4. A meglepetés

- Inuyasha, miért hagytad csak úgy elmenni Kagomet? – faggatta Shippou a fél démont.

- Majd megtudod. – felelte egy sejtelmes mosollyal az arcán Inuyasha.

 Shippou teljesen meglepődött és nem tudta eldönteni melyik a furcsább, az, hogy Inuyasha most nem verte meg a kérdése miatt vagy az a mosoly az arcán.

Kagome már napok óta otthon volt, ez alatt az idő alatt Inuyasha mindig eltűnt egy kis időre. Ha a többiek rákérdeztek, hogy hol volt csak annyit mondott semmi közük hozzá. Eközben Kagomet csak egy gondolat foglalkoztatta otthon.

- „Vajon eszébe fog jutni?”- gondolkodott fogmosás közben – „Áhhh…… nem az a fajta, aki emlékszik egy ilyen dologra.”

Este miközben Kagome lefekvéshez készülődött Inuyasha ugrott be a nyitott ablakon át.

- Kagome gyere velem.

- És miért? – kérdezte a lány

- Majd megtudod, csak gyere.

- Jó csak felöltözöm.

Miután Kagome felöltözött Inuyashával együtt a kúthoz mentek. Kagome a falu felé vette az irányt mikor Inuyasha az ölébe, vette és elindult vele a másik irányba.

- Azt hittem a faluba megyünk. Mégis hova viszel?

- Mindjárt megtudod.

Mikor megérkeztek arra a helyre ahová Inuyasha vitte Kagomet a lány szemei elé csodás látvány tárult. Egy vízesés tetején álltak ahonnan gyönyörűen lehetett látni a csillagokat. Kagome a látvány hatása miatt meg se tudott szólalni, Inuyasha attól félt, hogy nem tetszik neki.

- Ha nem tetszik nyugodtan vissza, mehetünk. – szólt bátortalanul.

- Inuyasha ez gyönyörű – mondta Kagome miután meg tudott szólalni – de miért hoztál ide engem?

- Mert ma van az évforduló.- mondta Inuyasha felbátorodva.

- Te emlékszel rá?- kérdezte Kagome elkerekedett szemekkel.

- Persze. És van még valami. – Inuyasha fogta magát és elment, de egy kis idő múlva visszajött.

- Az öcséd mikor múltkor nálatok jártam mondta, hogy most lesz a születésnapod.- és átnyújtott egy kis csomagot a lánynak. Miután Kagome kinyitotta meg se tudott szólalni. Egy nyaklánc volt benne rajta egy kis keretbe foglalt kékkővel.

- Ezt még apám készítette anyámnak-, kezdte Inuyasha

- De akkor ezt nem fogathatom el, ez az egyetlen dolog, ami anyukádtól megmaradt neked.

- Igen és szeretném, ha tied, lenne.- Inuyasha megfogta a nyakláncot és Kagome nyakába, akasztotta.

- Köszönöm. – mondta halkan Kagome majd adott egy puszit Inuyashának. Inuyasha ezen felbátorodva megtette azt, amire régóta vágyott és átölelte Kagomet. Kagome egy kicsit meg lepődött de viszonozta az ölelést. Így álltak egy darabig majd leültek egy kőre.

Kagome egy idő után elkezdett fázni de nem szólt a fiúnak, mert nem akart még visszamenni. Egy kicsit összébb húzta magát, de óvatosan, hogy Inuyasha észre ne vegye de ez nem sikerült.

- Fázol? – Kérdezte Inuyasha

- Igen. –válaszolta a lány

- Visszamenjünk?

- Ne, még nem szeretnék visszamenni.

Inuyasha felállt és odament Kagoméhoz, leült mellé majd átölelte.

- Mit csinálsz? – kérdezte elpirulva Kagome

- Azt mondtad, hogy fázol. Nem szeretném, hogy megfáznál, és itt nem fogsz fázni.

Így ültek addig, amíg Kagome el nem aludt. Mikor Kagome elaludt Inuyasha az ölébe vette, majd nézte, ahogy a lány alszik. Később ő is elaludt.

