Jóslatok jóslata

1. rész

-         Nagyapa! Nagyapa hol vagy? – kiabált Kagome a ház udvarán. – Hova tűnt már megint. – mérgelődött magában a miko.

-         Itt vagyok! – hallotta nagyapja hangját Kagome az egyik melléképületből.

-         Na végre! – mondta Kagome – Mit csinálsz?

-         Régi jóslatokat rendezek.

-         Az jó lehet. Nézd, hoztam neked egy varázsigés tekercset. – mikor Kagome be akart lépni az ajtón megbotlott a küszöbben. A tekercs, amit hozott beesett a többi közzé.

-         Áhhhh Kagome azokat most rendeztem el!

-         Bocsánat

-         Most megint kezdhetem, előröl. Vidd be azt a tekercset a házba.

-         Jó. – Kagome felkapott egy tekercset és elindult a ház felé. Útközben Inuyashába botlott.

-         Hát te mit keresel itt?

-         Késtél és utánad jöttem. Menjünk.

-         Jó csak hozom a táskámat.

Kagome miután visszaért beleugrottak a kútba. Amint átértek rögtön a falu felé vették az irányt ahol a többiek már vártak rájuk.

-         Kagome! – ugrott a lány nyakába a kis rókaszellem.

-         Szia Shippou

-         Az meg mi a kezedben?

-         Ez egy tekercs, amin varázsigék vannak. Nagyapának szántam de valaki miatt nálam maradt. – nézett szúrósan Inuyasha felé.

-         Megnézhetem? – kíváncsiskodott Shippou.

-         Persze, nézd így kell kinyitni. – mikor Kagome kinyitotta a tekercset teljesen meglepődött.

-         - Ez nem is az a tekercs.

-         Hogy hogy? akkor mi az?

-         Ez egy jóslat, biztos akkor kevertem össze, amikor nagypapa rendezte ezeket a melléképületben.

-         És mi áll benne?

-         Mindjárt felolvasom:

Jóslatok jóslata mely olyan régi mint  e  föld

Él majd e földön két ember

Kiknek a szerelme az időn is átível

Szerelmük gyümölcs a gyermek

Kinek az élete figyelmes

Sokaknak vére folyik majd ereiben

Kik ezen a földön valaha is éltek…

-         Ez vajon mit jelenthet? – kérdezte Sango

-         Azt olvastad az elején, hogy jóslatok jóslata?

-         Igen.

-         Én már hallottam erről Kaede anyótól, menjünk hozzá. – mondta Miroku

-         Jó.

Elmentek Kaede anyóhoz és megmutatták és elmondták neki a dolgokat

-         Értem. Több jóslat is megjósolta ezt. Az egyik arról szól, hogy annál vagy azoknál fog felbukkanni, akikről szól.

-         Akkor köztünk van az a két személy, aki benne szerepel? – kérdezte Miroku majd Sango felé fordult – Sango leszel a gyermekeim anyja?

PUFFF…

-         Te perverz…- kezdte Sango de, Kaede anyó félbeszakította.

-         Szerintem nem rólatok szól. A második sorban az áll „Kiknek szerelme az időn is átível”.

Mindenki Inuyashára és Kagoméra nézett

-         Most meg mit néztek? – kérdezte Inuyasha és egyre jobban elvörösödött

-         Szerintem minden világos – mondta Kaede – ti szerepeltek a jóslatban

-         Hogy mi?! Ez nem lehet!! Ez csak egy szöveg, amit egy ócska papírra írtak! Kelt ki magából Inuyasha.

-         Inuyasha az ilyen jóslatok általában igazak.

-         Kagome mondj már te is valamit! – kérte a lány a fél szellem. Kagome tiszta vörös fejjel felállt.

-         Én most kimegyek – azzal megfordult és kiment az ajtón.

-         Inuyasha, menj már utána!

-         Én? De hát minek?

-         Hogy hogy minek? Menj már! – üvöltötték a többiek.

Inuyasha kiment és elindult Kagome illata után, a szent fánál érte utol.

-         Szerintem hülyeség ez az egészjóslat – szólalt meg végül a fél szellem – Ezekben, a dolgokban sohasem szabad hinni. – mikor felnézett Kagome kisírt szemeit látta meg először. A lány felállt és elindult.

-         Kagome várj már. Hova mész? – kiáltott utána.

-         Oda ahol szeretnek – kiabált vissza a lány.

-         De hát itt is szeretnek… – mondta Inuyasha de ezt már csak magának

Kagome meg sem állt a szobájáig.

„Miért kell ilyen érzéketlennek lennie? Miért olyan elképzelhetetlen az ami a jóslatban áll? Hiszen én annyira szeretem…”

Kagome csak feküdt az ágyán és sírt, a végén álomba sírta magát. Inuyasha a lány után jött, miután látta, hogy Kagome alszik, leüt az ágya mellé és csak várt. Egy idő után megeredt a nyelve.

