nektek. Nemtudom hogy háláljam meg hogy ílyen jokvagytok velem..

Sessomaru lassan sétált hátul a többiek mögött és csak nézet elöre. A nap lassan már telljesen alábukott. Egy nagy erdö elöt álltak meg..

-Itt letáborozhatnánk. javasolta Miroku

Egyetértöen bologatott mindenki és kis idömulva már éget a tábortüz. Sesshomarut még mindig a gondolatai tépázták. De hogylehet az hogy ö megbánjon valami ilyen régen elkövetett bünt. Hány embert bántot oknélkül?

A szellem felált és a közeli toparthoz ment amibe egy apro folyo zuhant bele. a csillagokat olyan tisztán lehetett látni a toban mintha csak az eget nézte volna.

Inuyasha észrevette bátya elment és ö egyböl utánna eredt.

-Esküszöm ha vissza csinálhatnám az idöt én.... kezdte Sesshomaru anélkül hogy a testvárére nézett volna.

-Te még emlékszel az édesanyámra? kérdezte Inuyasha kis idö multán

-Igen...

-Kérlek mesély rolla valamit én már nagyonrégen nem emlékszem rá... kérte Inu

-Az édesanyád rendes ember volt és mindennél jobban szerette apánkat és téged. Az életét áldozta volna csak azért hogy nektek ne legyen bajotok. Édesapánknak is ö volt az egyettlen nö akit életében szeretett. Édesapánk életét adta teérted és Izayoi életéért. Édesanyád törékeny külseje mellet kemény belsö rejlet. Történt egyszer: apánkat megtámadta egy különleges fertözés... már mindenki lemondott rola. Ésesanyád elment Totosyhoz hogy csinálja meg ugy a kardot hogy ö is tudja használni. A Tensaigát azért hogy apánkat életrekeltse a Tessaigát pedig azért hogy amedig lábadozik addig is megtudjon védeni benneteket. Édesapánkat nem viselték el se a démonok mert egy emberbe szerelmes az emberek pedig azért utálták mert démon volt. Édesapánknak nem volt más választása kénytelen v olt othagyni benneteket mert ha nem így tesz az valoszinüleg a halálotokhoz vezet. Mikor othagyott beneteket hozzámfordult 1 kéréssel hogy vigyelek magammal és segítsek neked felnöni és védjelekmeg a rosztol de azt is nagyon jol tudta hogy gyülöllek ezért megesküdtette velem hogy csak 16 éves korodtol harcolhatok veled amikor már képes vagy a saját kardoddal hacolni. Édesapánk tudta nagyon jol hogy majd nem tudjuk egymást legyözni hisz tenálladvan a legerösseb kard nállam pedig az élet kardja igy harcunk teljesen fölöslegessé vált. Én egy sötét éjszaka mikor már mindenki az igazak álmt látta elmentem hogy elvigyelek téged magammal azthitem te és édesanyáddal régen alszotok nem igy terveztem el... pár percig halgatot majd folytata

Az eröd egyre hatlmasabb let és te is észrevetted. Én mindig lekezelöen és undorral néztem rád... sohajtot egyet és folytata. És teneked egyre jobban hiányzot anyád. Elakartál menni hozzá de én megmondtam ha megteszed nagyon keserüen megbánod... Te viszont nem tudtál uralkodni magadon és édesanyád falujafelé igyekeztél. És én pedig azthiszem életem leszörnyüb tetét hajtottam végre.... Hamarab érkeztem meg mint te. Édesanyád a folyoparton mosot és... én.... hátulrol...

-Megölted. fejezte be Inuyasha.

-I... gen. felelte vissza megbáno hangon -Téged is megakartalak ölni annak ellenére amit apánknak igértem... Csak valami olyan történt amitöl szinte remegni kezdtem. Apánk jelent meg elöttem Izayoi hején. Láttam magamelőt apánkat a mély tekintetét és azt hogy ugynéz rám mintha egy utolso senki lennék. Haragot és mély szomoruságot árasztott a szeme.

