Lassan beköszöntöt a hajnal még elég sötét volt.

Kikyo riadtan ébredt mert valami nagyon nehéz volt rajta. Nem merte kinyitni a szemét félt attol hogy ami tegnap vele történt csak álom volt és most élöhalotkéntvan eltemetve a földalá. Remegnikezdet és arra gondolt hogy vele mostmár soha nem fogjodolog történni. Leginkáb nem is attol félt hogy halot lesz hanem attol hogy Sesshomaru most ugyanugy gyülöli mint azelöt. Könnyei némán csorogtak a szeméböl fájt neki ez a gondolat és az hogy mostmár soha nem mondhatja meg senkinek hogy mennyire hálás nekik hogy most igy érez valaki iránt. 10 percig mozdulatlanul feküdt, csak remeget és gondolataival játszot... Aztán ugydöntöt kikel nyitnia a szemét ha tényleg földalat van megkel neki halnia és akkor már legaláb soha nemfog neki fájni semmi. Az utolso könycsepe leeset utánna kinyitotta a szemét legnagyobb meglepetésére ugyanott t alálta magát mint azelöt. A nehéz dolog rajta pedig a szellem prémje volt. Kikyo letörölte a szemét és elmosojodott. De bolond vagy te Kikyo gondolta majd átölelte a sejmes ruhadarabot.

Sesshomaru.... mondta magában.

A lány megfordult de a szellemnek a hülthejét találta. Agodva pillantot körül de nemlelte öt sehol. Ezért felkelt és utnak indult de elötte mégegyszer magához ölelte a puha prémet majd ovatosan letette az egyik sziklára. Nemtudta merremenyen csak ammere a lába és a szive vezette. Csodálkozva figyelte hogy ahoz a toparthoz jutott visza ahol életrekelt...

egy ideig nézte a tájat és a tavat, de észrevette hogy a szellem is otvan ép fürdött. Kikyo arca vérvörösre változot elakart indulni de nemtudott megmozdulni mintha a lába földbegyökerezet volna. Pár percig figyelte az erös szellemet de aztán az eszére halgatott és viszament a táborba.

Sesshomaru viszanézett és a lány hejére pillantot. És msolygot egyet, és csak anyit mondot magában: -Kikyo...

Lehet hogy nem nézet egyszersem a lányfelé de a szaglása és a hallása még mindig nagyon erös volt. Tudta nagyon jol hogy nem messze van ott valaki de mihelyt észrevette a lány illatát inkáb nem nézet vissza... türte a lány tekintetét. Kisétált a vizböl megszáritkozot és fölöltözöt és egyenesen a táborfele vette az utját.

Kikyo zavarában azt se tudta hova legyen.Egy ideig föls-le járkált. Kisidö mulva a vállára vete a prémet és magához ölelte és lehunyta a szemét malyd nemsokára visszaaludt.

Már mindenki továbindult egyedül Sesshomaru maradt Kikyo mellet aki még mindig aludt, délkörül járt az idö mert magasan volt a nap. Kikyo felébredt de nem akarta kinyitni a szemét érezte a tüzes nyári napsütést az arcán ezért arra fordítota a fejét... mikor megszolalt a hasa érezte hogy éhes és hogy ennie kell valamit. Kinyitotta a szemét és vele szemben Sesshomaru ült. A többieknek hire hamva se volt.

-A többiek hol vannak? kérdezte Kikyo zavartan

-Már kora reggel tovább indultak de nem volt szivük fölkelteni ezért engem kértekmeg hogy maradjak melleted és ha fölébredsz majd utánnuk indulunk. mondta a szellem

Kagome javaslata volt mert hirtelen nagyon sürgös lett a mehetnéke de csak azért mert támadt egy bizar ötlete amihez nem kell más csak 2 ember és ökk ketten maradtak itt. Hát igen Kagome hamar észrevette a nyilladozo rozsát a csalán közöt föleg most. Reggel ahogy felébredt alig várta hogy együtmaradjon a lehendö páros. Hisz észrevette a lányon hogy mosolyogva alszik és Sesshomaru prémjét ölelgeti. Rádásul ahogy tegnap egymásra néztek mindent megvilágitot Kagome agyában... És azt a pillantást is észrevette amikor Kikyo elakart menni utolso szinte láthatatlan pillantása a szellemre eset.