5. Ismét úton

Már világosodott mikor Kagome felébredt. Először nem tudta, hogy hol van majd minden eszébe jutott. Érezte, hogy valaki szorosan átöleli. Mikor látta, hogy Inuyasha az legszívesebben táncolt volna örömében. De mivel a fiú még aludt nem tette, inkább még jobban hozzá bújt. Mikor Inuyasha meg érezte, hogy Kagome jobban bújik hozzá felébredt.

- Jó reggelt. – súgta a lány fülébe.

- Neked is. – válaszolta Kagome –„Bárcsak ne kéne még visszamenni és ölelne még egy darabig.” – gondolta.

Nem is sejtette, hogy Inuyasha fejében is ilyen gondolatok keringenek.

-„Bárcsak örökké így ölelném és ő is így ölelne engem….. Jaj ha tudnád mennyire, szeretlek Kagome”- gondolta a fél démon.

- Lassan mennünk kéne. –szólalt meg Kagome

- Ne még ne menjünk vissza. Nézzük meg a napfelkeltét. – Kagome meglepődött de örült neki, hogy Inuyasha ezt kérte.

Miután megnézték a napfelkeltét visszamentek a faluba, még korán volt és a többiek aludtak.

Kagome úgy döntött megvárja, amíg felkelnek a többiek, és csak utána megy haza. Leült az egyik sarokban és miközben vart elbóbiskolt, Inuyasha ezt látva mellé ült és átkarolta. Hamarosan felébredtek a többiek is. Nagyon elcsodálkoztak, mikor meglátták Kagomét és Inuyashát. Miután megtudták, hogy Kagome, hogy került vissza ismét útra keltek. Már mentek egy pár napja és ez alatt az idő alatt 2 szilánkot találtak, de Inuyasha még mindig nem volt meg elégedve.

-         Nem hiszem el, hogy csak ennyi van. Biztos, hogy nem érzel több szilánkot?

-         Igen biztos –mondta szomorúan Kagome – Sajnálom…

-         Ááááhhhh….- Inuyasha felállt és elment az erdőbe.

-         Ne sajnáld Kagome. –szólt Sango Kagome szomorú arcát látva.

-         Inuyasha örülhetne, hogy kettővel több van már a birtokunkban. – mondta Miroku

Kagomet ez nem vigasztalta meg.

-         elmegyek sétálni. – mondta a többieknek.

-         Elmenjek veled?

-         Most ne Sango egyedül szeretnék lenni egy kicsit

Miután Kagome elment Miroku sejtelmes mosollyal az arcán Sangohoz fordult.

-         Úgy látom ketten maradtunk Sango – húzódott egyre közelebb a lányhoz

-         Te meg mit csinálsz? – kérdezte a lány egyre idegesebben.

-         Előttünk áll az egész éjszaka. Sango legyél a gyermekeim anyja!

Puufff. Sango fejbe vágta Mirokut a csonttörővel.

-         Auu.. ez fájt.

-         Megérdemled te perverz szerzetes! És ha most nem mész távolabb, akkor kaphatsz még egyet!

-         Jól van, na. – Miroku a fején lévő puklit fogdosva ment tisztes távolságra Sangotól, ami nála most perpillanat 5 métert jelentett.

Kagome visszaérve a sétából látta, hogy a többiek már rég alszanak kivéve Inuyashát, akit sehol sem talált. Úgy döntött, hogy ő is elmegy aludni. Inuyashát egy fán ülve érte utol az álom

6. rész

Reggelre Inuyasha visszatért. Miután összepakoltak tovább indultak.

Már egy ideje mentek mikor Inuyasha megállt és a kardjára tette a kezét.

-         Már megint ez a farkas bűz!

A következő pillanatban egy forgószél jelent, meg ami Kagome előtt állt meg.

- Szia Kagome – mondta a lánynak Kouga – úgy örülök, hogy látlak.

- Szia Kouga, te meg, hogy kerülsz ide?

- Megéreztem a finom illatod, és gondoltam megnézem, hogy vagy.

- Jobb lesz, ha elmész te bolha fészek, Kagome eddig is jól megvolt nélküled

- Áhh a kutyák szégyene is itt van.

- Inuyasha, neked már megint mi bajod? – nézett a fél szellemre Kagome.