Sesshomaru szemböl két könycsep csorgott végig az acán. -Sohatöbbé nem akarok senkit bántani. Föleg nem a saját vérem tudom hogy hibáztam és azt is hogy ezt 1 egyszerü bocsánatkéréssel nem lehet vissza csinálni. De nem tudom hogy köszönjem meg neked azt a sokminden jot amit te adtál nekem.

Sesshomaru fölált és elakart menni de Inuyasha megragadta a karját.

-Elveted töllem az édesanyám. mondta és egy könycsep hulot alá a szeméböl. -Tudom anyát nem lehet senkivel hejetesíteni de neked köszönhetem hogy él egy olyan ember akit mindenkinél joban szeretek. mondta és Kagome nevetös arcára nézet ahogy a tábortüz megvilágítja.-Tudom hogy megbántad amitt tettél... de én már nagyonrégen megbocsájtottam neked. szoritotta meg bátya vállát. -Tudnod kell te mostmár ebbe a csapatba játszol ahol énis.

-Azthiszem bocsánatkéréssel én is tarorom neked... mondta Inu lehunyt szemmel

-Amikor démonná változtam át Rint is megakartam támadni pedig öneki nemsok köze volt a dologhoz. mondta és a földet kezte kémlelni.

-O öcskös jo hogy megint együt van a család. felelte és megütögette a testvére vállát.

Az este további részét már együt töltötték el. Vacsoráztak és egy ideig még beszélgettek de azután elaludtak. Örömmel tapasztalták hogy Sesshomaru megnyugodott és mostmár ö is jolérzi magát a csapatban.

Még nem volt reggel amikor Kagome és Sango felébredtek.

-Sango ahogy jöttünk idefele láttam a közelbe egy tavat, menjünk és fürödjünk meg a fiuk még ugyis késöbb kelnek. mondta Kagome suttogva.

Sango bolintott és ovatosan kimászot Miroku karjai közül. Kagome is lebontotta magárol kedvese ölelö karjait. Ovatosan elindültak. A tavat nem is olyan késön rátaláltak. Midketten levetköztek és bementek a vizbe.

-Ez nagyon hideg!! sziszent fel Kagome.

-Mit gondoltál milyen lesz, hisz nagyon hüvös volt az este. mondta Sango mosolyogva

-Ez igaz. bologatot a lány

Nem is selytette a két fürdözö lány hogy nem is olyan messze töllük valaki figyeli öket. Valaki aki nagyon sötét terveket szövöget elenük. Megakarta boszulni szerelme elvesztését és azt hogy az orvul hádba támadta. Azt is hogy nem élhet mostmár soha teljes életet hisz megölték, mostmárcsak mint föld és hamu a teste. Magával akarta vinni anak a fiunak a lelkét akimiat most csak egy mozgo váza...

A lányok 10 perc után végeztek... kisétáltak a partra és megtürölköztek. De nem indultak vissza azonnal a  táborhelyre lekötötte öket a to varázslatos látványa és a napfelkelte gyönyörü fényei.

-Mi van veletek? Mármint veled és Mirokuval. kérdezte Kagome kiváncsian.

-Azthiszem szeretem de nem bizom benne. mondta Sango sajnálkozva

-Ö is szeret ebben biztosvagyok... mondta Kagome

-Remélem. És tiveletek mi van? kérdezte a szellemirto

-Amiota viszahozot a testvére a halálbol azota minden megváltozot széltöl is ov. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Mindent megtennék azért hogy ne essen neki semmi baja...

-Azthiszem evvel mindent elmondtál. monda Sango

-Mostmárcsak egyvalami aggaszt Sesshomaru. mondta Kagome

-Mi?

-Azthiszem most egy ideig boldog mert Inuyasha nem haragszik rá... de nem tudom medigbirja azt hogy neki nincs senkije, egy idöután majd öneki is hiányozni fog valami az életéböl. Az aggaszt hogy itt akar benünket hagyni és Inu ennek nem fog örülni. De az is hogy Sesshomaru boldogtalan lesz. sajnálkozot Kagome

-Hidd el megfog ez oldodni. Majd jön valaki aki meg....de ekkor a fákmögül az a gonosz valaki félbeszakitotta Sango mondatát.