-Köszönöm... mondta Kikyo és mélyen lehajtotta a fejét

-Mit? kérdezte a szellem kikerekedet szemekkel

Kikyo nem szolt semmit csak levette a válárol a ruhadarabot és vissza rakta a gazdája vállára.

-Láttam hogy fáztál és ugygondoltam nemhagylak megbetegedni.. kezdett el magyarászkodni.

A szellem fölált és elment a közeli fáig és egy tálcával a kezében tért vissza amin étel volt. Letete a lány elé és szembe ült vele. Kikyo gyorsan végzet az ebéd reggelivel.

-Ezt te csináltad? kérdezte gyanakodva

-Nem éppen. Kagome csinálta. mondta és felált

-Már mennünk kell? kérdezte Kikyo csalodotan

-Ahogy neked jo. mondta a szellem

-Ha sétálva is mehetünk...?

Elindultak egymás mellet de szolni nem tudtak semmit, de a csönd most jo volt mindkettöjüknek azon gondolkoztak mit mondjanak egymásnak mert szohoz akartak jutni de nem tudták mit mondjanak vagy hogy és hogy kell-e valamit mondani mert ebben se volt egyikük se biztos. Végül Kikyo törtemeg a csendet:

-Kérlek ne haragudj rám amiért bántani akartam az öcsédet. kezdte szomoruan Kikyo

-Azok az idök már elmultak és nem vagyok mérges senkire föleg terád nem. felelte a szellem

-Mért vagy velem ilyen megértö, de nemcsak te én bántotalak beneteket mostpedig csak jotkapok mindenfelöl.

-Erröl énis sokat tudnék mesélni. mondta Sesshomaru

-Akkor mesélj, ráérünk nem?! érdeklödöt Kikyo

-Arol te is tudsz hogy annakidején mitörtént velem és az öcsémközt mindig utáltam öt és az anyát is. Megöltem az édesanyát és majdenem öt is. Ezerszer játszotunk már életre halálra de édesapánk kifogott rajtunk tete a kezét a Tensaigára. Rádásul élete szerelmét is megakartam ölni Kagomét. (Hát hogyne élete szerelme Sesshomaru tesztelt de nem vett észre semmit a lányon, ellenkezöleg a lány egyreinkább a fiu szemét nézte nem tudta levenni rola)

-És hogybékültetek ki? kérdezte Kikyo és még mindig a szellem szemébe nézet még pislantani is megfeletkezet.

-Kagome meghalt. Életét adta szerelméért és azért hogy megmentsen minket Narakutol az öcsém a halot lányt tartota a kezében és bennem megmozdult valami visza emlékeztem amikor még nagyon faitalok voltunk... bodogok voltunk és szeretük egymást... és akkor ugygondoltam segítek neki viszahoztam Kagomét a Tensaiga sigtégével. Hálábol megöleltük egymást ekkor már tudtam hogy onnantol megváltozik a világom azota vagyok melletük és mindennapal egyrejobban irigylem öket.

-Te már rég nemvagy gonosz... szereted az embereket... nagyon kedves és szeretere mélto valaki vagy.. mondta Kikyo de belepirult azonnal.

-Köszönöm. mondta és kedvesen elmosolyodot

-Mért irigyled öket? kérdezte boldogan Kikyo

-Mert szeretik egymást. Tulajdonképen örülök neki hogy márcsak párnap van a hétböl. Megegyeztem velük hogy egy hétig velük maradok és ha jolérzem magam velük akkor talán maradok és csatlakozom a csapathoz, nagyon megkedveltem mindenkit és nem szivesen hagyom itt a testvérem se de ha igymaradok belebolondoluk a... de ugygondolta nemfejezi be a mondatot.