- Ne törődj vele – mondta Kouga, majd Inuyashát félre lökve megfogta Kagome kezét – Úgy is csak addig hagyom életben, amíg nem jössz végleg velem, hogy az asszonyom legyél.

- Na ebből elég! – Inuyasha elő rántotta a Tessaigát és éppen lecsapni készült.

- Inuyasha – szólalt meg halkan de annál fagyosabban Kagome – FEKSZIK!!

Az említett azonnal megcsodálhatta az anyaföld szépségét.

-         Kouga beszélhetnénk?

-         Persze, ahogy akarod.

-         Jó, gyere velem.

-         Kagome ezt még megbánod. – mondta Inuyasha miközben megpróbált felállni.

-         Inuyasha ne gyere utánunk.

-         Honnan veszed, hogy utánatok akarok menni!! – Inuyasha hátat fordított a távolodó Kagoménak és Kouganak. Minden vágya az volt, hogy utánuk menjen de, ha megteszi, akkor lebukik Mirokujék előtt. Ezért elindult a másik irányba.

-         Te meg hova mész? Kérdezte a szerzetes.

-         Semmi közöd hozzá!! – üvöltötte vissza Inuyasha. Miroku hátrált egyet és nem szólt többet a fél szellemhez.

Inuyasha olyan messzire ment, hogy a többiek ne lássák majd Sangoékat megkerülve Kagome és Kouga után ment.

-         Itt jó lesz – mondta Kagome egy idő után.

-         Kagome – kezdte Kouga – gyere velem, légy az asszonyom én szeretlek, jobban bánnék veled, mint az a palota pincsi.

Ekkor érte utol őket Inuyasha, aki egy fa mögé rejtőzött és fülelt.

-         Van neve – kelt ki magából a lány – A neve Inuyasha!

-         Jól van na, eddig sohasem zavart, ha nem a nevén szólítottam, mi történt?

-         Semmi csak…

-         Hagyjuk. Akkor mit mondasz? Velem jössz?

Inuyasha alig bírt megmaradni a fa mögött. Félt, hogy Kagome elmegy tőle, nem akarta elveszíteni. És ekkor villám ütésként érte a felismerés.

-         „De hát… én szeretem Kagomét. Bajon mit válaszol ennek a dögnek? Kérlek Kagome mondj nemet.”

-         Nem lehet össze, kell gyűjtenünk az ékkőszilánkokat.

-         De azt velem is gyűjtheted.

-         Nem. Ha végre teljes lesz az ékkő, akkor Inuyasha teljes démonná akar majd változni, ezért kell vele maradnom. – Kagome arcán könnycseppek gurultak végig.

-         Ne sírj Kagome, nem érdemli meg.

-         Van még valami, ami miatt nem mehetek veled. Én…

Kouga lehajtotta a fejét, és ő fejezte be Kagome mondatát.

-         Te szereted Inuyashát.

Kagome bólintott

-         Igen – Inuyasha szeme elkerekedett a hallottakon

-         Sajnálom Kouga.

-         Én is. Most mennem kell, szia. – elindult abba az irányba amerre Inuyasha a fa mögött állt.

-         Szerencsés vagy, hogy téged szeret. Itt már csak az a kérdés, hogy te szereted-e őt?

Inuyasha lassan bólintott

-         Akkor vigyázz rá

-         Jó.

Miután Kouga elment Kagome csak állt és sírt. Inuyasha összeszedte maradék bátorságát és elindult a lány felé. Mikor Kagome észre vette, hogy valaki jön megfordult és egyenesen Inuyasha szemébe nézet, a nyakában lévő nyaklánc kövét fogta éppen. Mikor ezt Inuyasha meglátta teljesen elcsodálkozott. Kagome ezt kihasználva elfutott egyenesen a kút felé, de csak a legközelebbi tóhoz jutott el, Inuyasha azonnal utána ment.

7. rész

Mikor Kagome elérte a tópartját összerogyott és csak sírt.

-         „Vajon mit hallott? És miért volt ott? Miért nem mondott semmi mikor velem szemben állt?” – gondolta a lány. Ám ekkor megzörrent a bokor, Kagome azt hitte, hogy Inuyasha jött utána. Hátranézett de nem az lépett ki a bokrok közül akit várt. A következő percben ájultan esett a földre. Mikor magához tért nagyon megrémült. Tudatánál volt de nem bírt megmozdulni, megpróbált körül nézni de az se nagyon ment neki. Amennyit látott abból arra következtetett, hogy egy kisebb kunyhóba van.