-Kikyo mit keresel te itt? kérdezte Kagome

-Nem tartozom neked magyarázattal! felelte dühösen és elövet egy nyilveszöt. -Most mindenért megfizetsz amit velem tetetek!!! üvöltötte Kikyo

Sango és Kagome nem hoztak fegyvereket ezért csak elkerülni tudták a nyilveszöket amit Kikyo kilöt.

-Sango vigyázz!! kiáltot oda kagome mert látta hogy Kikyo a lányt vette célba. Sangot anyira meglepte a dolog hogy nem tudott megmozdulni csak megkövülte várta mig a nyill egyenesen a szivébe nem hatol. Kagome látta a lány tehetetlenségét és ellökte a lányt de ezért öt találta el. Kagome eleset mert a lábába furodott a kilöt nyilveszö.

-Kagome! szolt oda neki Sango de ismét egy nyilat kellet kikerülni

-Sango menj vissza és hivd ide Inuyasháékat!!!Sies!! szolt oda Kagome.

Kagome kitépte a lábábo a nyilvesszöt ami feketén ragyogot, gonosz erök szenyezték. A lány nem engedte el a nyilat az égkö és a saját erejével megtisztitotta azt. A nyil elkezdet lila szinnel világitani.

-Kikyo én nem akarlak tége bántani de nem engedhetem meg hogy a barátaimat bántsd! kiáltotta Kagome és eldobta a nyilveszöt. A nyil ugy repült elöre mintha csak egy ijjal lett volna kilöve. Kikyot eltalálta a nyil de az mintha megse történt volna. Vérben forgo szemekkel nézet Kagoméra aki félelmében remeget.

-Nem emlékszel én már halot vagyok!!! kacagot a lány sátáni kacajjal

Kikyo ismét egy nyillat vett elö és Kagome vállába lötte. Eredetileg a lány szivét akarta eltalálni de a tölle kapot nyil ami a válában volt nem ot találta el a lányt ahol akarta.

-Hagyd béken Kagomét!!! üvöltöte Inuyasha. És most olyat tet amit eddig még soha nem, akármien életveszélybe került Kikyo elöt soha nem huzta elö a Tessaigát. Most elörántotta a kardot és nem éppen kedves szemekkel így szolt:

-Ne merj hozzáérni Kagoméhez mert keservesen megfiztsz érte!!! üvöltötte és a lány elé lépet aki már alig látot.

-Inuyasha.... én azthitem szeretsz... de te elárultál!!! Aztigérted megvédesz mindentöl hogy meleted nem érhet majd semmi bajom most pedig te magad fenyegetsz aval hogy megölsz! Enyit rollad és az átkozott igéreteidröl! Keservesen megfüzetsz azért amiért elárultálengem!! vicsorogta Kikyo és egy fekete tüzben égö nyilat huzott elő.

-Tudom hogy mit igértem neked nem kell emlékeztetni de már nem szeretlek te pedig megakarod ölni a barátaimat és ezt nem hagyom sennkinek még neked se!!! mondta egyre dühösebben.

-Ha ha ha barát nem kell a szinjáték! Tudom hogy szerelmes vagy abba a lányba!

-Igen szeretem Kagomét! És kész vagyok érte kiálni akár még teelened is!!!!!

Kikyonak ebben a pillanatban vérezni kezdet az a sebbe amibe annakidején meghalt. Szemei fájdalmat tükröztek és mély bánatott. Kikyonak jobban fájtak Inuyasha szavai mit ezernyi mérgezet nyil a testébe.