Kikyo most ugyérezte megfordul vele a világ és ha most nem mond valamit neki akkor othagya öket örökre. De mit mondhatna... még ö se nagyon tudja mit akar kezdeni az életével. Nem hogy másnak még magányak se volt képes kimondani azt a 2 szot.

-Sesshomaru te nagyon kedves és joképü... itt egy pillanatra megált nem hitte el hogy ezt mondta de aztán ismét folytata  -szellem vagy. Szerintem a lányok sorbaálnak érted... mondta de ezt is megbánta

Sesshomaru hangosan felkacagot ezt már ö se birta fapofával.

-Nem is tudom hol a sor vége... mondta malyd nevetnikeztek mindketen.

Lassan sötét felhök gyülekeztek az égen és már ugynézet ki hogy esteledik is. Hangosan morajlott az ég és ugyérzödött nagy vihar van kialakuloban.

-Milenne ha most inkáb keresnénk valami esövédte hejet és majd holnap megkeresnénk a többieket? kérdezte Sesshomaru. Pedig tudta nagyonjol hogy testvére is a közelben van megérezt az illatukat a többieknek.

Nem is messze töllük Inuyasháék ép aludni indultak amikor Inuyasha megérezte a Kikyo és bátya illatát.

-Kagome ittvannak valahol. jelentete be Inuyasha

-Közel vannak?  kérdezte

-Azthiszem 1-2 km-re lehetnek értükmegyek! mondta gyorsan és felugrot a levegöbe

-Fekszik!!! mondta és Inu leeset a földre és lefejelte a földet.

Még most nem mehet oda senki. Nagyon korai lenne. gondolta magában Kagome. Remélem Sesshomaru tudja mit kell csinálnia és nem jön a nyakunkra?

-Ez most mire volt jo?! dühöngöt Inu de egy égdörgés megzavarta a morgását...

Kagome nem szolt semmit fölsegítette a földröl a morgo fiut és megcsokolta. Megfogta a ruhájánál fogva és behuzta egy közeli barlangba...

-Majd meglátod... felelte sejtelmesen

Találtak egy barlangot Sesshomaru végigjárta hogy ellenörizze hogy biztonságos-e igaz nem tudta teljesen végigjárni mert egyrészen levolt zárva de utánna nem foglalkozot vele. Odakint üvöltöt a szél és zuhogott az esö a nyári idöböl gonosz vihar lett. Sesshomaru tüzetgyujtot és a tüzmellé ült. Kikyot végigrázta a hideg a villámok láttán öszehuzta magát és régi rosz emlékek törtek fel benne. Az jutott az eszébe amikor a lekeket kapta a lélekgyüjtöktöl, amikor a boszorka életre keltette ött.Amikor Kagomét elzárta szerelme elöl bántotta amit vele tett soha nem akart senkinek bánatot okozni. Most viszont félt retteget.... Kikyo lehunta a szemét és remeget csukot szemeiböl csorogtak a könnyek...

Sesshomaru melléült és megfogta a lány vállát.

-Mi bánt Kikyo? kérdezte a szellem

-Csak az emlékeim. mondta nyugottab hangon.

A hideg szél még a barlangba is behatolt. A lány önkéntelenül vacogni kezdet és libbörös lett a karja. Sesshumaru ezt rögtön észrevete a válárol a prémet Kikyora terítette és átkarolta a lányt hogy ne fázzon.

-Fázol még? kédezte és mégszorossabban magához huzta a lányt.

-Nem. felelte Kikyo és a fiu mellére hajtotta a fejét.

