Már lassan 2 napja utonvoltak de nem találták sehol Kohakut. Aznap egy sötét erdörészen vándoroltak senkinek nem tetszett a hej. Már a neve se volt tulságosan barátságos... Sikoly erdö

Kagome Inuyasha hátán volt de még igyis borzongott a félelemtöl szorosan kapaszkodott szerelme nyakába és a hátához simult. A többiek is ovatosan mentek a utánnulk Sango Miroku kezét szorította és ugy tekingetett körül. Kikyo Sesshomaru mellet ment aki csak a derekát karolta a lánynak. Az aprodok félénken mente Kirara mellet akinek borsodzot a háta a hejtöl.

Magas fák az égig értek korhadtak és öregek voltak, pokhálok és vad szemek néztek mindenünnen. Néha kisértetélyes bagohuhogás szolt valameröl.. A ködön ami az erdö alján volt nem lehetet átlátni, a napfény se szürödött be pedig délkörül járhatott az idö. Kagome hasa megmordult ezt pesze Inuyasha rögtön észrevette és megált a lány még mindig a hátánvolt ígyszedtt ösze néhány bogyot a lánynak. Késö estére járt az idö mire kikeveredtek egy tisztásra. Kagomének különös érzése támadt..

-Valahol a közelben van egy égköszilánk. jelentette ki Kagome

Sango csodálkozva nézet a barátnöjére de az bolintott avval is bizonyittota hogy a közelben tényleg otvolt az égkö és ezekszerint Kohaku is.

Sango könyes szemmel kiabálni kezdte a fiu nevét de semmi válasz..

-Kohaku! kiabálták mostmár korusban.

Ekkor a közeli bokor megmotszant onnan pedig a Sango testvér lépet elöre.

-Kohaku!! rohantak egymásfelé megölelték egymást és sírva borultak egymás vállára.

Két oráig elmentek a testvérek sétálni és elmeséltek mindent egymásnak. Sango elmesélte mi történt Narakuval és hogy jött ösze a szerzetesel mesélte hogy van egy kedves szellem aki töbször segítet neki pedig az elején megakarta öt ölni. Mesélt arrol hogy van egy kedves démon aki már kétszer adta neki vissza az életét és hogy mennyire szeretné ha segíthetne a barátain. Kohaku pedig arrol mesélt hogy Naraku milyen galádul viselkedet vele és hogy soha nem akar arra az idöre vissza emlékezni..

-Kohaku. szolalt meg Sango kedves hangon -Szeretnék neked segiteni hogy soha ne legyen semmi bajod de lehet hogy komoly árat kell fizetni érte..

-Legyen az bármi növérkém én állok elébe, kiakarok mindent törölni arrol az idöszakrol... mondta Kohaku

-A hátadban még mindig van 1 égköszilánk annak a segítségével voltál életben de az égkövett ujra egybe kell gyüjtenünk és tennálad van az egyik Kagome megprobálja kiszedni belölled anélkül hogy bármi bajod esne de ha nem mennne egy kedves szellem van itt aki ujra viszatudja adni az egyész életed. mondta biztatoan Sango

-Szeretlek! mondta Kohaku és a töbiek felé vette az irányt.

A fiu sokat változot talán már felnött, kora ellenére rengeteg balszerencse és rosz dolog érte kemény idök jártak rá és ez komlyá és megfontoltá tette. Meghalt az a falu ahol nevelkedet édesapját is megölték testvérétöl is elszakították és arra kényszeritették hogy bántsa azt az embert akit születése ota szeret.

A táborban már éget a tüz és mindenki vacsorázot amikor Kohaku Kagoméhez lépet és így szolt:

-Kérlek szedkibelöllem ami abbol az idöböl megmaradt bennem. kérte Kohaku

Kagome bolintot, elövette a már meglévö égkövet és Kohaku hátához tete. A fiu fájdalmas arcot vágot és ösze rogyot az égköszilánk kiszakadt a fiu testéböl és az meghalt.

-Nemsikerült. mondta Kagome könyes szemekkel

Sango öcse melé eset és sirva szoritota a fiu kezét ekkor a vállán érzet egy kezet Sesshomaru volt az gépiesen felált és akkor az emlékeibe menekült eszébe jutot neki amit a szellem mondot neki: Szerintem vannállam valami amit apámtol kaptam hatalmas ereje van és különleges dolgokra képes... szerinted nemsegítenék neked?

Sesshomaru magaelé tartota a Tensaigát a kard erösen lüktetet a kezében mint egy sziv, látta ahogy a fiu lelkéért jönek az alvilág küldötei de ö egycsapásall megölte azokat.

Nemsokára magáhoztért Kohaku és a csapat ismét kibövült 1 uj taggal.

Az égkövet végül sikerült öszetenni mert Kouga beleszretett Aurorába és a lánynak sikerült rávennie szerelmét hogy adja visza a szilánkokat. Sok idö eltelt és a kis csapat utjai külön utakon kellet folytatni már akinek...

Az idö gyorsan repült hetek és honapok teltek el. Miroku és Sango összeházasodtak és esküvöjükre mindenki elment. Sango már terhes volt de nem árulta el párjának csak esküvö után. Persze Kohaku is velük maradt és visszaköltöztek abba a faluba ahonnan Sangoék jöttek... Kohaku már szinte felnötként viselkedett. Apja foglalkozását folytatta tovább. A környezö falukbol sok embert tanitott szelellemirtonak ki.

Sesshomaru és Kikyo vissza költöztek Kaide anyo falujába. Elején a szellem félt attol hogy kiközösitik és hogy lenézik ött. De viszont az emberek közel kerültek hozzá és ö a kard segítségével mindig segitett a falun. Kikyo hozzáment Sesshomaruhoz és nem sokára gyereket várt de ezt nem metre közölni a szellemmel. Sesshomaru mikor megtudta hogy Kikyo is állapotos nagyon boldog volt nem engedte a lányt még egyedül mosni se... Rint is magukhoz vették és sajátjuk ként nevelték Jekyn pedig vissza került a szülöothonához...

Shipoo és Kirara együt maradtak mint két kölyök együt mentek a kis rokadémon édesanyához vissza...

Kagome kitanulta az iskolát és utánna nem foglalkozot többé a tanulással igaz néha még visszajárt a saját idejébe de ideje nagyrészét  lekötötte Ynuka Inuyasha és az ö elsö közös gyereküknek meg persze a másik roszcsont aki még megse születtet... Együt telepedtek le arra a hejte ahol a kut is ált igy könyen visszamehettet ha valami olyan történik.... Inuyasha és a többiek sürün találkoztak és mindig jobarátság füzte egymáshoz öket a két testvér is telljes melszélességel egymás mellet áltak... (persze a vitáknál már nem annyira)

A világ teljesen megváltozot a joslat beteljesült miszerint a szellemek és a halandok és a félszellemek elfogadják egymást, ezek után az égkö megtisztitott minden rosszat és hejében csak kedvesség és joság marad egy erös papnö Kagome vigyázta a kö tisztaságát és az ö családjában generáciorol generáciora minden egyes papnő rendesen vigyázta az égkövet...

Vége!!