-NEM SOHA NEM!!!! kiabálta a lány és öszeeset

Kikyo tudta hogy szereti a lányt Inuyasha de soha nem gondolta hogy képes beismerni az érzéseit enyi ember elött. Hisz ö mindig gyáva volt ahoz hogy beismerje mások elöt hogy kit szeret. Itt arra számitot hogy Inu malyd elkezd tiltakozni és evvel Kagomét átsegíti a tulvilágra. Vagy lehet hogy engem nem is szeretet soha... hasítot a lányba a felismerés. Ha most élne biztos megakarna halni.. de már halot neki az a dolga hogy elpusztitsa Inuyashaát aki már biztos hogy elárulta.

-Egyszer még mindenért megfizettek!!!

-Nem hinném! mondta Sesshomaru aki tényleg megakarta ölni a lányt. Neki rohant a karmait kiengedte és a lányba akarta méyeszteni Kikyo nem védekezet ép ellenkezöleg várta a megválto halált vagy tudatnélküliséget nem akarta beismerni gyengeségét ezért mondta hogy mindenki megfizet a haláláért de most mindennél jobban várta azt a pillanatot amikor Sesshomaru erös keze végez vele és a tudatával. Magának se merte beismerni de már nem volt mitöl tartani hisz a halál egyenesen felé tartott, és senki nincs aki megálitsa ezt senki... Inuyasha kérlek bocsálsatok meg nekem amiért mindeneteket elakartam pusztitani... Én már nem haragszom... tudom Naraku tehetett mindenröl... az én sorsom megvolt írva nem kellet volna vissza hoznia annak a boszorkának... Én halot vagyok és az is leszek... gondolta Kikyo.

Ám ekkor az égkö Kagome nyakábol kiemelkedet és a papnö felé szált. Sesshomaru megált és nézte mi fog történni.

Az égkö fehér fénye megvilágitotta a papnőt aki lehunyta a szemét. Mindenki döbenten figyelte mitörténik a papnővel egyedül Inuyashát hagyták hidegen az események mert szerelme ép elájult sok vért vesztet Kikyo nyilaitol. A ruhájábol letépet egy keveset és szorítokötést csinált a lánynak.

Eközben Kikyo a magasba emelkedet és az égkö magasan felete mégfényesebben világitot.És egyszercsak megjelent a fénybe egy nöi alak Midoriko volt aki az égkövet teremtete.

-Kikyo sokáig vigyáztál az égköre kiáltad a probát és a büntetésed is tulélted. mondta a szellemkép -Tudtad mivel jár az ha beleszeretsz valakibe egy másik miko miat az volt a büntetésed hogy meg kell halnod, de ha bebizonyitod hogy te letutsz mondani rola és hogyha elfelejted a bosszut visszakapo az életed.... és nem vagy töbé miko.

A szellemkép eltünt és a majdnem egész éköböl 4 lélek tért bele Kikyo testébe. Az egyik a szerlem lelke volt a másik a bátorságé a harmadik a bölcsesség a negyedi pedi a testvéreiség lelke volt. A kö visszaszált Kagome nyakába akinek a sebbei abban a pilanatban eltüntek. Kagome kinyitotta a szemét és Inuyasha kezébe hajtota a fejét. Aztán hirtelen Kikyora nézet aki még mindig a levegöben volt... Mi történik vele? kérdezte magában de elfelejtett válaszolni magának mert Kikyo szemeit kinyitotta és elsö pillantása Kagomére eset.

Kikyo kinyitotta a szemét de már korántse tünt olyan kemény embertelennek söt egészen barátságos lett a tekintete. Aztán ismét behunyta a szemét és elkezdet zuhanni de Sesshomaru érte szaladt és elkapta. Kikyo ismét kinyitotta a szemét és most Sesshomaru szemébe nézet. Kikyo elpirult az erös kezekbe és megszolalt:

-Köszönöm hogy segítettél. De most leengednél. szolt Kikyo zavarába még mindi piros volt                                                                                                                                                                 

-Persze ne haragudj. szolt zavartan a démon.

Leengetta a lányt és utána nemsok tartota vissza hogy egyszintel lejeb ne essen.