-         Kagome én nem akartam a múltkor bunkó lenni, ahogy te szoktad mondani, csak tudod egy kicsit furcsa, hogy én apa legyek. Ezen még nem is gondolkodtam el és, hogy tőled legyen gyerekem… Én azt hittem Kikyou…

Ekkor vette észre, hogy Kagome még álmában is sír és motyog valamit.

-         Inu… yasha… miért… én szeretlek…

Csak ennyit hallott belőle de ezt kristály tisztán, teljesen ledöbbent.

-         Én is szeretlek – mondat végül, fogta magát és Kagome mellé feküdt az ágyba, majd a lánnyal a karjai között aludt el.

Reggel Kagome arra ébredt, hogy nem bír megfordulni, mikor kinyitotta a szemét az alvó Inuyashával találta szembe magát. Mikor jobban körül nézett látta, hogy Inuyasha álmában szorosan magához öleli. Elmosolyodott és addig nézte a fél szellemet, amíg az fel nem ébredt.

-         Jó reggelt. – mondta halkan.

-         Ez a legcsodálatosabb reggel.

-         Miért? – kérdezte Kagome

-         Mert azt a személyt tartom a karjaimban, akit szeretek. – az utolsó szót már a lány fülébe súgta.

-         De Inuyasha… és Kikyou?

-         Nem érdekel, csak te érdekelsz. – mondta Inuyasha és megcsókolta Kagomét. A lány hiába próbált tiltakozni az érzelmei nem engedték neki. Hagyta, hogy a fél szellem azt tegyen vele, amit csak akar. Inuyasha sem bír parancsolni magának. Lassan lekerültek róluk a ruhák és a körülöttük izzó levegőben egymáséi lettek.

2. rész

Kaedehez egy sápadt női alak lépett be

-         Hallottam a jóslatról. Hol van?

-         Tudod jól kikről, szól a jóslat. Minek akarod? – kérdezte Kaede

-         Ha elpusztítom a jóslatot, akkor soha sem teljesedik be.

-         Tévedsz Kikyou, így is, úgy is beteljesedik.

Kikyou hirtelen összerogyott, és a mellkasához kapott.

-         Mi ez? Miért érzek fájdalmat?

-         Elkéstél. – mondata halkan Kaede, de a hangja jeges fuvallatként söpört végig a kunyhóban – A jóslat beteljesedett. A testedet az a tudat tartja össze, hogy Inuyasha szeret téged és az iránta érzett gyűlölet. Mivel az egyik nem létezhet a másik nélkül, megérezted, hogy Inuyasha már nem téged szeret. Most veszteted el örökre, ő már Kagomét szereti.

-         Nem! Soha! – Kikyou meglátta a jóslatot Kaede mellett és utána kapott, miután elérte kettétépte.

-         Az első felét ismeritek de, a másodikat sohasem fogjátok megtudni!

-         Kikyou neee!! – Kaede halott nővére után kiáltott de Kikyou már nem hallotta.

Inuyasha a madarak csicsergésére ébredt, élénken éltek még benne az emlékek és ezek mosolygásra késztették. Lassan Kagome is felébredt és meg látta mosolygó Inuyashát.

-         Te min mosolyogsz? – kérdezte csodálkozva – egyáltalán te tudsz mosolyogni?

-         Miért kérded, hogy tudok-e mosolyogni?

-         Mert eddig még nem láttam egyszer sem, hogy te mosolyogsz.

-         Lehet, hogy nem szokásom mosolyogni de tudok. Ha akarod, többet mosolygok.

-         Nem, én nem szeretném, ha miattam megváltoznál én olyannak, szeretlek amilyen vagy. Nem akarom, hogy megváltozz.

Inuyasha elgondolkodott azon, amiket Kagome mondott neki.

-         Tudod Kagome – kezdte a hanoyou – amikor még Kikyou élt…- és elkezdett Kikyouról beszélni. Kagome nem bírta tovább. Kikyou neve hallatára könnyek gyűltek a szemébe.

-         Elegem van Inuyasha! Azok után is ami köztünk történt ismét Kikyouval jössz. SOHA TÖBBET NEM AKARLAK LÁTNI!!!

-         De Kagome…

Kagome amilyen gyorsan csak lehetet, felötözött és lement a kúthoz, Inuyasha követte.

-         Kagome én nem akartam…

De a miko már nem figyelt a fél szellem szavaira, csak oda adta neki a szilánkokat és belelökte a kútba.

-         Légy boldog Kikyouval! – kiáltotta utána

Inuyasha nem értett semmit. Mikor vissza akart menni a kút nem nyílt meg előtte, sőt még valamilyen erő meg is rázta.

Miután Kagome átlökte Inuyashát a kúton egy dobozra való szelleműző cetlit is utána borított a kútba. Majd sírva felrohant a szobájába és ismét álomba sírta magát.

Teletek-múltak a napok, Inuyashát hat ökörrel sem lehetett volna elvinni a kút közeléből. Sangoék hiába kérdeztek tőle bármit is ő nem válaszolt.

-         Inuyasha – álltak egyik nap a fél szellem elé. – Mi elmegyünk