A lány behunyta a szemét és csak hallgatta a fiu különleges szivverését, nem mert megmozdulni félt ha megmoccan minden szertefoszlik körülötte. Nagyon közelérezte magához a szellemet érezte ahogy a melkasa föls-le mozog minden apro rezdülését. Kikyo hamar elaludt az ölelö karokba, de akkor már tudta hogy most nemkell félnie az álmaitol, mert most még azok se bánthatják. A szellem egész este fennvolt egyébkéntsem az az alvos fajta mostmegaztán pláne hogy mellözi az alvást. Ugyérezte életében elöször szeret valakit...

Hamar elkezdet világosodni Kikyo Sesshomaru karjaiban ébredt. Kinyittota a szemét és a szellem arcára nézet akinek nyitvavolt a szeme.

-Joreggelt. köszönt Kikyo de még mindig nem mozdultak

-Jolaludtál? érdeklödött Sesshomaru

-Igen. felelte Kikyo csillogo szemekkel

Még mindig mozdulatlanul ültek és egymás tekintetében vesztek el... Érezték hogy valami láthatatlan kötelék huzza öket egymás felé. Kikyo lehunyta a szemét és csokra nyujtotta ajkait, a szellem is közeledett a lány felé és ö is lehunyta a szemmét...

De hirtelen kinyitotta a szemeit ami vörösen izzot. A lány rettentöen megrémült de még fölfogta amit mondott neki a szellem:

-Kikyo most menj innen!!! kiáltotta fölugrot a lányt biztonságosan a földre rakta és mérgesen körülnézet. Vicsorgot és a karmait is kiengette. Kikyo értetlenül állt a barlang szájjánál és aggodva figyelte a szellem minden mozdulatát.... Ebben a pilanatban a barlang sötétjéböl két vörös szempárt lehetet látni de azon kívül semmei mást. De az ismeretlen kijebb lépet és egy hatalmas medvedémonnal találták magát szemben Sesshomaru. Nem jedt meg az oriási teremtménytöl söt még önbizalmat adot neki hogy valakin segítenie kell és most nem csak a saját szorakoztatására öli meg a jokora joszágott. Sesshomaru belekarmolt a medvének az oldalába erös karmaival de az nemnagyon zavartatta magát. Látta hogy a karmai nem segítenek itt most ezért elörántotta a kardját és avval támadt neki a medvedémonnak, d e a medve erössebnek bizonyult kivere Sesshomaru kezéböl a kardot ami a barlang falának csapodot, majd a medve a gazdáját is a kard után küldte. Kikyo sírva kiabált Sesshomarunak, de a medve gyorsabban reagált a kiabálásra megragadta a lány derekánál fogva de a lány eszméletlen volt amikor a medve kirohant vele a barlangbol de aztán megált. Sesshomaru gyorsan fölált és észrevette hogy Kikyo a medvedémon markaiban van. Szemei mégvörösebre gyultak harag féltést és gyülöletet lehetet belölle kiolvasni. Elkezdet növekedni hatalmas agyarai és szemei nötek, megjelent démoni külsövel a medvére vetette magát és amelyik kezében a szeretett lányt tartotta letépte. A lányt villámgyorsan egy biztonságos hejre tette és ismét a megtépázott medvének eset. Villámgyorsan mozgott. A medve csak azt vette észre hogy egyszer a h_ e1tába máskor pedig a

gyomrába merülnek az éles karmok. Sesshomaru gyorsan akart végezni a medvével mert féltette Kikyot aki még nem ébredt fel nagyon merte remélni hogy nem eset neki semmi baja. Amugy szeretett játszadozni a prédáival de ez most nem foglalkoztatta tulságosan ez rávicsorgott a medvedémonra és egyvillámgyors mozdulatal kivégezte a medvét akinek a feje a porba eset, a teste pedig kivágot faként bukott elöre! Sesshomaru Kikyot a karjaiba vette és visszaváltotta emberibb külsöjét, nem akarta megjeszteni Kikyot a démoni alakjával. A lány szive hevesen kalapált de párperc mulva magához tért, érezte hogy a szellem a karjaiban viszi öt. A lány a szellem nyakába karolt és kinyitotta a szemét.