Kikyo Kagoméhez ment és letérdelt a lány mellé. Párpercig figyelte a lányt és utánna megszolalt

-Nemtudom mitörtént velem.... kezdte halkan. -Csak annyit akarok kérni tölletek hogy bocsálsatok meg nekem! mondta lehajtott fejel és könyeket potyogtatva Kagome karjaiba zuhant.

Kagome magához szoritotta a lányt és elgondolkodva nézet szét mitörténik Kikyoval? Sír? Hogyan lehet? És bocsánatot kér? De mért teszi? Vagy eziscsak egy csapda? gondolkozot tovább.

-Kikyo nem értem mi történt veled! nézet rá értetlenül Kagome

-Én tudom!! ugrott elö Myoga.

-Te vérszivo hogykerülsz te ide? kérdezte Inu ingerülten.

-Ne beszéljen velem igy Inuyasha urfi. mondta Myoga sértödötten

-Myoga kérlek meséld el nekünk mitörtént velem?! kérte barátságosan.

-Hát legyen... Kikyo te élsz...

-Micsoda? kérdezték szinte egyszerre

Szoval Kikyo él? Kérdezte magában Sesshomaru...

-Igen él hálla az églönek na és persz Midorikonak aki az égkövet készítete. Régesrégen kezdödöt az égkö kézröl kézre járt generáciorol generáciora. Kikyonak hatalmas ereje volt még azlelöt mielött az égkö hozzákerült volna. A roszat jová és a gonoszat kedvessé tudta tenni. Kikyo egy igazi miko volt orjási szellemi erövel rendelkezet.Ezért hozzá került a négy lélek égköve. Persze ezt sokan nem nézték joszemmel, volt a közelben egy másik miko is aki elátkozot téged. nézet most Kikyora Myoga.

-Engem, mivel? kérdezte döbenten Kikyo.

-Azt hozákel tennem akor még nem voltál szerelmes Inuyashaba. folytata Myoga. -Azzal átkozot el ha te egyszer beleszeretsz valakibe megfogsz halni.

Malydnem mindenkinek földigeset az álla.

De Myoga folytatta továb: -Persze az átok is szerepet játszot ebben a tragédiában de leginkább Naraku tehet rola. Ha nem lett volna rajtad az átok nem halsz bele a sérüléseidbe soha!!!! De az égkö 4 lelke rájöt a csalásra hogy átok miat haltál meg. És ök pedig arraitéltek hogy lesz valaki aki viszahoz és neked megkel bocsájtanod az árulonak és elkel temetned a multat. Lekel mondanod mindenröl arrol hogy élvemaradj és hogy Inuyasha urfit magadalvid a tulvilágra. Ezért cserébe a az égkö négy lelket ad neked. A bátorág, testvérieség, bölcsesség és a szerelem lelke költözöt beléd, ezen kivül viszakaptad a szabadságodat.. nem vagy többé miko és szabadon lehetsz szerlmes, ezért már nem jár büntetés.

Kikyo elvörösödöt nem tudta mért de megint arra gondolt amikor leeset és Sesshomaru elkapta nem akart hini magának már megint butaságokon jár a feje... és mért pont a szellem jutot észébe nem értem...

Kagome nagyon elszomorodot félt a jövötöl és atol hogy Inuyasha mihejt elengei a kezét odasiet Kikyoho és egymás karjaiba esnek. Lehajtota a fejét és elengete Inu kezét a fiu elengedte a kezét és Kagome azthite elment melölle. Inuyash letérdelt a lány melé felemelte a lány könyess arcát és megcsokolta.

-Csak nem gondoltad? kérdezte mosolyogva

-De igen. mosolyogta el magát Kagome.

Kagome fürkészön figyelte Kikyo arcát de nem látot rajta féltékenységet se bánatot. Elenkezöleg boldog volt és érdekes fény ragyogott a szemeiben. És vörös volt vérvörös. Valamitöl elpirult ez kétségtelen...

Kikyo fölált és elakart indulni mert nem akarta Inuashát és Kagomét szétválasztani nagyon kedvesek így együt tetszet neki az ahogy Kagome elmosolyogta magát miközbe a szemei sirtak. Öszinte volt a sírása és a nevetése is. Megakart indulni de Kagome mellélépet.