-         Kagome! Kagome! – hallott egy ismerős hangot.

-         „Hisz ez Myoga!” – ismerte fel azonnal – „De, hogy kerül ide?”

-         Kagome végre magadhoz tértél. De jobb lenne, ha mihamarabb elmennél innen. Nem lenne jó, ha találkoznotok kéne…

-         Lám, lám végre felébredtél. – szólt egy hang, ami Kagurahoz tartozott. Kagome hirtelen megint tudott mozogni.

-         Mit csináltál velem? – kérdezte meg azonnal.

-         Az nem érdekes. – mondta Kagura – És most a segítséged kell.

-         Mi?? Miért kell a segítségem? És honnan veszed, hogy segítek neked? És honnan tudjam én, hogy nem ölsz meg itt azonnal?

-         Higgy neki nem fog ártani. De jobb lett volna, ha nem találkoztok. – ugrott Myoga Kagome vállára.

-         Jó elhiszem neki, hogy nem fog bántani de nem, azért mert megbízom benne, hanem azért mert te itt vagy.

-         Khm… khm… inkább térjünk át Kagura kérésére. – terelte el a szót Myoga.

-         Mit akarsz Kagura? – kérdezte Kagome.

-         Segíts nekem megszabadulni Narakutól.

-         És vajon miért segítenék neked?

-         Mert ha nem akkor itt helybe megöllek!

-         Kagome fogadd el az ajánlatot. – mondta Myoga.

-         De miért Myoga? – fordult a bolha felé a lány?

-         Mert mind kettőtöknek egy a célja. Legyőzni és megölni Narakut.

-         Jól van, segítek, csak engedj vissza Inuyasháékhoz.

Inuyasha megállt a tó partján ott ahol az előbb, még Kagome volt. Érezte, hogy nagy baj van, Kagomét nem látta sehol.

-”Miért nem mondtam meg neki?” – gondolta magában – „Ha egyszer nem futna el, ha egyszer megbírnék szólalni.”

Elindult az egyik irányba, de ekkor a háta mögött megzörrent a bokor és Kagome jelent meg.

-         Kagome te meg hol voltál… - kezdte de, mikor meglátta, hogy kinek a társaságában jött vissza a lány nem is tudta folytatni.

-         Te meg mit akarsz itt Kagura? És mit csináltál Kagoméval? Kagome gyere!

-         Nyugodj meg Inuyasha nem fog bántani. – mondta Kagome

-         Mi az, hogy nem fog bántani? Azt mondtam, gyere ide!

-         Ne parancsolgass nekem!

-         Gyere ide te idióta! – üvöltötte Inuyasha.

-         Inuyasha. Fekszik!! – mondta Kagome a vita lezárása képen.

-         Látom, van felette hatalmad. – mosolygott Kagura.

-         Fogd be, vagy itt helyben megöllek. – préselte ki a szavakat a fogai között Inuyasha.

-         Jobb lenne, ha hallgatnál a barátnődre és lenyugodnál. – nevetett hangosan Kagura.

-         Ezért még meg fizetsz! – morogta Inuyasha.

-         Kagura – fordult a szélboszorkány felé Kagome – akkor megmondod, hogy hol találjuk a palotát és Narakut?

-         Igen de erről senki sem tudhat, hogy én mondtam el.

-         Rendben. – mondta Kagome. Miután Kagura elmondta a palota pontos helyét, fogta magát és elrepült a tollán.

-         Biztos, hogy bízhatunk benne? Kérdezte Inuyasha miután fel tudott állni.

-         Igen, Myoga is megmondta.

-         Myoga?

-         Igen én Inuyasha úrfi. – ugrott Inuyashára a bolha és elkezdte szívni a félszellem vérét. Inuyasha azonnal lecsapta.

-         Te meg, hogy kerültél át az ellenséghez???

-         Múltkor mikor Kaguraval harcoltál, átestem véletlenül a válladról az ő ruhájára.