-Nincs semmi bajod? kérdezte Sesshomaru aggodva

Válasz helyet csókot kapot a lánytol, persze ö ezt egyböl viszonozta is.

Inuyasháék rohanva érkeztek a hejszinre ugyanis Inu megérezte a vér és a testvére illatát. Mire odaértek megdöbbentö kép fogatta öket egyedül Kagome nem lepödött meg a dolgon hisz sikerült a terve. Pár pillanatig mosolyogva figyelte a boldog párt utánna elkezdte cibálni a többieket hogy ök ketten egyedül maradhasanak. Mikor már mindenki elment a közelböl akkor váltak ismét külön.

-Szeretlek... mondta Kikyo és a szellem melléhez simult

-Én is. mondta a szellem és megcsokolta a lány homlokát.

-Szerintem menjünk utánnuk... javasolta Kikyo

Eközben Kagoméék tüzetgyujtottak és vacsorát is csináltak. Mikor megérkezet a pár Kagome mosolyogva mondta:

-Ép jokor jöttetek kész a vacsora. azzal mindkettöjükelé egy tele tálcát adot.

Az este gyorsan eltelt és mindenki határtalanul boldog volt ugytünt mindenki rátalált a boldogságra egyedül Sango aggodot öcséért. Ha nem lenne testvér ö is mondhatná hogy boldog hisz Miroku nagyon megváltozot az utobbi idökben és vele is máshogy viselkedik, talán az ö kapcsolatuk már meglelte a hejes utat. Csak a testvére kerüljön elö Kagome megigérte Sangonak ha meglelik Kohakut és nem tudják kivenni a hátábol az égköszilánkot anélkül hogy a fiu halálát ne okozza bennemarad és többet nem háborgatják. De Sangot ez a tudat se vigasztalta meg. A táborban már mindenki aludt egyedül a szellem volt ébren karjaiban pedi Kikyo feküdt. Sango is fenvolt de feküdt és a szemét és csukvatartotta. Egyszer halkan felzokogot de ahoz elégvolt hogy Sesshomarut kizökkentse gondolataibol. Ovatosan a prémet az ölében nyugvo lány fej ealá tette és fölált odalépet a halkan zokogo lányhoz.

-Mi a baj Sango! kérdezte kedvesen

-Semmi. felelte de nem nyitota ki a szemét

-Eljösz velem a toig? kérdezte Sesshomaru

Sango bolintot letörölte kihullo könycsepjét és fölált. A toig tarto uton megse szolaltak csak csendben mentek egymás mellet. Leültek a tomellé és egy ideig csöndben nézték a vizet a csöndet a szellem szakítota félbe:

-Szerinted mért vagyok én köztetek?

-Azért mert... a testvéred miatt? Nem tudom de én örülök neki hogy itvagy! mondta Sango

-Multkor amikor Kagoméval beszélgettél véletlenül meghallotam miröl beszéltetek. Mostis arra gondoltál...?

-Igen.. mondta Sango

-Tudod én nemegészen ugyanazt élem át mint te de ha ugyveszük egycsonakban evezünk, a barátaid mind itt vannak és az a pedofil szerzetes is... még ök melleted vannak nem szabad feladnod és van it még valami szrinted én nem segitenék a testvérem barátain? kérdezte utoljára

-Evvel most mire célzol? kérdezte értetlenkedve

-Szerintem van nállam valami amit apámtol kaptam hatalmas ereje van és különleges dolgokra képes... szerinted nemsegítenék neked? kérdezte a lánytol

Sango arca felragyogot az iménti boru eltünt az arcárol nem tudot mitmondani anyira boldogvolt attol amit a szellem mondot neki... Sango Sesshomaru nyakába borult és hálásan megköszönte neki a dolgot. Mire visszamentek a táborba már mindenki fenvolt. Agodva kérdezték a többiek hogy mere voltak Sango boldogan mesélte el.