-Hova akarsz menni?

-Nem tudom, de muszály ithagynom benneteket. sajnálkozva pillantot Sesshomarura bár ezt senki nem vette észre.

-Már mért lenne muszály?! kérdezte Kagome gyanakodva

-Csak nem akarok ketötök közöt bonyodalmat. mondta Kikyo

-Én bizom bennetek! mondta Kagome

Sesshomaru is odalépet.

-Ugye nem akarsz elmenni? kérdezte Sesshomaru. Tipikus fapofát vágot de még a hangja is egyhangu volt a szemében csillant valami érdekes fény.

Mielöt Kikyo válaszolt volna Kagome szolt hejette:

-Persze hogy nem!! válaszlolt mosolyogva

Kagome viszament a töbiekhez és elujságolta hogy mégegy taggal nöt a csapat.

-Biztos hogy joötlet ez? kérdezte Sango bizalmasan.

-Én megbizom Inuyashában. a fiu möggöte ült Kagome pedig hátrahajolt a fiu mellére hajtotta a fejét, Inu pedig megcsokolta.

Eközben Sesshomaru és Kikyo beszélgettek:

-Nagyon köszönöm neked hogy elkaptál. kezdte Kikyo

-Ez csak természetes. mondta Sesshomaru

-Szerintem nem annyira. mondta Kikyo.

-Nem akarok szemtelennek tünni de tényleg elfelejteted az öcsémet? tete föl a kérdést de utána legsziveseben leharapta volna a saját nyelvét mert Kikyo fülig elprult. -Nem kell rá válaszolni ha nem akarsz. füzte hozzá gyorsan de a lány még mindig piros volt. Most biztos azthiszi hogy akaroktölle valamit.... erre Sesshomaru is elvörösödöt.

-Én már nem vagyok szerelmes belé! mondta Kikyo de gondolatban hozáfüzte belé nem... mi mire gondolok... jaj ne nem hiszek magamnak... Buta Kikyo mit érzel most...

Kis idö után visszamentek a többiekhez de akkora már nem látszot rajtuk semmi az elözményekböl.

-És most végülis hova megyünk. kérdezte Kikyo.

-Az égköböl hiányzik még 3 darab és öszekel szednünk. mondta Inuyasha

-Azt tudjuk holvannak? kérdezte kiváncsian Kikyo

-1 Kohakunál 2 pedig Kougánál. mondta Miroku.

-És öknekik tudjuk a hejüket? kérdezösködöt tövább Kikyo

-Kouga egy farkasordával a farkasok hegyében él. mondta Sesshomaru

-Kohaku pedig a kisöcsém akit Naraku öltmeg és egy égköszilánk tartja életben. Csakhogy nemtudjuk hogy hovan most. mondta elkeseredt hangon Sango

A nap további részében beszélgettek és ma nem mentek tovább. Nagyon kedves hejvolt az a kis eröszéli tisztás még egy éjszakát ottöltötek. Kagome és Inuyasha fölmentek egy sürü fa tetejlébe és egymás karjaiba aludtak el.

Miroku és Sango tisztes távolságban feküdtek egymástol mert a szerzetes ismét szemtelenkedt. Jyekin és Rin egymástol nem messze pihentek meg. A kis Shipo és Kirara is egymásmellet aludtak. Szegény kimerült Kikyot is elnyomta az álom pedig megfogadta hogy nemfog aludni hisz szeretevolna a csillagokat csodálni amire azelöt soha nem volt lehetösége. Sesshomarutol nemmessze aludt el. Csak 1 fatörzs választotta el öket egymástol. Mindketten valami megfoghatatlan dolgot éreztek egymásiránt... Sesshomarut elbüvölte a lány szépsége és törékenysége. Kikiyot lenyügözte a fiu ereje és a nagyon ügyesen titkolt közvetlensége. Még álmában is azt a képet látta maga elöt amikor a szelem karjaiban tartotta öt, pedig azelöt megakarta ölni öt.